Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-01 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. június békekényszerítőknél, hivatkozva a felsorolt esetekre? Hazaárulás? Szabadkőműves világösszeesküvés? Külfödi (pénzparancs? Elkövethet-e kormány ennél nagyobb gyalázatot? Nem arra esküszik-e föl egy-egy országvezetés mindenütt a világon, hogy saját népe-nemzete érdekeit képviselje? Nem Antall mondta-e, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kiván lenni? -- Aztán elkezdte eladni őket, “örök időkre”, olyan országoknak, amelyeknek még nagy nemzetközi nyomásra sem lett volna szabad ezt megtennie, mert ilyesmire egyetlen kormánynak sincs, nem is lehet felhatalmazása! An- talléktól nem ezt várta a mintegy húszmilliós ossz magyarság! Homéktól jobbat nem várhatott. A történelmi lehetőség elszaladt, elszalasztották. Most aztán csak abban reménykedhetünk, hogy felébred végre anyaországi népünk, s olyan őszintén nemzeti kormányt választ magának, amely akaija és tudja a saját érdekeinket képviselni. Talán még nem késő Talán még mindig felvethetők ezek a kérdések, hiszen “Európába menetelnek” az ilyenolyan vezéreink. Európa azonban nem akar gyúlékony anyagot, nem akar rendezetlen helyzeteket, hiszen azok megoldására - s ezt nagyon jól bizonyította a jugoszláv belháború idején - képtelen. A kikényszerített alapszerződések semmit nem érnek, hiszen a papírdarabokat senki sem tölti meg tartalommal: népeket, nemzeteket nem lehet kényszerrel kibékíteni! Főleg nem megrablottat a rablóval. Európa időzített bombán ül mindaddig, amíg a magyar kérdést meg nem oldják. Megoldani pedig azoknak kell, akik megteremtették: a nagyhatalmaknak. Azt azonban senki sem várhatja el még tőlük sem, hogy ránk erőszakolják a jót - mint tették a rosszal! --, a nekünk hasznosat láthatóan kormányaink akarata ellenére! Meg kell harcolnunk érte. Ebben segíthet a végre otthon megalakult Trianon Társaság, amelynek tagsága gyorsan szaporodik szerte a világban. Minden alkalmat megragad a felszólalásra, úgy elszakított nemzetrészeink magyarságának szenvedései miatt, mint jogos sérelmeink emlegetésével, követeléseink világ elé tárásával, valamint a “magyar kérdés” megoldási javaslataival (több világnyelven). Hosszú és nehéz út áll e társaság előtt, mert elsődlegesen át kell törnie a bolsevizmus fél évszázadának tabuját, amely oda vezetett, hogy ma Magyarország lakosságának nagy többsége azt sem tudja, mi az: Trianon, nemhogy örök gyászként lenne beleégetve leikébe a szó, s annak kegyetlen igazságtalansága. El kell érnie e társaságnak, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül, hogy népünk végre képes legyen felismerni saját érdekeit. Amíg ez nem történik meg. addig egy népszavazás is fölösleges, mert tájékozatlan, ön- és nemzetérdeküket felismerni képtelen emberek nem hozhatnak értelmes döntést; addig nyugodtan tevékenykedhetnek kormányok Magyarországon úgy. hogy kritika és ellenvetés nélkül teljesítik annak a láthatatlan világhatalomnak a parancsait, amely nemcsak Trianont akaija véglegesnek tekinteni, s az elszakított magyarság lassú pusztulásával és asszimilálásával “örökre" megoldani ügyüket, de az anyaországiak gyors és egyre jobban látható fapusztításával egyszer és mindenkorra óhajtja “megszüntetni” a magyar-kérdést: a magyarság teljes megsemmisítésével! Ez ellen, harcolni, cselekedni minden magyar kötelessége, bárhol éljen a világban! ■A TRIANON TÁRSASÁG NYILATKOZATA Minden nép, nemzet természetes joga az önvédelem. Ugyanig)' joguk van az igazsághoz, amely a méltó emberi létezés egyetemes előfeltétele. Ezért minden emberi lény joga és egyúttal kötelessége, hogy egymást segítve, jobbítva boldoguljon a világon A méltóságára adó ember nem embertársai ellenében kíván boldogulni, létezni. Társaságunk sem uszít vagy tör más népek, nemzetiségek ellen. Szándékunk bel- és külhoni szövetségesekkel, elsősorban anyanyelvűnk, nemzeti érdekeink, hagyományaink megtartása és védelme. De minden tevékenységünket úgy favánjuk folytatni, hogy elősegítsük más, hasonló helyzetben lévő népek, közösségek hasonló jogos törekvéseit Éppen ezért minden tagunkat és pártolónkat fölszólítjuk, hogy e szellem vezérelje abban a tevékenységében is, amit - nemzeti sorsunk miatt elsősorban - vállalnunk kell. Ez pedig nem más, mint a trianoni - Versailles-i, Párizs környéki - békediktátumok nemzetközi felülvizsgálata Mára sokszorosan bebizonyosodtak Nitti, Pozzi és mások megállapításai, előrevetített elemzései a várható gyűlölködésről, háborúról. Tudjuk, a békediktátumok következménye volt a második világháború, majd az elmúlt esztendők népirtása a hajdani kis Jugoszlávia területén. Mostanra nyilvánvaló számunkra az is, hogy a trianoni diktátum nem a kezdete, hanem - szerencsétlen körülmények összejátszása folytán (első világháború kitörése, annak okai stb.) - betetőzése sokféle nemtelen törekvésnek. Bizonyos erők nem mondtak le arról, hogy' a magyarságot legalábbis jelentéktelenné ne tegyék, ám a végső törekvés - lásd a nyeltörvényt, belső “trianonizálást”, etnikai feldarabolást stb. - nem változott: megsemmisítésünkre törnek, támadják a megtartó nyelvet, megszüntetik a magyar iskolákat, eloroznák történelmi személyiségeinket és eseményeinket. Okunk van tehát az önvédelemre! Most. amikor új Európát, ha úgy tetszik, új világot - az egyetemességre, egyesülésre alkalmas nemzetekkel - kívánnak létrehozni, a legalapvetőbb fontosságú, hogy mindezek létrehozásának alapja ne a hazugság legyen! E törekvések létrehozását és megvalósítását nem szabad, hogy erőre, erőszakra - bankokra és tankokra - bízzák az országok felelős illetékesei. A Trianon Társaság tehát nemcsak magyar, nemcsak európai jelkép, hanem világfigyelmeztető szövetsége azon értelmes és elszánt embereknek, akik mindezeket fölismerték. Ezért is lehet tagja kortól, vallástól, fajtól, sőt állampolgárságtól függetlenül - harcos pártfogója mindenképpen - minden ember. E társaság minden múlt- és jövőbeni, a trainoni- hoz hasonló “egyezmények”, szerződések és hatalmi törekvések ellenzője. Ezért is kíván nyilvánosságra hozni, akár több nyelven is - miként erről Püski Sándor szólott - minden. Trianonnal kapcsolatos dokumentumot, jelezve ezzel is: korántsem csak “magyar ügyről” van szó tervezett munkálkodásában. Mivel a “trianonságot” egyetemes világveszélynek tartjuk a jövőben is, a társaság eszmeképző, nemzeti és személyes
