Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
1996. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Amikor egy Rushdie nevű hitehagyott iráni mohamedán író az iszlámot sértő könyvet jelentetett meg, Ayatollah imám távollétében halálra ítélte és felhívott minden igazhitű moszlimot, hogy ott ölje meg a vallásgyalázó könyv szerzőjét, ahol éri. (Hogy az "ítéletet" komolyan vette az illető, az kitűnt abból, hogy évekig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt és bujkálni kényszerült.) Csak nekünk, magyaroknak és keresztényeknek kell szó nélkül lenyelnünk a legdurvább sértéseket és tudomásul vennünk azt, hogy egyeseknek van merszük mocskolni a számunkra legszentebbet, a hitünket is? Amihez azért vesznek bátorságot a petrigyurik, mert nemhogy pellengére nem állítják őket, de lovat adnak alájuk és maga a köztársaság elnöke tűzi mellükre az ordót! Micsoda ízlésficam! Jóizlésű ember tisztelettel beszél mások hitéről és ügyel arra, hogy ne bántsa meg senki vallási érzékenységét. Mert arra mindenki kényes. De a keresztény hívek meggyőződése szabad préda, amibe bárki beletörölheti a sáros cipőjét. Vajon merte volna-e ilyen stílusban gyalázni petri- gyuri Jahvét vagy a Talmudot? Aligha, mert a zsidóság haragját zúdította volna magára s attól ő is tart. Csak a magyarság keresztény hitébe lehet büntetlenül belerúgni. Szolgálhatnék még néhány idézettel a másik Kos- suth-díjas irodalmi nagyság, a boglyasfejű Esterházy Péter (vajon honnan jutott ehhez a névhez?...) írásaiból. Azok is hemzsegnek a magyar- és nemzetgyalázó "szellemeskedé- sektől", amelyeket Magyar Bálint kultuszminiszter a Parlamentben azzal mentegetett, hogy "groteszkek" és "iróni- kusak"... Petri György és Esterházy Péter kitüntetése arcul- csapása a nemzetnek és a kereszténységnek, ami ellen fel kell emelni a szavunkat és tiltakoznunk kell! A történtek vízválasztót is jelentenek számunkra: azzal a szellemiséggel, ami hivatalos körök számára a kultúrát jelenti a mai Magyarországon, az emigráció semmiféle közösséget nem vállalhat. Stirling György Kedv a rúgáshoz Betyár urai így nevelték Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, S ki egyszer rúgott a magyarba, Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Ady Endre * AZMVSZW. VILÁGKONGRESSZUSA A MAGYAROK IV. VILÁGKONGRESSZUSÁNAK megnyitóján (1996. június 15.) Csoóri Sándor elnök a magyarság megosztottsága ellen emelte fel szavát. Mint mondotta, a nemzet magára találása nélkül nem lehet tárgyalni semmiféle európai integrációról, sem alapszerződésről. Sütő András erdélyi iró, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke sürgette. hogy az anyaországi magyarok szolidaritása váljon hat- hatósabbá a határon túl élő magyarok iránt. Elutastotta. hogy "...a határon túl élő magyarság még mindig a múlt bűneinek bélyegét viselje a homlokán"! Horn Gyula (pufajkás) miniszterelnök szónoklatát négy szer szakította meg morajlás, bekiabálás, füttyögés. Mint jelezte az aprócska fogkirugdaló: "... nincs és nem is lesz fordulat az itthoni és a külföldi magyarság kapcsolatában". Éles füttykoncert keletkezett, amikor kijelentette: "A kormány eddigi működése során semmi olyat nem tett, ami sértette a demokráciát". A nemtetszésüket kinyilvánító magyarok bizonyára arra gondoltak: ha az elszakított nemzetrészek magyaljai érdekében történő, igaz. valós tényekre alapuló kormány zati felszólalás sérti a "demokráciát", akkor senkinek sem kell az ilyen társadalmi berendezkedés. Ám az is lehet, hogy elsősorban a nyugaton élőknek, egészen más fogalmaik és tapasztalataik vannak a demokráciáról, mint amilyenekről Horn beszélt nekik! Ugyancsak felháborodás kisérte Hornnak azt a kijelentését, hogy "A kormány nem különbözteti meg az állampolgárokat aszerint, hogy ki magyar, és ki magyarabb, hanem elve: aki magyarnak vallja magát, az támogatásra és együttműködésre érdemes." Nem derült ki, hogy mindazok a magyar milliók, akik nemcsak "vallják" magukat magyarnak, de valóban azok is, ám idegen uralom alatt kényszerülnek élni 76 éve, miért nem tartoznak a Horn által említett kategóriába?! Horn -- miután már a "megválasztása" utáni pillanatokban kimondta, hogy ő kizárólag csak tiz és fél millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, most pontosított és megerősítette kijelentését, éppen a magyarság világkongresszusán: "a kormány csak a választói sorsáért felelős, igaz, felelős a szomszéd országokkal való kapcsolatokért, a korrekt jó viszony megteremtéséért, ami hasznára válik a határon túli magyaroknak, az egész nemzetnek." Nem egészen világos, hogy a pufajkás az ő pártját megválasztókról - a magyarországi lakosság 34%-a —, avagy minden választóról beszélt-e. Azt viszont minden magyar a saját bőrén tapasztalhatja, mit jelent a "jószomszédi viszony"! Ugyanazt, amit Kádárék alatt: nem szabad tudomást venni az ötmilliónyi magyarról, akik a kényszerhatárokon kivülrekedtek! A "szomszédok" — terület- és népességrablók! — ugyanis 76 éves "homogenizálásuk" közepette nem szeretik, ha bárki, főleg az anyaországi vezetés, emlékezteti őket arra, hogy hatalmas magyar tömbök élnek rablott területeiken! Nem csoda hát, ha Horn úiabb hatalmas morajlást és füttykoncertet váltott ki azon kijelntésével, hogy "egyetlen olyan dokumentumot sem irt alá ez a kormány, amely hátrányos a kisebbségeknek". Ez annyiban igaz is, hogy a magyarországi kisebbségek hátrány ára valóban nemcsak nem tett semmit ez a kormány, de "pozitív diszkriminációt" alkalmazott és alkalmaz velük szemben! A szlovák-magyar alap- szerződés alárása után azonban a felvidéki magyarság tragikus hátrányokat kénytelen elszenvedni, kezdve a parlament által elfogadott nyelvtörvénytől (büntetik, aki magyarul szólal meg nyilvános helyen) az átrajzolt kerületekig (amellyel megszüntetik a magyar többségű területeket). Horn megígérte a világ minden részéről összegyűlt magyarságnak, hogy Romániával a szlovákiaihoz hasonló alapszerződést imák alá hamarosan. csoda-e, ha fütyültek a jobb érzésűek? /stolmár/
