Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám
1996. júl.- aug AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 a magántulajdon, s mivel időben köpönyeget fordítottak, ott van az náluk most is. Hiszen egy gazdag úr, egy igazi úriember lakása sem nélkülözheti a műkincseket! Ráadásul meg már annyira ragaszkodnak hozzájuk, hogy aligha adnák vissza azokat a jogos tulajdonosaiknak. Azt már aztán nem, még a hitsorsosaiknak sem! Foggal-körömmel védenék a "sajátjukat" ezek a volt "jó" kommunisták, azaz a belőlük rottyantott új urak! Ezért is írtam, hogy ez egy nagyon kényes ügy, egy végtelenül kacifántos ügy! Sokkal egyszerűbb, ha a nép zsebéből kártalanítják a kiválasztottak egy csoportját. A többinek: COKI! De bármennyire is tabutémák ezek, azért még meg kell kérdeznem néhány dolgot: Becsületes dolognak tartják a tisztelt illetékesek, hogy hamarosan valakik néhány kopott perzsáért, kínai padlóvázáért, vagy bárki festményéért többet kapnak, mint egy hadirokkant a lábáért, karjáért, egy hadiözvegy a férjéért, egy hadiárva az apjáért, a vörös börtönökben megkínzott ember az egészségéért, az egész tönkretett életéért az a tehetséges fiatal, aki a vörös káderpolitikának ”köszönhetően" nem mehetett főiskolára, egyetemre? Becsületes dolog az, hogy például a Széchenyi grófok nem kapták vissza az előző rendszer által használt, tönkretett, kirabolt kastélyukat — ingyen? Vagy szó esett már a magyar grófok, bárók, gazdagok kárpótlásáról is? Csak a gazdag keresztény volt hivatalosan, s maradt mindmáig nem hivatalosan "gonosz kizsákmányoló"? Én mindig szegény voltam, még szegényebb vagyok most, s - remélem — szegény is maradok. Szeretem a tisztes szegénységet, de non a nyomorúságot. Viszont utálom azt a vagyont, azt a gazdagságot, amely megfosztja emberségétől a gazdáját! Vigyázzanak ezzel a kárpótlással, ha másért nem, hát azért, mert elveszítik szavazóik többségét! Vagy talán a zsidók kárpótlása az igazi ára annak, hogy minket, keleti, bő gatyás és fütyülős barackos barbárokat bebocsássanak Európába? N. László Endre JELENTÉS ATLANTÁBÓL Furcsa dolgok történnek az Olimpiára készülő Atlanta magyar berkeiben. Két évvel ezelőtt, az azóta megszűnt Pest Megyei Hírlap közölte, hogy: Értavy Józsefet választották az olimpiai csapat házigazdájának. József nem "önkéntes munkának", hanem valóban tiszteletbeli feladatnak tekintette a megbízatását. A nyelv- és vérvizsgán megfelelt és megkezdhette részvételét a kiképzésben. Két éve minden kedden este, napi munka után, a többi nemzet "envoy" - házigazda - társaságában megtanulta részletes teendőit, helyismeretet, szabályokat, stb. magyarországi vendégei ellátására. Örömmel kalauzolta a Magyarországról érkező vendégeket: sportolókat, sport-vezetőket, újságírókat és másokat. Saját költségén vendégelte meg őket, felvette a repülőtéren, megmutatta a várost és nevezetességeit, sőt otthonában szállást adott, ha úgy hozta a sorja. Barátokat szerzett a magyar ügynek. Fontosnak tudta megbízatását. Ez évi szabadságát előre lekötötte az olimpia idejére, hogy az Olimpiai Faluban rendelkezésre állhasson a versenyzőknek és a vendégeknek. Huszonöt nappal az Olimpia megkezdése előtt Jósé Muratti az ACOGG managere magához kérette a hivatalába és közölte vele, hogy levél jött Magyarországról: nem akarják további szolgálatait igénybe venni.--Kinek az intézkedésére?--Há-át, ez az, Joe, hangsúlyozottan kérik, ezt ne közöljem veled. De szükségünk van egy "envoy"-ra, izé... a mongol csapatnál és ugyebár itt van Burkina Faso is... József el lett bocsátva, mint egy rossz cseléd. írásban kérte új kinevezését, amit meg is ígértek neki /bizonyítékra volt szüksége, hogy nincs ellene szakmai kifogás/. De sem azt, sem a Magyarországról ígért magyarázatot nem kapta meg. Ha nehezen is, de próbálta túltenni magát a keserű tapasztalatain. Tegnap azonban telefonon hívta régi öreg barátja, szintén önkéntes magyar munkát vállalva az olimpián, mint a Magyarországról érkező vendégek sofőrje és idegenvezetője. Nyugdíjas lévén, vizsgákon átesvén, ennek semmi akadálya nem volt. Elmondta, hogy közölték vele, ugyancsak szóban és félvállról: nincs szükség további szolgálataira a magyaroknál. Kárpótlásként - nehogy sírva fakadjon! - a kirgizeket ajánlották neki. Ez nem vicc. Hacsak az nem, hogy: a helyette kijelölt kalauz -- egy szót sem tud magyarul. Csak nem vagyunk már itt is veszélyesek?! É. Baráth Kata * Az AMOSZ hírszolgálata jelenti: Charles Grasley republikánus szenátor, a Szenátus kereskedelmi albizottságának elnöke június 4-én kihallgatást tartott Romániának állandó, feltétel nélküli vámkedvezmény megadásának tárgyában. A javaslat úgy szólt, hogy az eddigi évről-évre történő kiértékelés helyett véglegesen szavazza meg a Kongresszus Románia MFN- státusát. Az Amerikai Magyarok Szövetsége olyan értelemben foglalt állást, hogy amig Románia nem tartja tiszteletben a kisebbségek emberi jogait, ilyen javaslatot nem támogathat. Tom Lantos képviselő a megadás mellett kardoskodott. * A MAOSZ hírszolgálata jelenti: A Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége javasolta, hogy a magyar kormány ne csak a NATO-ba való bejutást szorgalmazza, hanem vegye fel a kapcsolatokat a távolkeleti országokkal. Felhívja a kormány figyelmét arra a tényre, hogy az EU és a távolkeleti országok Bangkokban a minap kezdték meg ülésüket a távolkeleti országokkal való szorosabb gazdasági együttműködés kiépítésének lehetőségeiről. Az ázsiai országokkal való kapcsolatfelvételt, - mielőtt az EU vezetői azt megtették -- a MAOSZ már az Antall kormánynak is javasolta.
