Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

1997. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Stolmár G. Ilona HETVENHÉT Egy emberéletnek sem túl rövid időszak: 77 esztendő. Milli­ók életében halmozottan hosszú idő. ha elnyomattatásban. megaláztatásban, jogfosztottságban kell eltölteni, s már-már reményük sem lehet arra. hogy legalább gyermekeiknek jobb, emberibb életük lesz. magt árok maradhatnak. Trianon óta ilyen mérhetetlenül sok idő telt el. Ilyen, hosszú évekig elképzelhetetlennek hitt. háromnegyed száza­dos rabság jutott a kényszerrel idegen földre lökött, bár szülő­földjüket, hazájukat soha el nem hagyó elszakított magyar testvéreinknek. Ki hitte volna 40-50 éve még, hogy ez így lesz? És ki hitte volna még nemrégiben, a rendszerváltozta­tásnak csúfolt "bársonyos” forradalmakkor, a kommunizmus teljes összeomlásakor, hogy így marad9! Talán örökre...? Nem lehet elégszer hangsúlyozni: talán soha vissza nem térő történelmi lehetőséget mulasztottunk el, mulasztott el a legvétkesebb magyar kormány - az Antall-Jeszenszky ro­koni duó --, amikor a nagy világváltozások időszakában nem tárta a világ elé jogos követeléseinket. Sőt! "Alapszerződést" kötött egy , a trianoni békediktátum ránk kényszerítésekor, de még az azt megerősítő párizsi békediktátum (1947) idejében sem létezett országgal, Ukrajnával. Nagyon egyszerű, a nemzetközi jog normáinak és ér­telmezésének megfelelő érve lett volna akkor a magyarság­nak: a Szovjetunió felbomlásával már megszűnt a trianoni és a párizsi szerződés is. Egyrészt a Szovjetunió a győztesek ol­dalán. a 2. világháború után nemcsak kedvezményezettje - rablója! - volt a rendezésnek, de mint “szövetséges”, köteles lett volna ellenőrizni annak betartását az utódállamokban. Ez már eleve jogi képtelenség, hiszen maga is kedvezményezett lévén Kárpátalja eltulajdonításával, nemcsak nem ellenőrizte - mint ahogy a többi nagyhatalom, köztük az USA sem - a kisebbségi jogok betartását a környező, s az internacionalista- szocialista testvéri táborba tartozó kedvezményezettek orszá­gaiban, de maga járt elől a magyar és a ruszin nemzetrészek jogfosztásában, elnyomásában, üldözésében Ukrajnáról egyik békeszerődében sem történt emlí­tés, hiszen nem létezett. Amikor önállósodott, kiválva a Nagy Testvér halálos ölelő karjaiból, Antalléknak azonnal fel kel­lett volna és fel lehetett volna lépni Kárpátalja státuszának fe­lülvizsgálati kérelmével azoknál a nagy hatalmaknál, amelyek aláírták, ránk kényszerítették és betartását garantálták annak, amit aláírtak. Ukrajna ugyanis nem volt szerződő fél és nem volt kedvezményezett sem, így a traianoni döntés vele szem­ben semmire nem kötelezte Magyarországot, vagyis egyszerű­en érvénytelenné vált. (Szélsőséges esetben: Magyarország egyszerűen megszállhatta volna Kárpátalját, mint jogos tulaj­donát - ha lett volna honv édségünk. A szerződés megszűnté­vel ezt egvetlen nemzetközi intézmény sem ítélhette volna el!) Antallék ennek ellenére - a történelemben először! - örökre lemondtak Kárpátaljáról és az ottani magyarokról és magukat a magyarsághoz tartozónak valló ruszinokról. Ezzel természetesen precedenst teremtettek a későbbi kormányok­nak is arra, hogy az összes többi utódállammal, illetve a szét­esett utódállamok helyébe lépő új államalakulatokkal az övék­hez hasonló nemzeteladási szerződéseket - alapszerződések - kössenek. Tudjuk, Homék ezt meg is tették, mégpedig legelő­ször is a történelemben - néhány hitleri napot leszámítva - sohasem létezett országgal, Szlovákiával. A trianoni diktátum Csehszlovákiával köttetett, neki adta a Felvidéket Szlovákia nem írhatta alá, mert nem létező országok nem szoktak szer­ződéseket aláírni. Nem akarom Homékat védeni, mert nagyon piszkos munkát végeztek a szlovák-magyar alapszerződéssel (is), de sokkal nehezebb dolguk lett volna, ha Antallék nem sietnek 1993-ban elsőként elismerni Szlovákia önálló állami­ságát! Most aztán pereskedhetnek Hágában az ellopott Du­nánk ügyében, hivatkozhatnak arra, hogy az 1997-es bős­nagymarosi szerződés nem Szlovákiával, hanem Csehszlová­kiával köttetett, az pedig megszűnt, így a szerződés is érvény­telen. Csakhogy erre hiába hivatkoznak, hiszen ők maguk - a magy ar kormányok — ismerték el elsőnek, hogy Szlovákia lé­tezik. és elfelejtették hozzátenni, hogy a Felvidéken létezik, lopott területen lett önálló. Alapszerződtek is vele, lemondv a mindenféle jogunkról, az ott élő majd' egymillió magyar min­den jogáról is, így meggyőződésem szerint ez az érvelés nem állja majd meg a helyét Hágában más szerződések vitatása esetén sem. A leghatalmasabb - országnyi - “darab": Erdély ela­dása már gyorsan és egyszerűen ment, addigra már több példa is volt Homék előtt Antalléké is, saját maguké is. Az a né­hány értelmiségi és egyszerű anyaországi magyar, aki hőbör- gött. lassan, fóruma sem lévén a megszólalásra, elhallgatott. Mégis, érdemes lenne egyszer megvizsgálni, mi le­hetett az oka annak a nyilt árulásnak, amely az 1990 utáni mindegyik magyarországi (magyart nem írhatunk!) kormányt jellemezte. Miért nem használták ki a történelem által tálcán kínált lehetőségeket: Németország egyesítését, a Szovjetunió felbomlását, csehek és szlovákok szétválását, a jugoszláviai belháborút? Ez utóbbi esetben a szerbek minden nemzetiség­nek felkínálták az autonómiát, csak a magy aroknak nem. En­nek “miértjére” válaszolni nem nehéz, hiszen majdnem egész területüket Trianonban lopták a magyaroktól! A nagyhatal­mak azonban elismerték a Jugoszláviába kényszerrel beol­vasztott Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia-Her­cegovina kiválását, s ezzel egyben elismerték súlyos történel­mi tévedésüket is, amelyet Trianonban és Párizsban elkövet­tek. Márpedig ha ennyi esetben - Németország szétszakítása és területcsökkentése, a Szovjetunió összetákolása. a csehek és szlovákok kényszerházasítása. a délszláv államok egy ál­lamba kényszerítése stb - rosszindulatúan tévedtek azok a nagyhatalmak, akik ezt most legalább döntéseikkel elismer­ték, elképzelhető lenne, hogy csak a magyarság esetében nem tévedtek? De hiszen az említett országok egy-egy nagy darab­ja mind magyar területen önállósodott! De hiszen a legna­gyobb, a történelemben senkihez sem hasonlítható vesztes ép­pen Magyarország volt - és maradt! Mi akadályozta meg az akkori magyar kormányt, amely nemzetinek hazudta magát, abban, hogy felszólaljon a

Next

/
Thumbnails
Contents