Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-10-01 / 10. szám

8

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

1996. október

Vagyis: Magyarország többé már nem a magyaroké, mert semmiféle vagyonnal, értékkel nem rendelkezik. Magyarul: semmi nem az övé, semmi nem a magyaroké.

Vitathatnánk most az összegszerűséget, beszélhetnénk arról, hányszor kapott már a magyarországi zsidóság kárpótlást és kártérítést - többek között Németországtól IS -, főleg vitathatnánk, hogy ha a történelmi keresztény egyházak még töredékét sem kaphatták vissza a kommunisták által elrabolt vagyonaiknak, s e töredék visszaadását is - törvényellenesen! — most ismét 20 évre akaija elnyújtani Horn Gyula, akkor hogyan fordulhat elő az a skandallum, az a súlyos diszkrimináció, hogy az izraelita egyház kapja most meg az elpusztult zsidók minden vagyonát. (Vajon a katolikus, református, evangélikus egyház is magkapja legalább azokat a "kárpótlási jegyeket", amelyek az ő gulágokon, háborúban, Rákosi és Kádár börtöneiben és akasztófáin elpusztított híveik után, és a mostani zsidó kártérítés értelmében, egyenértékű félként nekik éppen olyan jogosan járna?) Vitathatnánk sok mindent, a már sokszor, de most véglegesen kirabolt ország teljesítőképességén túl a rettenetesen súlyos, magyarellenes diszkrimináción át. Ezzel szemben, adjuk át most a szót hosz- szabban dr. Torgyán Józsefinek, aki jogi szempontból vitatta a parlament szeptember 11-i ülésén az egész ügyet (Mivel a felszólalással teljes egészében egyetértek, szó szerint közlöm az élőben elhangzottakat, de kiemelem, az általam hangsúlyo- zandónak ítélteket):

Igen tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt állaspontja eltér a kormányzati előterjesztéstől a párizsi békeszerződes 27.par. 2. cikkelyének végrehajtásával kapcsolatban, mert noha abból a tényből indul ki, hogy valóban a magyarságnak és Magyarországnak a zsidósággal kapcsolatban vannak erkölcsi és törvényes kötelezettségei is, de úgy gondoljuk, hogy ugyanakkor nemcsak a párizsi békeszerződés I. cikkelyének (1) bekezdését kell végrehajtani, hanem a párizsi békeszerződés 42 cikkelyből és 6 mellékletből áll, és annak valamennyi rendelkezését be kell tartani Nevezetesen nemcsak a magyarságra hátrányos, hanem a magyársagra előnyös rendelkezéseit is, és elfogadhatatlan az a megközelítés, hogy csak a magyarságra hátrányos rendelkezéseket tárgyalja a Ház. Legyen szabad kiemelnem a szövetséges és társult hatalmak felelősségét, hiszen ha máshol nem, az elévülés kérdéskörével kapcsolatban mindenképpen ez szóba kerülhet. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy a párizsi békeszerződés 27. cikkelyének (2) bekezdése, amely a kormányzati előterjesztésben szerepel, 12 hónapos teljesítési határidőt ír elő, a 12 hónap a párizsi békeszerződés hatálybalépésétől számít, tehát a kihirdetés napjától. Messze elévült követelésről van itt szó, és ha megvizsgálják a párizsi békeszerződés mellékleteit, akkor láthatják, hogy például az V. melléklet b) pontja külön foglalkozik az elévülési idővel, de az elévülés később is szóba kerül, amikor is egy olyan határidőt állapít meg, amely 1948. december 31. napjáig terjed. Én nem vitatkozom azon, hogy ugyanakkor van egy alkotmánybírósági döntés is, de igen tisztelt képviselőtársaim, eddig én azt hallottam a külügyi kormányzattól, bármikor hivatkoztunk is eddig a belső jogra, hogy a belső jog és a nemzetközi jog kollí- ziója esetében a nemzetközi jog az irányadó, a nemzetközi

rendelkezéseket kell betartani. Márpedig a jelen esetben az alkotmánybírósági döntés és a párizsi békeszerződés rendelkezései - legalábbis az elévülés kérdéskörében - szemben állnak egymással. Kérdezem, miért nem vonatkozik az eddig hangoztatott általános jogelv erre az esetre is, hogy ekkor a nemzetközi szerződés az irányadó?

