Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-12-01 / 12. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. december — Polgármester úr, végül felolvasok Önnek egy mondatot. Találja ki, milyen újságból való: "Amúgy maga az alag- útválság méltón pályázhatna az évtized hülyesége címre, ha nem haltak volna bele - csak lapzártáig - majd hetvenen A sort, mint rendesen, az obiigát halott palesztin csecsemő zárja; ezúttal könnygázfüstöt lélegzett be szegényke, sorsával törve utat a palesztin sajtóosztály számára a mind kifinomultabb, már-már állami szintű allegóriák felé." — Gondolom, valamelyik helyi zsidó szélsőséges csoport hecclapjából. — Nem talált, polgármester úr, mint ahogyan a Wafa hírügynökség Ciszjordániáért felelős igazgatója, Abu Vafa sem tudta kitalálni, akitől ugyanezt kérdeztem tegnap. Az idézet egy magyarországi hetilapból származik, amelyet George Soros, az ismert pénzember támogat. A lap neve Magyar Narancs, és az idézett rész annak október 3-i számában jelent meg. A hetilapot egyébként szoros szálak kötik a jelenleg hatalmon lévő, magát "Szabad Demokraták Szövetségének" nevező párthoz. 2. A következő felkelés sokkal véresebb lesz — Interjú Úri Avneri közíróval, a Knesszet volt tagjával — Van kiút a megrekedt békefolyamatból? — Nehéz megtalálni. A mostani izraeli kormány, amelyet az ország lakosságának nagyjából a fele választott, alapvetően a béke ellensége. Csak akkor akar békét, ha minden kívánságát teljesítik. Vagyis csak nyomásra cselekszik a béke érdekében. így tehát az igazi kérdés az, hogy' milyen erős a kormányra nehezedő nyomás? — Milyen irányból jövő nyomás? — Főként külső. Izraelen belül ugyanis ebből a szempontból nem várhatóak meglepetések. A választók kettészakadtak. Demográfiai, etnikai, szociális, ideológiai, vallási, sőt területi alapon. A két tábort elválasztó árok gy akorlatilag áthághatatlan. Ha mondjuk mi holnap nagy, kormányellenes tüntetést rendezünk, senki sem lepődik meg. Ezt váija a kormány az ellenük szavazóktól. És megfordítva. A külső nyomás egyike a palesztinok, akik az elmúlt hetekben hatékony ellenállásukkal és az arab világ bizonyos mobilizálásával megmutatták, hogy vannak eszközeik akaratuk kifejezésére. A másik külső nyomás az amerikai, amely Clinton megválasztása után csak nőni fog, mert akkor már nem nagyon van szüksége a zsidó szavazatokra. (Az interjú készítése óta Clintont a szavazók nem egészen fele újraválasztotta. Kíváncsian várjuk az "erősödő nyomást". A szerk.) — Azok a palesztinok, akikkel beszéltem, beleértve Hebron polgármesterét, azt mondják, újabb intifádára lehet számítani. Önnek mi a véleménye? — Az intifáda már az alagút kinyitása után elkezdődött. Csak leállították. De nem is annyira új intifádára lehet számítani, hanem a felkelésnek egy sokkal súlyosabb formájára. Ne felejtsük, hogy most már 40 ezer felfegyverzett palesztin katona van Palesztinában. Ugy anakkor a palesztinok bizalma óriásit nőtt, amióta lényegében megalakult a palesztin állam Gázában és Ciszjordánia hat nagy városában. Öt-hat éve ez nem volt, amikor ezeregyszáz palesztint öltek meg. közöttük 400 gyermeket. A következő felkelés, véleményem szerint, sokkal, de sokkal véresebb lesz.-- Milyen forgatókönyvet lát maga előtt? — Kettőt. A jobbik eset egy- válság kialakulása, amit egy' robbanás követ és ez ráveszi a kormányt arra, hogy- egy- lépést előre haladjon. Majd jön egy- újabb válság, újabb robbanás és a kormány ismét tesz egy lépést előre. Ez a reményteljes forgatókönyv. A pesszimista forgatókönyv az, hogy válság válságot követ, míg egy hatalmas robbanás be nem következik. Ne feledje, hogy Netanjahu és kormánya ultranacionalista szélsőségesek. Kifelé azt adja el, hogy ő mérsékelt ember, aki saját pártja, a koalíció szélsőségesei és a telepesek nyomásának van kitéve. Ami abszolút nem igaz, mert Netanjahu maga igazi szélsőséges. Hangsúlyozom: "igazi" szélsőséges! — A jordán király tegnap, Önhöz hasonlóan, egy bármikor bekövetkezhető "katasztrófáról" beszélt.-- A királynak jók az információi.-- Az amerikaiakat miért érdekli annyira a békefolyamat sikere?-- Az amerikaiak rettegnek az iszlám fundamentalizmustól. Ami most történik Afganisztánban, az egész Közel-Keletet megrettentette, ugyanis Kairóban, Damaszkuszban, Ammanban, Rijadban. a közel-keleti kormányok tudják, akár holnap már a saját országukban törhet ki az iszlám forradalom. Mint ahogyan Algériában már ki is tört. Márpedig a palesztin helyzet robbanása jelentheti azt a szikrát, amely kiválthatja a rettegett iszlám forradalmakat. Ugyanis az arab tömegek - nem a kormányok - igen mély érzelmi kapcsolatot éreznek a palesztinokkal. És ha az araboknak az az érzésük, hogy az arab kormányok összejátszanak az amerikaiakkal a palesztinok ellen, akkor baj lesz. — Mi a véleménye a Hasmoneus-alagút Siratófal felöli végének megnyitásáról? — Nem tudom honnan, Netanjahu összeszedett magának egy amerikai politikai tanácsadót, Dorey Goldot, aki egy totális idióta. Gold egy ötödrangú vagy tizedrangú egyetemi tanár, akinek az amerikai-izraeli kapcsolatok a "szakterülete". Életében nem látott egy élő arabot. Jom Kippur előestéjén, amikor minden jó zsidó otthonában készül a böjtre, Netanjahu Jordániába küldte Goldot, hogy Husszein királlyal találkozzon. A látogatás másnapján megnyitják az alagút kijáratát. A Közel-Keleten így az arab tömegekben az a benyomás alakult ki, hogy az alagút megnyitására Husszaein Ammanban áldását adta. Gold viszont az alagút megnyitásáról egy szót sem szólt Husszeinnek, aki azért jött dühbe és fejezte is ki dühét, az izraeli kormánykörökben is riadalmat okozva, mert úgy érezte, csőbe húzták. Talán nem kell emlékeztetnünk egyebek között arra. hogy Jordánia lakosainak többsége palesztin. És Jordánia Izrael mellett arab államokkal határos. Mindebből érthető, hogy Amerika miért olyan érzékeny a közel-keleti békére. Az az Amerika, amely hosszú időn át a közel-keleti béke ellensége volt. Sőt, a béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseket egyszerűen szabotálta. A szovjet birodalom széthullása óta azonban Amerika érdeke az, hogy a Közel-Keleten stabilitás és béke uralkodjék, vagyis a status quo fennmaradjon, hiszen a Közel-Kelet az ameriaiak nevetségesen olcsó olajának forrása. Relatív értékben olcsóbb, mint az 1973-as olajválság előtt. Amerika ezért nem tűr semmilyen kihívást a meglévő
