Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. április FILM A CSENDŐRSÉGRŐL Gondolom, egy időre dobozba kerül Tölgyesi Ágnes Híven, becsülettel, vitézül! című filmalkotása, amelyet a minap mutattak be a 28 Magvar Filmszemlén. A magyar királyi csendőrség történetéről szóló kétszer hetvenperces dokumentumfilm ugyanis már a puszta létével is kőkemény kritikája a mai Magvraországnak Hazáról, tisztességről, rendről és emberi tartásról szól ez a film. Olyan fogalmakról, amelyek mára tartalmukat veszítették, megkoptak, eltűntek, átalakultak. Egyenes tartású, ősz hajú, egykori csendőrtisztek néznek ránk a vászonról. Olyan emberek, akiknek évtizedeken át megszólalni sem volt alkalmuk a nyilvánosság előtt, csendőrmúltjuk miatt másodosztályú állampolgárokká nyomorította őket a szocialista humanizmus. De hát miért? Erről szól a film. * 1881-ben alakult meg a magyar királyi csendőrség. Deklarált célja a közrend és a közbiztonság megőrzése, a bűnözés megakadályozása, a jog betartatása. Csupa össztársadalmi vágy. — Minden törvénytelenségnek a végére jártunk - mesélt a hajdani főhadnagy . - Addig kerestük a tettest, addig jártunk a bűn nyomába, míg utol nem értük. Száz esetből ki- lencvenszer nyakon csíptük a tettest...-- Felekezet, pártállás, vagyoni helyzet, társadalmi rang nem befolyásolhatta a törvényesség betartására ügyelő csendőrt. A zsellérember ellopott jércéjét ugyanolyan ambícióval kereste a járőr, mint a plébániáról elorzott ékszereket. Hazug az a beállítás, amely szerint a csendőrség az uralkodó osztály fegyveres ereje volt a szegényparasztsággal szemben. — Igaz, hogy korlátlan hatalmuk volt faluhelyen a csendőröknek? — kérdezi a riporter.-- Tekintélyük volt - válaszolja az exőrmester —, és az nem ugyanaz. Hatalmuk már csak azért sem lehetett, mert a csendőr minden egyes intézkedését pontosan körülhatárolta a szolgálati szabályzat, azt megszegni pedig főbenjáró bűn volt. Az eljáró csendőrnek tökéletesen ismernie kellett a vonatkozó jogot. Ha kikerülte, hatáskörét túllépte, kemény büntetés várt rá ... Éppen ez a jogszerűség és következetesség volt az, ami tekintélyt parancsolt.- Persze volt pofon, puskatushasználat meg ilyesmi is. de valamennyi a törvényességnek megfelelően kiporciózva, s ami a lényeg: rendterentő ereje volt valamennyinek. Két hatásos nyaklevesnek nagyobb eredménye volt a faluban, mint ma egy felfüggesztett bírói ítéletnek. Mondja is az egyik nyilatkozó (később maga is csendőr lett), hogy rá például milyen jellemformáló hatással volt egy ilyen affér. Részegen randalírozott az elöljáróság épülete előtt, itt térítette észre két. jó időben érkező füles. Meg is tanulta mindjárt tisztelni a hatályos törvényt... Nem mondja ki a film, csak sugallja, mennyivel rosszabb a mai világ. Pofon és puskatus ugyan nincs, de közrend sincs. A lator szemközt röhögi a törvényt. Mennyire másképp volt abban a világban ...- Csak megjelent a két kakastollas kalap a faluszélén, a kocsmaajtó előtt, máris tisztességesebbé lett a környék - emlékszik vissza egy szemtanú. - Nem is feltétlenül kellett oda pofon meg puskatus, mindenki tudta, hogy a törvény szeme itt van rajtuk.-- Minek a szimbóluma a kakastoll? — kérdezi a riporter.- A frisseség, a korán kelés, a talponlét jele - magyarázza az öreg csendőr. - Mi mindig készen álltunk, számítani lehetett ránk. Semmi túlzás nincs abban, ha azt mondom, felkészültebb őre a rendnek s tisztességnek és a törvényességnek azóta sincs ebben az országban.-- Megfizették a csendőröket?- Elismert, megbecsült állásunk volt, közel háromszáz pengő fizetést kapott egy csendőrtiszt, ami abban az időben jó pénzt jelentett. A hatalom érezte, hogy meg kell fizetni a rendet és a biztonságot, a csendőr pedig tudta, hogy az esküje mire kötelezi. * Pereg a film, soha nem látott dokumentumképeket mutatnak a vásznon. A kommuniszmus évtizedei alatt még képeken sem láthattunk igazi csendőrt, nem hallhattunk igazi csendőresküt, soha semmit nem tudhattunk arról, kik ők igazán. A negyvenvalahány év legföljebb a játékfilmek kosztümös csendőreit engedte a filmvászonra, kellően hamis szöveggel, persze. Természetesen bosszúról van szó, hiszen - mint a filmből is kiderül - a csendőrök feladata volt annak idején a szélsőséges pártok, a kommunisták és a nyilasok megfigyelése is.-- Ha jól emlékszem, tizenkilenc kommunista volt akkoriban a megyében - emlékszik vissza az egyik csendőr- tiszt - országosan is elenyészett a számuk. Időről időre megnéztük őket, nem terveznek-e valami szélsőséget. Nem értem, hogyan nőtt ki belőlük évekkel később annyi partizán meg ellenálló... (Harsány nevetés a nézőtéren.) * A dokumentumfilm második része a csendőrség tragédiájáról szól.
