Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
1996. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 ráeszméltetni a magyar társadalmat arra, hogy ha nem változtat az eddigi szemléletén és nem állítja meg önmaga fogyatkozását, a nemzethalál víziója hamarabb valósággá válik, mint gondolnánk. Nem is értem, hogy mindezek ismeretében hogyan nyúlhatnak korunk magyar írástudói olyan témákhoz, mint amelyekkel, nem a magyarság megmaradásának ügyét szolgálják? Mert ma ez lenne minden, magát magyarnak valló író kötelessége: félreverni a harangokat, ütni a lármafát, felrázni a magyar társadalmat. Hogy ne váljék valóra a költő cassandra-jóslata, hogy sohase teljesüljenek be a látnoki szavak: ..."Pusztulunk- veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk..." «1« vi» «i< «1* A* A? A? A? A? A? Az Az Az •x' 'T* 'T* A* »T* EMLÉKTÁBLA AVATÁS Emléktáblát avattak december 4-én a budapesti Szent István gimnáziumban. A nemrég elhunyt ÉRTAVY JÓZSEF végrendeletében kifejezett kívánságára, családja felvette a kapcsolatot a volt osztálytársakkal. A kezdeményező összeg felajánlásához a régi barátok is lelkesen csatlakoztak, terveztek és lelkesítettek. Megvalósult a néhai diák álma: szeretett és nagyrabecsült osztályfőnökük emlékére messziről ragyogó réztábla díszük Alma-Mater-uk falán, példát adva eljövendő nemzedékek diákjainak is. "NON OMNIS MÓRIAK" Hirdesse ez a tábla osztályfőnökünk HEGEDŰS SÁNDOR (1885 -1963) matematika-fizika tanár urunk, az empirikus fizika kiváló oktatójának, a nehéz korban /1940-1948/, is mindig igaz nevelőnek, a szigorú tanárnak, az "embernek" emlékét. Állítottuk születésének 110. évfordulóján, 1948-ban, a Szent István gimnáziumban érettségizett VIII./a osztály tanulói, hálás tanítványai. 1995 Címképünk: Matthias Grünewald, The Small Crucifixion című olajfestménye. National Gallery of Art, Washington, DC v. DOMOKOS SÁNDOR: GONDOLATOK A TERRORIZMUSRÓL Ezen gondolataimat a napokban a televízió nyílt fórumán elhangzott beszélgetés indította el. Az eszmecserében több vallás képviselője vett részt. A műsor célja a különböző vallásfelekezeteknek biztosítani tanaik és elveik hirdetését és felfogásbeli különbségeiket megvitatni. A felvetett témák mindig érdekesek elsősorban erkölcsi szempontból és soha sem törekszenek leegyszerűsített válaszokra. A téma, mely érdeklődésemet felkeltette, a terrorizmus kérdésének megvitatása volt. A feltett kérdés szabad fordításban így hangzott: "Politikai célból elkövetett terrorcselekmény igazolható-e erkölcsi szempontból?" A válasz első hallásra igen egyszerűnek látszik. Természetes érzésünk azt diktálja, hogy nem igazolható. De mikor a kérdést úgy fogalmazták meg, hogy "az egyik fél terroristája a másik fél szabadságharcosa", akkor nyilvánvaló lett mennyire kétoldali megvilágítást igényel ez a kérdés. Ez a szempont meglepően megosztotta a vallások képviselőinek állásfoglalását. Világossá vált, hogy a véleményeket erősen befolyásolja az illető vallás képviselőjének személyi érzelme és álláspontja. Napjainkban számtalan terrorszervezet létezik, mint az írek, baszkok, palesztinok, az izraeliták, csecsének, tamilok, kurdok vagy a peruiak gerilla csoportjai, melyeket mind szabadságharcnak minősítenek követőik. Szomorú tény az, hogy senki sem méri fel a terrorcselekedeteket az ártatlan áldozatok szempontjából. Az ő szempontjukból minden terrorcselekedet igazságtalan. Csak a "Szent Ügy" egyoldalú szemszögéből nézve lehet a tettet "hőstettének minősíteni. Lehet-e hát ebben a kérdésben helyes és mindkét szempontból igazságos döntést hozni? A kérdés kulcsa szerintem, hogy mit tartunk elsődleges értéknek. Az Életet vagy az Ügyet? A Célt vagy az Eszközt? Azok számára, akik valóban és őszintén magukévá merik tenni a krisztusi tanítást, azok számára nincs kibúvó. Az ÉLET mindig elsődleges érték és felette áll a CÉL-nak, legyen az bármennyire nemes. Ha a nemes cél érdekében aljas eszközt haszálunk, azzal a célt is lealacsonyítjuk. Érdekes volt hallgatni, hogyan védték egyes vallás képviselői a terrorizmus azon változatát, amely a saját vallási érdekeikkel megegyezett. Legtöbbször pont ezek a vallások az elsők, melyek a középkori inkvizíciót, mint elrettentő példát hozzák fel a katolikus Egyházzal szemben. Igazuk van, mert ott is a térítés eszköze lealacsonyította a célt. De az ötszáz évvel ezelőtti szálkát meglátják, csak a ma éktelenkedő gerendát nem veszik észre. A helytelen eszköz használata mellett szóló érvelés egyik legfőbb pontja, hogy ha egy nép, vagy nemzet olyan elnyomott hely
