Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
1996. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 ragrafusa rendelkezik a hadifoglyok hazaszállításáról. Azt mondja, hogy "mihelyt lehetséges" — '47. február 10-én. Kérem, mikor jöttek haza a hadifoglyok? Ki fizeti meg a magyarságnak az ebből eredő óriási kárait? A békeszerződés 22. cikk 1. pontja azt mondja, hogy a szovjet csapatok '55-ig, az osztrák államszerződés megkötéséig, illetve a szovjet csapatoknak Ausztriából történő kivonásáig tartózkodhatnak Magyarországon. Ezután 35 éven keresztül törvénytelenül voltak itt. Miért nem szólt a kormány, miért nem terjesztett elő a zsidók kárpótlásával egyidejűleg egy másik kárpótlást, hogy vizsgáljuk át egészében? Kérem, egy szerződésnek nemcsak egy cikkelyét kell végrehajtani, hanem valamennyi cikkelyét! De ha megvizsgálják önök a békeszerződés 12. paragrafusát, az azt mondja: Magyarország haderejének összlétszáma 65 ezer katona. Az '50-es években legalább a négyszeresére kellett emelnünk a megszálló szovjet hatóságok parancsa miatt. Miért nem hivatkozott erre például Horn Gyula, amikor ezt a kérdést tárgyalta? Mi úgy gondoljuk, hogy ez óriási kiadást jelentett a magyar államnak egy idegen állam érdekében. Tessék ezt a kérdéskört is a kártérítés egészébe belevenni, miután ebben az időben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió voltak azok a hatalmak, amelyek az ellenőrzést jogosultak voltak gyakorolni és a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos valamennyi kérdéskörben dönteni. A szövetséges hatalmak felelőssége is felmerül tehát, a kárral kapcsolatban is, ami a magyarságot érte. Továbbmegyek. A béke- szerződés 30. paragrafusa a Németország területén maradt magyar tulajdonban lévő javakra vonatkozik. Ezeket vissza kellett volna szolgáltatni a magyar tulajdonosoknak. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a vagyonokkal a magyar gazdaság lényegesen kedvezőbb kondíciókkal indulhatott volna. Hol vannak ezek a javak, mi történt ezekkel? Tessék erről számot adni! A nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban a békeszerződés 33. par.-a értelmében megilletett volna minket a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve, mert nekünk is meg kellett volna adnunk az Egyesült Nemzetek tagállamainak. A szovjet megszállás megakadályozott minket ebben, hihetetlen kára keletkezett a magyarságnak. Hát a magyarság kárait senki nem téríti meg? Mindig csak nekünk kell? Ráadásul már annak a generációnak, amely soha semmit nem követett el? Itt utalnék igen tisztelt képviselőtársamnak az előbbi előadására. Miért feledkezik meg az MSZP arról, hogy Magyarország megszállt ország volt? Egy megszállt országnak semmiféle tényleges jogosítványa nincs. Miért nem a megszálló hatalom felel a megszállt országban elkövetett törvénytelenségekért? Ezek a tényezők, illetőleg ezek elmaradása Magyarországnak szinte felbecsülhetetlen politikai, morális, gazdásági károkat okoztak a békeszerződést ránk kényszerítő évtizedek következtében. De kérdezem én, miért nem hajtjuk végre a szerződés valamennyi rendelkezését, mégpedig egyszerre? Kérdezem én, hogy miért nem adták vissza a vagyontárgyakat a jogos tulajdonosaiknak? Ezzel kapcsolatban utalnék arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja különböző bizottságaiban születtek meg a döntések, elvették a zsidó vagyont, a keresztény vagyont, a kisgazda vagyont, a