Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-11-01 / 11. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. november AKI MAGYARNAK SZÜLETETTJOBB, HA LETAGADJA... Egészen jó kis ország lenne ez nélkülünk. Aki nem él ebben az országban, és csak a hírhordozó eszközökből tájékozódik, kétségbe esik a magyar közállapotokon. A magyarok éjjel-nappal a cigányokat verik, éjjel-nappal a zsidó temetőkben horogkeresztelnek, náci jelszavakat ordítozva kergetik az utcán a négereket, a zsidókat, az arabokat és a cigányokat, mind együttesen. Miközben elnyomják az itt élő szlovákokat, románokat, sokácokat, balrogokat és orkokat. Jó volna ez a kis ország, sugalja a média, ha nem laknának benne magyarok. Mintha egy koncetrált hadjárat kellős közepén élnénk, melynek egyetlen ki nem mondott célja szétzúzni maradék önbizalmunkat, és állandósítani egy bűntudatos, rossz közérzetet. Mit ír az állítólagos közíró: bozóttűzként terjed a rasszizmus. Mert a kórházban egy tolókocsis, beteg öregember habzó szájjal szidta a cigányokat. A szitkozódás oka bagatel: a cigány betörő mindkét lábát összetörte az öregnek, úgy, hogy a lábújjait amputálni kell. A magyar közvélemény irányítói utasítják a lakosságot, hogy bármiféle ocsmány támadást, legyen az zsebtolvajlás, betörés, lopás, netán rablógyilkosság, ne csak eltűrjék a cigányoktól, de ezért még szeressék is őket. Ezt nevezik pozitív diszkriminációnak. Másutt gyülöletkeltésnek és uszításnak hívják. A közíró szerint a magyar kultúra rátelepszik a nemzetiségekre, és ahelyett, hogy őket ajnároznánk, kulturálisan és jogilag kényeztetnénk, hősiességüket naponta felmutatnánk, kimagasló teljesítményeiket példaként citálnánk, satöbbi, satöbbi, szóval ahelyett, hogy magasszintű pozitív diszkriminációt biztosítanánk nekik... nem ezt tesz- szük. Sírjunk, vagy kivándoroljunk? Mert a helyzet riasztó. Ezekből a nyakatekert üzenetekből az derül ki, hogy a magyar közíró-társadalom vagy crackon él, és felajzott állapotában szerelmet vall mindenkinek, aki itt él, de nem magyar... vagy józan, de akkor tényleg csomagolni kellene. A magyar nemzet ugyanis végtelenül békés. Mindenkit eltűr, és mindent elvisel maga körül, még azt is, aki naponta rácsinál a fejére. (A Magyar Narancs ezt sokkal szemléletesebben írná, csak ő pozitívunként értékelné a tettet.) Ugyanis nem a cigányok, zsidók, bunyevácok, soká- cok, svábok és nazgulok semmibevételével kezdődik a névsor. Hanem azzal, hogy mi magyarok vagyunk naponta megbecstelenítve a kisebbségek által. Mondjuk a média kisebbség által. Egy nő filmet csinál Elie Wieselről (ejtsd: "ili vizel"), aki elmondja, hogy a románoknak nem szabad szégyenkezniük a zsidók elhurcolásáért, de az elvetemült, nacionalista magyarok szégyeljék magukat a holocaust miatt. Ezt a filmet ingyen, nevelői célzattal fogják mutogatni a közép és általános iskolákban. A televíziósok még sohasem forgattak olyan helyszínen, ahol a magyarok panaszolták volna, miféle ordas félelemben tartanak némely agresszív cigány csoportok akár egész falvakat is. A honfoglalásról jószerivel csak fanyalgó, becsmérlő hazudozásokat, fitymáló és lealacsonyító hamisításokat lehet olvasni. A magát legnépszerűbbnek tártó műfordító megintett bennünket. Csak semmi büszkeség a millecentenárium alatt, semmi nemzeti jóérzés. Nehogy feledjük, bűnös, alattomos, fasiszta nemzet vagyunk, mert negyvenöt évvel ezelőtt nem mészároltattuk halomra magunkat azokért, akik maguk sem tettek semmit saját túlélésük érdekében. Kultúránk periférikus, történelmünk primitív, művészetünk lopott. Igazából értéktelen szemét vagyunk, a kisebbségi zsenik lapátján. Melyik nemzet tűrné el ezt naponta, és meddig? (DEMOKRATA) Seszták Agnes * (Ilié Wiesel Mitterrand francia elnökkel készített interjújában többek közt ezeket írja: "...az Auschwitzban történtekért maguk a zsidók is felelősek. Az oroszok 20 kilométerre álltak - írja, s mi 15 ezren voltunk. A ránk vigyázó 2 némettől és 59 magyar csendőrtől könnyedén megszökhettünk volna". Szerk.) Közeledik a Karácsony a Szeretet Ünnepe, szerezzen örömet szeretteinek! Rendelje meg Tárczy Kovács Erzsébet Árpádaranyérmei kitüntetett mezzoszoprán énekművésznő karácsonyi kazettáját. A legszebb magyar karácsonyi énekek és népdalok hangszalagon. A legalkalmasabb karácsonyi ajándék családtagoknak, barátoknak. (Karácsonyi énekek kaphatók hanglemezen is.) Megrendelhető az alábbi címen: Mrs. Elizabeth Tárczy, 214 W. 40th Ave., San Mateo, CA 94403. Tel.: 415-345-8878. Szerkesztő közleménye: All napos Magyarországi útam miatt - ahogy azt az előző számunkban jeleztem -, a novemberi számunk kissé késve kerül olvasóink kezébe. Elnézést érte! Ugyancsak meg kell említenem, hogy a távollétem alatt felgyülemlett postát: előfizetések, levelek, közlésre szánt írások, stb. nem tudtam feldolgozni mielőtt a lap megjelent. Ezért is elnézést kérek az érintettektől. * Jóllehet végleges szám még nincsen, a vonatkozó szabályok értelmében a Matáv Rt. január elsejétől átlagosan legföljebb 23,3 százalékkal emelheti díjszabását. * Ót év alatt hárommillió négyzetméterrel csökkent Budapest zöldterülete. A riasztó folyamat megállíthatatlannak tűnik; napjainkban éppen az egykori mezőgazdasági területek beépítése van soron.
