Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1996-07-01 / 7-8. szám

1996. júl.- aug AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 a magántulajdon, s mivel időben köpönyeget fordítottak, ott van az náluk most is. Hiszen egy gazdag úr, egy igazi úriem­ber lakása sem nélkülözheti a műkincseket! Ráadásul meg már annyira ragaszkodnak hozzájuk, hogy aligha adnák vissza azokat a jogos tulajdonosaiknak. Azt már aztán nem, még a hitsorsosaiknak sem! Foggal-körömmel védenék a "sajátjukat" ezek a volt "jó" kommunisták, azaz a belőlük rottyantott új urak! Ezért is írtam, hogy ez egy nagyon kényes ügy, egy végtelenül kacifántos ügy! Sokkal egyszerűbb, ha a nép zse­béből kártalanítják a kiválasztottak egy csoportját. A többinek: COKI! De bármennyire is tabutémák ezek, azért még meg kell kérdeznem néhány dolgot: Becsületes dolognak tartják a tisztelt illetékesek, hogy hamarosan valakik néhány kopott perzsáért, kínai pad­lóvázáért, vagy bárki festményéért többet kapnak, mint egy hadirokkant a lábáért, karjáért, egy hadiözvegy a férjéért, egy hadiárva az apjáért, a vörös börtönökben megkínzott ember az egészségéért, az egész tönkretett életéért az a tehetséges fia­tal, aki a vörös káderpolitikának ”köszönhetően" nem mehe­tett főiskolára, egyetemre? Becsületes dolog az, hogy például a Széchenyi grófok nem kapták vissza az előző rendszer által használt, tönkretett, kirabolt kastélyukat — ingyen? Vagy szó esett már a magyar grófok, bárók, gazdagok kárpótlásáról is? Csak a gazdag keresztény volt hivatalosan, s maradt mindmáig nem hivatalosan "gonosz kizsákmányoló"? Én mindig szegény voltam, még szegényebb vagyok most, s - remélem — szegény is maradok. Szeretem a tisztes szegénységet, de non a nyomorúságot. Viszont utálom azt a vagyont, azt a gazdagságot, amely megfosztja emberségétől a gazdáját! Vigyázzanak ezzel a kárpótlással, ha másért nem, hát azért, mert elveszítik szavazóik többségét! Vagy talán a zsidók kárpótlása az igazi ára annak, hogy minket, keleti, bő gatyás és fütyülős barackos barbárokat bebocsássanak Európába? N. László Endre JELENTÉS ATLANTÁBÓL Furcsa dolgok történnek az Olimpiára készülő At­lanta magyar berkeiben. Két évvel ezelőtt, az azóta megszűnt Pest Megyei Hírlap közölte, hogy: Értavy Józsefet választották az olimpiai csapat házigazdájának. József nem "önkéntes munkának", hanem valóban tiszteletbeli feladat­nak tekintette a megbízatását. A nyelv- és vérvizsgán meg­felelt és megkezdhette részvételét a kiképzésben. Két éve minden kedden este, napi munka után, a többi nemzet "envoy" - házigazda - társaságában megtanulta részletes teendőit, helyismeretet, szabályokat, stb. magyarországi vendégei ellátására. Örömmel kalauzolta a Magyarországról érkező vendégeket: sportolókat, sport-vezetőket, újságírókat és másokat. Saját költségén vendégelte meg őket, felvette a repülőtéren, megmutatta a várost és nevezetességeit, sőt otthonában szállást adott, ha úgy hozta a sorja. Barátokat szerzett a magyar ügynek. Fontosnak tudta megbízatását. Ez évi szabadságát előre lekötötte az olimpia idejére, hogy az Olimpiai Faluban rendelkezésre állhasson a verseny­zőknek és a vendégeknek. Huszonöt nappal az Olimpia megkezdése előtt Jósé Muratti az ACOGG managere magához kérette a hi­vatalába és közölte vele, hogy levél jött Magyarországról: nem akarják további szolgálatait igénybe venni.--Kinek az intézkedésére?--Há-át, ez az, Joe, hangsúlyozottan kérik, ezt ne közöljem veled. De szükségünk van egy "envoy"-ra, izé... a mongol csapatnál és ugyebár itt van Burkina Faso is... József el lett bocsátva, mint egy rossz cseléd. írás­ban kérte új kinevezését, amit meg is ígértek neki /bizo­nyítékra volt szüksége, hogy nincs ellene szakmai kifogás/. De sem azt, sem a Magyarországról ígért magyarázatot nem kapta meg. Ha nehezen is, de próbálta túltenni magát a keserű tapasztalatain. Tegnap azonban telefonon hívta régi öreg barátja, szintén önkéntes magyar munkát vállalva az olim­pián, mint a Magyarországról érkező vendégek sofőrje és idegenvezetője. Nyugdíjas lévén, vizsgákon átesvén, ennek semmi akadálya nem volt. Elmondta, hogy közölték vele, ugyancsak szóban és félvállról: nincs szükség további szol­gálataira a magyaroknál. Kárpótlásként - nehogy sírva fa­kadjon! - a kirgizeket ajánlották neki. Ez nem vicc. Hacsak az nem, hogy: a helyette kije­lölt kalauz -- egy szót sem tud magyarul. Csak nem vagyunk már itt is veszélyesek?! É. Baráth Kata * Az AMOSZ hírszolgálata jelenti: Charles Grasley republikánus szenátor, a Szená­tus kereskedelmi albizottságának elnöke június 4-én kihallgatást tartott Romániának állandó, feltétel nélküli vámkedvezmény megadásának tárgyában. A javaslat úgy szólt, hogy az eddigi évről-évre történő kiértékelés helyett véglegesen szavazza meg a Kongresszus Románia MFN- státusát. Az Amerikai Magyarok Szövetsége olyan érte­lemben foglalt állást, hogy amig Románia nem tartja tisz­teletben a kisebbségek emberi jogait, ilyen javaslatot nem támogathat. Tom Lantos képviselő a megadás mellett kardoskodott. * A MAOSZ hírszolgálata jelenti: A Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége java­solta, hogy a magyar kormány ne csak a NATO-ba való bejutást szorgalmazza, hanem vegye fel a kapcsolatokat a távolkeleti országokkal. Felhívja a kormány figyelmét arra a tényre, hogy az EU és a távolkeleti országok Bangkokban a minap kezdték meg ülésüket a távolkeleti országokkal való szorosabb gazdasági együttműködés kiépítésének lehetőségeiről. Az ázsiai országokkal való kapcsolatfel­vételt, - mielőtt az EU vezetői azt megtették -- a MAOSZ már az Antall kormánynak is javasolta.

Next

/
Thumbnails
Contents