Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-04-01 / 4. szám
1997. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Már-már képtelen az ember a különböző jelenségek, megnyilvánulások és megnyilatkozások tengerében mást tenni, mint elővenni a Bibliát, de újra és újra a Jelenések Könyve fejezetnél ütni fel, azt találgatv a, mikor teljesednek be János jövendölései. Most? Új szó, minden eddiginél nagyobb ijedelemre okot adó fogalom jelent meg szótárunkban: a klónozás. Még el sem múlt a csodálkozás és a meglepődés a skóciai birkaleányka birkahímet fölöslegessé tevő, sejtmanipulációval történt “megalkotása” - megszületése - fölött, s lám. Amerikában már a majom klónozásánál tartanak. A nyilatkozatok - Clintoné is - a legbutábbakkal is tudatják: egyetlen lépés, talán már annyi sem, s az emberi fajtenyésztés is megindulhat. Mondjuk, Hitler után szabadon... “Célirányosan”! Mert ki hi- hetné, hogy törvényi tiltással megállítható egy ilyen folyamat? Megállítható volt-e akár csak a kábítószer termelés-kereske- delem-fogyasztás, megállítható volt-e teljesen, ahol kipróbálták a tiltást, az abortusz, vagy akár az öldöklés? Nem állíthatjuk, hogy a kutatók rossz szándékkal kezdenek bizonyos irányokba haladni, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbbjük jószándékkal, éppen az emberiség javát akaija szolgálni munkájával, eredményeivel. Nem állíthatjuk azonban azt sem - ugyancsak tapasztalataink birtokában —, hogy nem akadtak mindig olyanok is, akár a kutatók között, akár az őket pénzelők között —. akik eleve más szándékkal és másra akarták felhasználni a jóindulatúak eredményeit is. (Nem csak a maghasadásra, atombombára lehet és kell itt gondolni, nagyon hosszú a sor!) Az én rémálmaim a klónozás kapcsán, a hamarosan várható út beláthatatlan és belátható következményeinek sejtése miatt valóban csak a Jelenések Könyvében leírtakhoz hasonlíthatók S hogy miért, annak igazolására néhány, látszólag összefüggéstelen történésre szeretnék itt utalni. A származás és a nemzetiségi-etnikai hovatartozás vállalása két teljesen különböző dolog. A két fogalom összekeverése mégis láthatóan és érzékelhetően szándékossá vált. Csak februárig menjünk vissza! A Népszabadság február 6-án arról írt, hogy Horváth Aladár a Roma Polgárjogi Alapít-vány budapesti irodájában Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jo-gok országgyűlési biztosa és Majtényi László adatvédelmi biz-tos társaságában tartott sajtótájékoztatót. Horváth azt kifogásolta, hogy egy súlyos bűncselekmény ismeretlen elkövetőjéről az újságban az jelent meg, hogy cigány származású. A kifogást mindkét “ombudsman” megalapozottnak tartotta, mert “a közlés ellentétes a szabad identitásválasztás és -nyilvántartás alapelvével, a kisebbségi törvény rendelkezéseivel", Majtényi úgy fogalmazott, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely alapján az állampolgárok (akár bűncselekmények gyanúsítottjainak) etnikai hovatartozására utaló adatait - az érintettől származó írásbeli hozzájárulást nem számítva - nyilvánosságra lehetne hozni. Gondolom, nem csak én tartom nevetségesnek azt az elképzelést, hogy a súlyos bűncselekményt elkövetők “írásbeli nyilatkozatot” hagyjanak hátra a bűntett színhelyén: cigány, néger, kínai stb. származásomat a rendőrség nyilvánosságra hozhatja a körözésben. A rendőrség munkáját viszont nemcsak megnehezíti, de teljességgel ellehetetleníti, ha egy-egy körözött személy legjellemzőbb, mondjuk első ránézésre is feltűnő ismertető jegy eit mindenféle álszent “törvények” miatt el kell titkolnia. Ez egy- olyan képzelt vagy mondvacsinált “jog”, amellyel a hazai bandavezérek - értem ezalatt az or- szágvezetést/vesztést - túl akarnak tenni még az amerikai demokrácián és liberalizmuson is, ahol is bizony pontosan bemondják (ha nem is azt, hogy’ néger vagy fekete, de): afrikaiamerikai, ázsiai, spanyol vagy fehér a tettes. Ráadásul nem csak nevének kezdőbetűit közlik, de már a gyanúsítás/körözés pillanatától kezdve a teljes nevét is. A probléma - a mi mostani szempontunkból - azonban az, hogy’ teljesen két különböző dolog szándékos összemosásáról beszél mindhárom sajtótájékoztató és általában a sajtó is. A származás ugyanis adottság, rajtunk, akaratunkon kívülálló meghatározó tényező. Ez nem lehet szabad választás kérdése még a legleglegliberálisabb világban sem! Hogy később, felnőve minek vallja magát egy ember, hova tartozónak érzi, megtagadja-e származását vagy vállalja, ez természetesen szabad választás kérdése. Még akkor is, ha a világon semmi értelme sincs az egésznek. Mert ha elfogadjuk azt a liberalizmus által is hirdetett, ám elsősorban jézusi tételt, hogy minden ember egyenlő, akkor ez azt jelenti, hogy minden nemzet, nemzetiség is egyenlő, tehát semmi értelme megtagadni a származást. A két különböző “védelmi biztos” is érezhette, hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel, mert hozzátették: nem csupán a cigány szót tilos használni a rendőrségi körözésben, vagy a róla szóló tudósításban, hanem olyan kifejezést is, amely egy idő után a roma etnikum szinonimájává, rokonértelmű fogalmává változhat. Szerintük a kreol vagy' barna bőrű váltakozó alkalmazása a megoldás, ám elismerték, hogy bizony, ezek is hamarosan megfelelhetnek akár a cigány, akár az újkeletű “roma” fogalmának. (Nem tették hozzá, pedig ezt kellett volna, ha nem csökken a cigánybűnözés!) Helyi (Allegheny megyei) rendőrfőnökünk minapi TV-nyilatkozata jut eszembe, amikor megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a feketék aláírásokat gyűjtenek annak elérése érdekében, hogy civil társadalmi szervezetük ellenőrizhesse a rendőrséget. Azt mondta: ha a feketék az aláírásokra fordított hatalmas időt és
