Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
1996. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 olvastán? Csoda-e, hogy azt is nehezen hiszik, hogy alig néhány hónap elteltével a magyarok százezreit hajtották gyalogosan, vagy jobb esetben vitték marhavagonokba zsúfolva azok a szovjetek, akiknek érkezését - mint említi is - oly nagyon várták Wieselék. Mintha nem tudná, vagy nem akarná tudni: a náci koncentrációs táborokból hazaérkező zsidó csoportok szerencsétlenebbjeit éppen úgy tovább vitték Kelet felé, elpusztulni - bizonyára őket is rajtunk kérik most számon! —, mint a keresztény magyarokat. De mintha arról is megfeledkezne a Béke Nobel-díjas, hogy nem sok idő elteltével, éppen az ő hit- sorsosainak uralma idején, valóban megtörténtek azok a borzalmak - fosztogatások, ház- és egyéb tárgyak elrablása, kitelepítések, verések, kínzások — a magyarsággal, amelyeket felró, csakhogy itt kivégzésekkel és halálra kínzásokkal, meg- nyomorításokkal. S nekünk a “begyűjtés” szóról is más jut eszünkbe, mint neki: az utolsó kenyérnek való, az utolsó “jövő évi termést” biztosító gabonamag - nem ezüst gyertyatartók. Azt írja, Mária ötletét biztosan elfogadták volna, ha tudják, hogy ki akarják őket vinni az országból, s hogy az ő útjuk végállomása Birkenau. De azt hitték, csak az ország belseje felé indulnak. “A budapesti gettó jólinformált zsidó nemessége világos biztosítékot adott erre vonatkozólag.” Vagyis nem a keresztények adták a biztosítékot? Mégis ők a bűnösök? Miért felejtődött el pl. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás körlevele papjaihoz, miért Mindszenty József hercegprímás cselekedetei, az apácák, szerzetesek, papok és tiszteletesek, de az egyszerű civilek hősies zsidómentése is? Miért? És írja mindezeket az a Wiesel, aki az 1984-ben megjelent David Wyman-könyv — A zsidók cserbenhagyása — előszavában még így vall: “A zsidókat rútul cserbenhagyták Hóhéraiknak kiszolgáltatva, nem számíthattak senkire. Még az Amerikában szabadon élő testvéreikre sem. Szomorú és felháborító megállapítás: a nagy zsidó szervezetek a zsidó közösség kiemelkedő alakjai nem akartak vagy nem tudtak egységfrontot összekovácsolni a mentésben. ” Tegyük hozzá: nem akartak. Egyre több dokumentum kerül elő, egyre több visszaemlékezés jelenik meg arról, hogy a világ zsidó vezetői úgy találták: szükséges az ún. “kis zsidók” bármilyen nagy áldozata a zsidó állam megteremtése alapjául. Borzalmas dolog ez, de talán nem nekünk, a kicsiny, megcsonkított Magyarországnak kellene megfizetni ennek az árát! GÁBLER ANTAL: DICSŐ MÁRCIUS Petőfi, Jókai, Pilvax kávéház, Tavaszi mámor — kokárdás menet; A Nemzeti Dal nyomán újra feltámadt a Szabadság szele a pesti ég felett. Magyar dal zúgott minden utcán, És lelkesedett Pécs és Debrecen: Ezrek indultak Kossuth seregébe Harcolni bátran a zsarnokság ellen. MÓZES IRÁNYTŰJE Steven Spieldberg holywoodi álomgyáros nagyon is valóságos dollárokat ajándékozott egy massachusettsi egyetemnek: több mint másfél milliót adott egy program megszervezésére, amely Genezis név alatt fűt majd, hangsúlyosan utalva a Tóra első, a világ teremtéséről szóló könyvére. A filmrendező a Schindler listájából képződött profit egy részét forgatja vissza a termelésbe: az alapítvány ugyanis zsidó fiatalok identitásának erősítését, hitük elmélyítését kívánja szolgálni. Százat teszek egy ellen, hogy ha Spielbergnek lefordítják a Magyar Hírlap elmúlt pénteki számában megjelent "Pónemek a piacon" című cikkét, a mű szerzőjét postafordultával meghívja vendégprofesszornak lélekedző kurzusára. Az alkotó, Szántó T. Gábor a Magyarországon letelepedett grúz zsidókról ír. Ő maga is zsidó, tollát a több ezeréves szétszóratás utáni egymásra találás ünnepélyes aktusához méltó lelkesült- ség vezeti, riportjába beleszövi a személyes érintettségét bizonyító motívumokat, a jiddis kultúrkör és a szertartások speciális kifejezéseit Egyértelműen az olvasó tudomására akarja hozni beavatottságát. Kommunista betűvetők fogadták hasonló hevülettel az in vízi ós szovjet csapatokat. Szerző a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában találkozott életében először grúz zsidókkal, davenolás (imádkozás) közben. Tetszett neki a pónemjuk (arcuk). Megjelenésük erőt sugárzó, medvetermetű férfiak. "Masszív társaság, nem tanácsos ujjat húzni velük " A lelkűk is nagy, egyikőjük száznyolcvanezer forintot snóderolt (adományozott) a templomnak, ráadásul harminckét imaszékbérletet is váltottak. Szántó T. Gábor nem volt rest, elutazott Nyíregyházára, hogy "A szállongó hírek a szóbeszéd és a szélsőjobboldali lapokban megjelenő uszító cikkek nyomán..." saját szemével győződjön meg hitsor- sosai életkörülményeiről. Riportalanyai elmondják, hogy a grúzok fejpénzszedése csupán a sajátjaikat sújtja, a pénzváltás meg amolyan piaci betegség. Igaz, volt lövöldözés is, ám csak két zsidó férfi virtuskodott, hazugság bandaháborúról beszélni. A betelepülők kimozdították Nyíregyháza gazdaságát a tes- pedtségbőL, munkát adnak a magyaroknak, akik irigylik és csodálják őket példás összetartásukért. Kicsit különcködnek, panaszolja a helybeli hitközség vezetője, a nagy ünnepekre például Izraelből hozatnak maguknak rabbit. Egyébként többségük szintén a közel-keleti országokból érkezett, mint azt egy "böhöm aranyláncot viselő kamasz" nyilatkozza, "sok lóvét csinálni". A mobiltelefon afféle státuszszimbólumnak számít körükben, növeli az önbizalmukat, csakúgy, mint az ötezres pénzkötegek, "amiket egymás kezébe számolgatnak". Bibliai intenzitású kép! Ha Mózesnek annak idején jobb iránytűje van, már eleve Szabolcsba vezérelte volna népét, hiszen a föld jó, a bennszülöttek dolgosak, és ami a legfőbb: sehol egy adószedő. A riport befejezése valóságos dramaturgiai bravúr. A zsinagóga ajtaja mellett egy vastagon kifestett, fiatal nő ül, babakocsit rázogat, a kicsi sír: — Gut sabesz — köszönti az asszonyt Szántó T. Gábor.- Sabbat salom — mondja az anya. A szép jövőt gyermeke hangja sejteti. Palesztin ösztönöm azt súgja: fel fogja verni a Kárpát-medencét. (Magyar Fórum, 1996. Január 18.) Palesztin
