Amerikai Magyar Újság, 1996 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
1996. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 STOLMÁR G. ILONA: MÁRIA ORSZÁGA ÉS A KLEPTOKRÁCIA Egyre háborgóbb gyomorral és mélységes szomorúsággal olvasom a hazai híreket, elemzéseket. Ma már nincs az életnek olyan területe, ahonnan egy-egy szép, lelket emelő, örömet keltő vagy dicséretre méltó témát ki lehetne emelni. Ma már csak arról írhatunk, hogy szinte minden veszve van, s ahogy Fekete Gyula fogalmazta: a halál kormánya uralja nemcsak a Kárpát-medencén belül szűkre szabott kis Magyarország lakóinak életét, de az elszakított - Raffiy Ernő töténész találó és követendő fogalmazásában: a Megszállt Területek - magyarjainak életét, pusztuló, egyre kilátástalanabb jövőjét is. Ma reggel felhívott egy kedves fiatal volt munkatársam Magyarországról. Mondtam: éppen írnom kellene valami szépet a havilapunknak, de nem találok semmit, mocskot, sikkasztást, visszaélést, lélekmérgezést viszont oly sokat, hogy nem vagyok képes kiválasztani közülük a legfontosabbat, a Nemzetem számára legártalmasabbat. "Megnyugtatott": nem is lehet. Ma már annyira elöntött mindent a bűn, a visszaélés, a rontás, hogy fuldokolnak benne, hogy már tulajdonképpen nincs is kirívó eset. Összességében gyilkos az egész környezet, a rendszer, a napi élet... Múlt heti számunk hírei között olvashatták, hogy a budafoki katolikus templom után, a szatymaziba is betörtek március 15-ére virradóra. Meggyaláztak, kidobáltak, összetörtek mindent, ami a vallásos embernek szent. Levizelték az oltárt, megtaposták az Oltáriszentséget... A hívek megalázva, sírástól és szégyentől fuldokolva tisztogatták templomukat, megtalált szent tárgyaikat, mosták a miseruhákat vasárnapra, a parlamentben pedig akadt néhány felszólaló, aki tiltakozott eme rettenet ellen. Kuncze szadeszos-liberálbolsevik belügyminiszter azzal válaszolt, hogy sajnos, terjed a "megélhetési bűnözés", és természetesen hozzátette, hogy a betörésekben a templomok — vagyis a plébánosok és hívek: az egyházak — hibásak, hiszen nem szereltetnek fel riasztó berendezéseket. Az én gyermekkoromban nem kellett riasztóberendezés, de zárni sem volt szokás Isten házát. Bármikor betérhetett, aki egy könyörgést, fohászt vagy köszönetét akart mondani. A legnyugalmasabb, legbiztonságosabb hely volt a templom. "Mária országa" - emlegette a világ bő ezer évig hazánkat. Ma Mária országában Máriát és Szent Fiát meggyalázó verséért Kossuth-díjat kapott Petri György. A megbotránkoztató Apokrif-jeit legelőször Demszky Gábor szamizdatja je- lnetette meg. Demszky mára főpolgármesterként tette tőnkre a fővárost, olyannyira, hogy sem járművel, sem gyalogosan nem lehet benne közlekedni. Élni főleg nem. Este kihalnak az utcák, mert ukrán, grúz, kínai és a világ minden részéről odatelepült maffiák számolnak le egymással, fegyveresen, miközben cigányok és stricik (vagy cigány stricik) támadnak meg védtelen polgárokat fényes nappal is. A kocsilopásokban európai első helyünk van. Eközben egy nevetséges összegért, 3 millió forintért bérbe adta Budapestet Madonnának és forgatócsoportjának, hogy az Evita című produkció néhány részletét felvehessék. Hogy miért éppen nálunk? Egyrészt, mert az argentinok, akik tisztelik Evita Peront holtában is, mélységesen felháborodtak, hogy a világ legutolsóbb útszéli prostituáltjának tartott nőszemély, Madonna meri megszemélyesíteni őt. Másrészt: egyszerűen nem voltak hajlandók a