Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. október KÁRPÁTALJAI ÉLETKÉPEK A kárpátaljaiak öt esztendővel ezelőtt álmukban sem gondolták volna, hogy miután kiszabadultak az orosz medve talpa alól, életük a független Ukrajnában a vegetálásig sül lyed. Az ország nyugati kapujának nevezett Záhony-Csap közötti átkelés körülményeit nem kell külön ecsetelnünk, annyira közismert. Egy szóval jellemezve: ez itt Észak-Balkán. Kiki hitének megfelelő módon vethet keresztet, katolikus avagy pravoszláv módra, hogy „száraz” bőrrel megúszta az átkelést a régen életveszélyesnek nyilvánított, járműsorok alatt rengő Tisza-hí- don. A legújabb tervek szerint az év végéig további két sávval bővítik a hidat, amely lehetővé tenné a határátkelőhely áteresztőképességének megduplázását, és alaposan lecsökkentené a gyakran sokórás várakozási időt. Napjainkban az átkelőn viszonylag csendes a forgalom, a seftelők nagy részét az elmúlt hetekben visszatartotta a hideg időjárás. Az ukrán oldalon a szélnek még mindig nem sikerült teljesen eltakarítani az út két oldalán a tavalyi csúcsforgalomak több kilométeres sorának a szemetét. Az út szélén némelyik fán zászlóként lebegett egy-egy nejlon- zacskó vagy újságpapír, néhány kóbor kutya kitartóan kutatott a lomok között. A vámházaktól alig egy kilométerre a tízezer lakosú Csap városka tornyai magasodnak a Tisza és a Latorca folyó között az ukrán-magyar-szlovák hármashatár szögletében. Népessége 1944-ig gyakorlatilag színmagyar, a település etnikai összetételét az elmúlt évtizedekben tervszerű betelepítésekkel megváltoztatták. Napjainkra a magyarság aránya alig több mint ötven százalék, a többi ukrán, ruszin és orosz ajkú. Csap három ország vasúti határállomása, a vagonok keskeny nyomtávú kerekeit itt cserélik ki szélesekre vagy fordítva. Nemcsak a városka, hanem a környező falvak lakosainak egyre szerényebb megélhetést nyújtó vasúti csomópont is 1872-ben épült. ❖ A vasút is hasonló gondokkal kínlódik, mint a legtöbb vállalat Kárpátalján, ahol tavaly a minap közreadott statisztikai jelentés szerint 32,7 százalékkal csökkent a termelés az 1994. évihez viszonyítva. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy 1994-ben 42,7 százalékkal esett vissza a termelés 1993-hoz képest, akkor az elmúlt két év alatt ez összesen 75,4 százalékos süllyedést jelent. Gyárak százai állnak Kárpátalján évek óta - energia- és nyersanyaghiány miatt, több százezren vannak munka nélkül, kényszer- szabadságon. A szerencsések közé tartoznak azok, akik legalább részmunka- időben dolgozhatnak szerény bérért. Havi hárommillió kupon már jobb fizetésnek számit, ez a feketepiaci árfolyamra átszámítva 2200 forint. Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az üzemek dolgozói termékben kapják a fizetésüket - cukorban, tejtermékben, ruhaneműben -, amit eladnak, hogy pénzhez jussanak, vagy más, számukra szükséges termékekre cserélnek. Hosszú idő óta megszokott kép, hogy az ungvári Korjatovics téren teherautókról zsákokban árulják a munkások a cukrot. A kereslet-kínálat törvényei szeizmográfként működnek, mert egyik héten öt, a másikon hat és félmillió kuponba kerül egy zsák - 50 kilogramm - kristálycukor. Valamelyik cukorgyár szállítási díjjal tartozhatott a lembergi vasútigazgatóság- nak, mert a csapi vasutasoknak cukorban ígérték a múlt év végéről elmaradt 13. havi fizetést. Persze ez a gyakorlat nemcsak Ukrajnában dívik, mondták, hanem Oroszországban is. Ott egy voronyezsi cég rubel helyett melltartókkal fizették ki a munkások bérét, ugyanis a gépgyár (!) melltartók ellenében exportálta termékeit Kínába. Jobban jártak ugyanebben a városban a televíziógyár dolgozói, akik vodkában, cukorkában és cementben kapták meg a havi juttatásukat. Csapon a vasúton kívül nincs más munkaalkalom, az öreg téglagyár már teljesen leállt, a település háború előtti feldolgozói, illetve híres kézműipara már a múlté. Ipari vállalatok híján a környezetvédelmi helyzet tulajdonképpen jónak mondható, az Alföld északi csücskében fekvő város levegője tiszta. Annál több baj van a szennyvíz kezelésével, ugyanis hosszú évtizedet óta egy részét tisztítás nélkül a Tisza egyik holtágába, a Morotvába engedik. Ez a hatalmas „tároló” egyébként a Csap-Záhony közötti vasúti határátkelő közelében fekszik, és különösen tavasztól őszig messzire bűzlik. Naponta hatvan-hetven köbméter szennyet ömlesztenck bele; ha az elvezető árka eldugul, akkor odébb egy újabbat vájnak. Szinte hihetetlen, hogy ebben a szennyvízvilágban madárfajok tucatjai raknak fészket tavasszal, tőkés és barát récék, vízityúk, nádi tücsökmadár, törpegém, a feketenyakú, a kis és a búbos vöcsök. Ezekben a hetekben már cankók és récék számos fajtája időzik itt hosszabb-rövidebb ideig. A csapi szennyvíz másik része a szennyvíztisztító állomásként emlegetett telepre kerül, amelynek többlépcsős ülepítőrendszere gyakorlatilag nem működik. A mocsok a medencékben már nem tud lesüllyedni, hanem csak kavarog a felszínen. Az „állomáson” ily módon áthaladt, „megtisztított” szennyvíz egyenesen a Tiszába folyik. Egyébként már a hetedik éve építgetik a város új szennyvíztisztítóművét. Mindezek után már természetes, hogy Csap szeméttelepe a Tisza egy másik holtágában kapott helyet, egy korábbi, ritka élővilágú horgászparadicsomban, amit teljesen tönkretettek. A város háztartási hulladékát többnyire üzemanyaghiány miatt csak esetenként tudják összegyűjteni, azért mindenki oda hordja a szemetét, ahová tudja. A Tisza árteréhez közel lakók a fűzfák, bokrok közé dobálják és a folyó áradására bízzák az elszállítását. ❖ A Csaptól huszonöt kilométerre fekvő területi székhely, Ungvár felé haladva talán három kilométerre a közúti határ- állomástól áthaladtunk a Latorca folyó hídján. Nevezetes hely, a csapi átkelő csúcsforgalma gyakran idáig duzzasztja fel a kocsisort. Időnként másfélszáz kamion rendezkedik be legalább huszonnégy órás várakozásra. Nem véletlen, hogy az utóbbi években „Európa lehír- hedtebb átkelője” címet érdemelte ki a csapi, amely a bolgár-görög határon lévő Kulate-inál is rettenetesebb. Téglás után a következő falu a szintén többségében magyarlakta Szűrte. Egyik mellékutcájában a takarmánykeverő üzem homlokzatán vörös téglákból a következő öles nagyságú felirat ékes-
