Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1996. júl.- aug. AHOL KITÜNTETIK A VALLÁS- ÉS NEMZETGYALÁZÓKAT... Hogy a kommunizmus éveiben milyen "irodalmi művekért" lehetett kitüntetéseket és kiváltképp Kossuth- díjat kapni, azon annakidején nem volt érdemes csodálkozni, hiszen Aczél György és a vörös kultúrnacsal- nikok csak olyanokat érdemesítettek elismerésre, akik élenjártak a párt kiszolgálásában, ami egyet jelentett akkor a nemzeti értékek, magyarság és a vallás gyalázásával. Amikor elérkezett a rendszerváltás és megbukott a kommunizmus, azt reméltük, hogy a magyar társadalom egészséges ítélőképessége kisöpri a szocialista szemetet a magyar irodalomból s ennek a szellemnek a képviselői -- ha már a demokrácia biztosítja is számukra a szabad szólás jogát — perifériára szorulnak és senki sem méltatja figyelemre fércműveiket, úgy hogy lassan megfeledkezhetünk róluk, mint egy silány korszak rossz emlékeiről. Tévedtünk. Mint sokminden más a rendszerváltás óta, ez sem így történt. Amikor idén március 15-e után elolvashattuk a nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjra érdemesített irodalmi nagyságok névsorát, elképedtünk! ízlések és pofonok különbözők, de hogy egy Petri György ~ ahogy a kültelki lebujokban felszedett ivócimborái hívják, "Petrigyuri" - 1996-ban Magyarországon ilyen magas kitüntetést kaphasson, az megdöbbentő! Ez sehol a világon, egyetlen más országban sem történhetne meg! A Kossuth-díj odaítélése fölött nem egy kocsmai asztaltársaság dönt, hanem a magyar kultúr-kormányzat és állami kitüntetésről lévén szó a döntésnek nagyjából-egé- széből egyeznie kell a magyar közvélemény értékítéletével. Ha egy ilyen reprezentatív díjjal illetéktelent jutalmaznak, az rossz fényt vet az egész társadalomra. Hogy kicsoda Petri György, a részeges vagabund, azzal kár foglalkozni. Különben is írót vagy költőt (ha egyáltalán megérdemli ezt a rangot jelentő nevet) nem magánélete, hanem munkássága minősíti. "Életműve", amiért Magyar Bálint kultuszminiszter szerint a Kossuth- díjat kapta, jórészt zavaros, logikus agy számára érthetetlen versek és írások gyűjteménye, ami még hagyján, hiszen minden kornak vannak extravagáns toliforgatói, akik tehetség híján azzal akarnak feltűnést kelteni, hogy hóbortos gondolataikat vetik papírra. És mindig akad közönségük. A kultúrsznobok abban lelik örömüket, hogy olyan írásokért rajonganak, amiket normális emberek nem értenek meg, sőt visszariadnak tőlük. Nos az hogy valamely írás esztétikailag elfogadhatatlan, azon manapság nem érdemes fennakadni. De ha a jóizlést és mások belső ~ nemzet vagy vallási - meggyőződését sérti, az ellen már igenis muszáj szót emelni. Mert a gyűlölködést ügye törvény is tiltja... E sorok írója számára idegen Torgyán József kisgazdavezér harsány stílusa és gyakran nem tud egyetérteni bizonyos kijelentéseivel, illetve azok tálalásával. Azonban a Kossuth-díj ügyében elhangzott egyik legutóbbi parlamenti felszólalását messzemenően helyeselni kell! Amikor azt tette szóvá, vajon miképp lehetséges az, hogy egy Petri György ~ és egy Esterházy Péter, akinek egyes írásai orde- náréságában alig valamivel maradnak el "Petrigyuri" szellemi exkrementumai mögöt - szerepelhetett a Kossuth-díj kitüntetettjei között? Bár nem szívesen teszem, mert a jóizlésem tiltakozik trágár szövegek leírása ellen, azok részére, akik nem olvasták el előző számunkban erről szóló rövid észrevételünket, illetve a Parlamentben elhangzottakat, bemutatom az "Apokrif' című "költeményt", mely minden magyarázatnál plasztikusabban mutatja be "Petrigyuri" emelkedett gondolkodásmódját. Előre is elnézést kérve azoktól, akiknek vallási érzését joggal sérti ez a "mű", hadd álljon itt a Kossuth-dí- jas koszorús költő verse: APOKRIF Zakatol a szentcsalád /Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, / keres valami piát. Nem lel, felkel. Pizsamára /húz fel inget és gatyát, lemegy a Háromkirályba, / hogy egy fröccsöt legalább - "Megint Isten 7" / - "Az hát megint." Sóhajt, nagyot húz és legyint. / - "Különben múltkor kivertem a huppot. / Ha az orrom előtt dugtok!- de így megmondtam a Marinak, / legalább tartsad a pofádat, úgyis szól, mint a földrengés / mindig az a rohadt ágy, közben - de komolyan - ne halljak / több ha-ha-ha- hallelujátr Ehhez nem kell kommentár. Aki ilyeneket ír, ilyen blaszfémiát enged meg magának egy katolikus többségű országban, az a lelki durvaságnak és a romlottságnak olyan fokáról tesz tanúbizonyságot, amire megfelelő jelzőt sem lehet találni. De még alacsonyabb szellemi fokon áll az, aki az ehhez hasonló ocsmányságokban kedvét leli, sőt kitüntetésre érdemesíti. És ide tartozik Magyar Bálint kultuszminiszter, Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke, aki védelmébe vette ezt a mocskot s végül, de nem utolsósorban Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, akinek, mint irodalmárnak kellett ismernie Petri György működését s ennek ellenére nem emelt vétót a kitüntetés ellen. Arcpirító. Pedig éppen Göncz úr volt az, aki a Parlamentre erőszakolta az ún. gyűlölettörvényt, aminek egyik paragrafusa szerint büntetendő cselekményt követ el, aki más ellen uszít és gyűlölködés keltésére alkalmas szöveget publikál. Az Istent és a Szent Családot profanizáló minősíthetetlen szöveg alkalmas arra, hogy gyűlölködést keltsen s ugyanakkor vallási érzületében megsértsen sokmillió hívő keresztény magyart. 1 I