többségükben katolikus argentinok beengedni a "művésznőt" az országba. Harmadrészt, ami miatt mindnyájan szégyenkezhetünk, a rendezők úgy találták, hogy Budapest állapota megfelel a 30-as évek Buenos Aires-i állapotoknak! A budapestiek óriási tortúrának voltak és vannak kitéve. A belvárost lezárták (a 3 millió még a lezárás költségeit sem fedezi!!), az ott dolgozók nem tudták munkahelyeiket megközelíteni, az ott lakók életét pokollá tette a forgatás, a gépkocsikat — az ott lakókét is — elszállították és súlyos ezrekért válthatták csak ki tulajdonosaik. Gyalogosan sem lehetett pl. hazamenni, mert a milliárdos prostituáltat államfői biztonsági intézkedéssekkel vették körül. De a legfelháborítóbb az volt, hogy Madonnáék a Szent István Bazilikát is bérbe akarták venni! Evitát ugyanis annak idején fogadta a Szentatya is. A történetnek ezt a részét is a "minden eladó" Magyarországon óhajtották forgatni — mert sehol máshol nem látták kivitelezhetőnek, nem engedték meg nekik. Ez volt az a pont, amikor a magyar katolikus papság - püspökség és a Bazilika papjai - megálljt! parancsoltak. Egyszerűen megtiltották, hogy Madonna, esetleg pucéran, ahogy szokta, betegye a lábát Szent István, a magyar katoli- kusság egyik főtemplomába. Nyilatkozatukban azt is közölték, hogy a hölgy, tisztességes viseletben, imádkozási szándékkal természetesen bármikor beléphet, netán letérdelhet a templomban. Ha van jó hír az utóbbi néhány hétben: hát ez, a magyar papok kiállása az. Szomorú azonban, hogy természetesen: "kirekesztéssel", meg elvakultsággal, maradisággal és hasonlókkal vádolták meg őket a liberávós sajtóban. Még azt is feltételezték, hogy megfelelő mennyiségű, azaz az addig ajánlottnál magasabb összeg ígéretére, mégis meggondolják magukat papjaink. Azt szajkózták, hogy az egyház folyton azért sír, mert kevés a pénze, most mégsem fogadja el a producerektől a megajánlott összeget! Mintha a hitet, Isten szeretetét és tiszteletét "pénzért mérnék"! Eddig nem kaptunk hírt arról, hogy az egyház meggondolta volna magát... Történt azonban, hogy elfogták a szatymazi templombetörés és -gyalázás tetteseit, három fiatalt. Kuncze és a kommunisták azonnal elmondták a parlamenti tévényilvánosság előtt, hogy no, lám-lám, keresztények követték el a bűncselekményt, tehát nem lehet "keresztényellenes" cselekedetnek nyilvánítani, mint tette azt az ellenzék. Kuncze úr nagyot tévedett, hiszen az Új Magyarország című napilap — igaz, egyetlenként — vette a fáradságot, és lutazott megkérdezni efelől a helyieket. Az egyik elkövető szüleit is. Az apa is, anya is azonnal mondta, mintha betanították volna nekik, hogy ők bizony keresztények, hisznek Istenben, nem is tudják, hogyan tehetett ilyet a fiuk. Csakhogy a község lakói egybehangzóan állították: nevezetteket még soha nem látták a templomba, minthogy azok nem is tudják, milyen is a temlomuk belülről. Ez azonban már nem hangzott el a parlamenti nyilvánosság előtt! Az a kérdés viszont elhangzott, hogy milyen "megélhetési" bűnöző az, aki éppen egy temploba tör be? Ott remél élelmet találni, ha dies, s ott remél kabátra lelni, ha fizik? Nem ismeri a mondást: "szegény, mint a templom egere"? Átlátszó a belügyminiszteri hazugság ez ügyben, hiszen majdnem mindent megtaláltak pl. Szatymazon, patakba dobálva kelyhet és miseruhát, ágy alatt és sárba taposva egyéb kegyszereket.... Tehát még eladni sem szándékoztak azokat a hulla részegen cselekvők, akik már a diszkóban — amire azért csak-csak tel