Ugye, mindnyájan emlékszünk még: az 1956-os sor- tüzek végrehajtóit, parancsba adóit, a népnyomorítókat, pufaj- kásokat pontosan az "elévülés" miatt nem lehetett felelősségre vonni. Ebben a hónapban ünnepeljük dicsőséges Forradalmunk és Szabadságharcunk 40. évfordulóját. S az Alkotmánybíróság, talán kerek évfordulós ajándékul, éppen most semmisitette meg az '56-ban vérengző kommunisták bíróság elé állítási lehetőségének utolsó lehetőségét is -- a "nemzetközi jog elsőbbségére" hivatkozva! Ez az ügy, mivel magyarok ellen történtek a tömeggyilkosságok, sajnos, ELÉVÜLT! A több mint évtizeddel azt megelőző, mivel nem magyarok ellen történt sérelemről van szó, az Idők végezetéig nem évülhet el! Magyarországon! Mindenféle nemzetközi jogi, nemzetközi szerződési előírás és belső jog ellenére sem. "Nem, nem, soha!" Az utolsó magyar létéig nem.

A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a kormányzati beterjesztés érdemi tárgyalásra alkalmatlan, nem állít fel ugyanis egy olyan leltárt, amelyből meg lehetne állapítani, hogy eddig milyen teljesítések voltak, nem tartalmaz egy limitet, nem mondja meg, hogy mi a teljesítés felső határa. Igen tisztelt képviselőtársaim, úgy beszélni egy előterjesztésről, hogy ne tudjuk, miről van szó, csak arról, hogy majd az alapítványba mennek a vagyonok, ráadásul nem csak azok a vagyonok, amelyek az egyéb kárpótlásnál lehetséges kárpótlási tételként szerepeltek, tehát a készpénz, illetőleg a kárpótlási jegy és az átváltható életjáradéki részek, hanem ezen felül ingatlanok, muzeális értékek, tehát olyan teljesítések, amelyek nem szerepeltek az egyéb kárpótoltak vonatkozásában. Ez pedig legalábbis alkotmányellenes, mert diszkriminatív a magyar állampolgárok egy részét tekintve. Tehát én úgy gondolom, hogy már csak ezért is a leltárt fel kellene állítani, látnunk kellene, hogy milyen teljesítések történtek eddig, és meg kellene nézni, hogy még milyen teljesítésről van szó. Kérem, én nem kívánok állandóan a médiákban megjelent híranyagokkal foglalkozni, de hát mégiscsak a kezemben van az 1995. május 6-i Magyar Hírlap, ahol Szabó Zoltán államtitkár úr, mint aki részt vett abban a kormánybizottságban, amely a zsidó kárpótlással foglalkozott, azt mondta, hogy az összes zsidó vagyon értéke, kiegészítve az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott kamatokkal és az elmaradt haszonnal körülbelül akkora összeg, amely a nemzeti összvagyonnal lenne egyenértékű. Most ö nem mondja, hogy az egész nemzeti összvagyont adjuk oda, de ha egyszer ez az alapja a kárpótlásnak, akkor kérdezem, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy mi marad a magyarságnak az 1100 éves kárpát-medencei tartózkodása kapcsán? Tehát én legalábbis azt hiszem, hogy ahhoz, hogy tisztességgel tárgyaljuk ezt az ügyet, és ne sértsük senkinek a kegyeleti jogait - mert a Kisgazdapárt messze nem szeretné - azt kívánjuk, hogy tessék egy tisztességes előterjesztést tenni.

Hadd mutassak rá néhány dologra, amelyet figyelembe kell venni a döntésnél! A párizsi békeszerződés 21. pa-