jogutód — az MSZP — használja ezeket a vagyonokat. Fizessen az MSZP kártérítést külön, és ezeket a vagyonokat tessék odaadni a magyar népnek! De legyen szabad arra is rámutatnom, hogy olyan adatokat nem vesz figyelembe a kormány, amelyeket például Randolph Braham a Magyar holocaust című művében részletesen felsorol. Itt például kimondja ez a mű, hogy a szovjetek a németek által meg- * kaparintott zsidó tulajdont német vagyonként kezelték és így a német-magyar jóvátétel részeként szovjet szerzeménnyé vált. Miért kell nekünk másodszor azokat a vagyonokat megfizetnünk, amiket elvettek tőlünk, ráadásul jogosulatlanul? Egyértelmű, hogy ezeket fel kell deríteni. A Kisgazdapárt az ezzel kapcsolatos előterjesztéseit nemcsak módosító indítványokban, hanem országgyűlési határozati javaslatokban beterjesztette. ...a tények tények maradnak, és önöket a tények éppúgy kötelezik szerencsétlen magyar hazánk érdekében, ahogy minket köteleznek. Köszönöm. Torgyán Józsefnek fölösleges volt a nemzet iránti kötelezettségekről beszélnie egy olyan bolsevik-szabadkőműves bandának, amely éppen a párizsi békeszerződés egyetlen, a magyarságra nézve legkárosabb pontját kiemelve akarják rabszolgasorba taszítani az egész nemzetet, természetesen a zsidóság kollektív jogaira hivatkozva, meg mindenféle, régen hatályban sem lévő nemzetközi szerződésekre támaszkodva. Miközben pontosan ugyanezen napokban adták el Erdélyt, elszakított, több milliós magyarságával együtt, mert nem létezőnek tekintik a kollektiv jogokat. A bibliai "kettős mérce" egyik serpenyője már megállíthatatlanul zuhan a halál és sötétség szakadékába. S ebben a serpenyőben a teljes Magyar Nemzet ül. Mert afelől senkinek nem lehet kétsége ma már, hogy a 72 százalékos, nemzetvesztésben szolgaian társult parlamenti többség meg fogja szavazni a kitöltetlen csekket, a limit nélküli "közalapítványt" a zsidóság teljes és tökéletes kártérítésére! Úgy érzem, Muhi és Mohács, összevonva sem pusztított annyit rajtunk, mint ez a mostani törvényjavaslat, amelyet október végéig szentesíteni fognak. Már csak azt nem tudom, és ez a kérdés a Parlament szépséges épületében sem hangzott el, hogy a zsidóság követelése a Magyar Nemzet mikori összvagyonának értékével egyenlő? A nyilatkozat elhangzásának időpontjában ugyanis még megvolt - többek között — az energiaszektorunk, ami sok-sok milliárdot ért, dollárban. Ma már az sincs meg, mint ahogy a szállodaláncunkat is a múlt hónapban "privatizálták". Áron alul, természetesen és nem magyar vevőnek. S még azt szeretném megtudni: mindazok a nemzeti vagyonok, ingatlanok, gyárak, üzemek, bankok, egyebek, amelyeket potom pénzért elkótyavetyéltek, és történetesen zsidó kézbe kerültek, beszámitanak-e a kártérítésbe, mint már elintézett, végrehajtott kártérítési tételek, vagy a "vevők" ebben az esetben visszakövetelik a pénzüket - természetesen kamatostul! mert kártérítés gyanánt kell nekik és a zsidó közösségnek az, amit már megvettek és tönkre is tettek, leállítottak, hogy ne legyen konkurencia? Minden hiába, fölösleges volt Torgyán Józsefnek és más, ellenzéki felszólalóknak minden jogi és észérve, minden kérdése, amely az összegszerűségre és az elévülés végre meghatározandó idejére vonatkozott. Hiába a Don-kanyar és egyéb, a magyarsággal szemben elkövetett bűnök, gyilkosságok, rablások emlegetése. Nem tartom lehetetlennek, hogy Torgyán ötödik, rövid válaszfelszólalásában elhangzottak kö
