Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. április hágai bíróság az információk szerint "95 második felében dönteni fog. Előfordulhat, hogy augusztusban vagy szeptemberben dönt ebben a kérdésben. Szabad nekünk most egy olyan valamibe belemenni, ami néhány hónapra szól, de óriási mértékben leterheli a jövőt is? Mert hiszen, ahogy hallottuk a televízió valamelyik műsorában, Jakus György azt mondta, az még semmi, amibe ez kerül, hanem majd az elbontása - ha lesz egyáltalán elbontás - fog sokkal többe kerülni, mint maga a megépítés. Vajon az a jószándék, hogy a Szigetköznek vizet adjunk erre a néhány hónapra, nem valósítható-e meg a már ott lévő rendszerrel és berendezéssel, vagy újabb bevételre kell egyes cégeknek és vállalatoknak szert tenni úgy, hogy az újabb felvonulás, újabb munka, újabb munka díjazása és számlázása a költségvetés terhére történjen meg? Na de mit mondanak a hágai perrel kapcsolatos álláspontunkra a jogi szakértők? Most vitatkozhatunk azon, hogy dr. Szénási György, a magyar kormány képviselője jogi szakértő vagy sem. Nem tudom, képviselő társaim ismerik- e vagy nem, ebből felolvasok két sort: "A nemzetközi jogászok tehát semmilyen olyan műszaki megoldást nem támogathatnak - legyen az fenékgát vagy bármi más műtárgy -, amely anélkül valósulna meg hogy az elterelés előtti állapothoz közelítene, azt sugallva ily módon, hogy a magyar fél belenyugodna a fennálló vagy ahhoz közeli állapotba, s amely a vízhozamcsökkenés tartósításából és a régi Duna-mederbe való hajózás végleges ellehetetlenüléséből állna. Mivel kevésbé hasonlít egy megoldás a szlovákok által javasolthoz, annál könnyebb azt védeni" Még két kérdést engedjenek meg. Két politikai agályom is van. Az egyik, hogy az egész megoldás kisér-tetiesen hasonlít az expóügyhöz. Ugyanis mi történt az expóügyben? Elment egy levél, hogy nem rendezzük meg az expót, aztán utána megszavazta a parlament, hogy tényleg nem rendezzük meg az expót. Ehhez a korábbi prejudíciumhoz megfelelő szakértő anyag készült, kimutatva, micsoda katasztrófát okozna az országnak anyagilag, ha ezt az expót megrendeznénk. Most mi történt? Egy nagyon sajnálatos esemény. Mint magyar állampolgár és mint a magyar parlament tagja, mondom, hogy rendkívül sajnálom és nem tudom hova tenni ezt a megoldást, hogy a szakértő magyar kormány a magyar miniszterelnököt egy szomszédos ország miniszterelnökével fennálló vitás kérdések megtárgyalására úgy bocsátja útjára, hogy egyezzen meg, ahogy tud. Egy biankó csekket nyom a miniszterelnök kezébe ahelyett, hogy megerősítené abban, mi az a megoldás, amit tűzzel- vassal védenünk kell, mi az a határvonal, ameddig hátrálhatunk és mi az, amibe engedhetünk. Nyilván Meciar miniszterelnök urat nem így engedték el ere a tárgyalásra, hogy cserébe az alapszerződésért mindenbe belemehet, még talán abba is, hogy Dunacsúnynál kinyitják a kapukat, mert az lenne a Szigetköz igazi megoldása, ha a Duna fő medrébe visszatérne az eredeti vízmennyiség, nem pedig az ideiglenes és kényszermegoldások. Nyilván nem kapott ilyen biankó csekket Meciar miniszterelnök úr. Sajnálatos módon a magyar miniszterelnök mögött nem sorakozott fel a kormány a szakértelmével, hogy mit kell tenni, meddig lehet elmenni ebben a kérdésben. Ezért én úgy érzem, a kereszténydemokraták, amig nem ismerhetnek meg más, hasonló alapossággal kimunkált érveket - mert akárhogy is tagadjuk, nemcsak pro, hanem kontra érvek is vannak, de ezeket legfeljebb érintőlegesen, a sajtóból, egy-egy nyilatkozatból tudhatjuk -, nem szeretnénk semmilyen befolyás alá kerülni. Ezért várjuk, hátha itt, a módosító javaslatok vagy a későbbiek során olyan döntő érvek születnek, amelyek egyértelműen bizonyítják számunkra, hogy melyik megoldás lenne a jó. Addig semmiben sem tudunk dönteni. BÉCSBŐL JELENTIK: A bécsi Szent István Egyesület hagyományos Magyar Bál-ja az idén is kitünően sikerült, melynek fényét a veszprémi Petőfi Színház remek műsora is emelte és a közel nyolcszázfőnyi közönség ezúttal is maradandó élménnyel távozott. A tiszta bevételt az egyesület örvendetes eredményt felmutató erdélyi diáksegítő alapítványa javára fordították. A márciusi megemlékezőt Hegyi Gyula bécsi magyar lelkész bevezetője után vitéz Serényi István mondotta, kiemelvén forradalmaink, szabadságharcaink a legyőzetés- ben is örök emberi értékekért kiálló tiszta voltát, mely végül is Hazánk, Európa, - de a világbékének is egyedüli záloga. * * * A Hídépítő... Az Argentínában megjelenő MAGYAR HÍRLAP - ban találtuk az alábbi rövid cikket, amelyet az itteni hídépítők - ittottosok, koalíciósok és egyéb kollaboránsok - figyelmébe ajánljuk. "Nagyrabecsűlt emigráns tolltársam panaszkodik írásaiban, hogy feladja a küzdelmet. Évtizedek óta dolgozik, ír, harcol - amikor és ahol lehet - az emigráció és az otthon viszonyának javításán, ő is hídépítő és élete során ezen munkálkodott, fáradhatatlanul és következetesen. Valóban figyelemreméltóan dicséretes az igyekezete, de szerény vélemény szerint, soha nem is volt a legcsekélyebb lehetősége, hogy ebben az ügyben eredményt érjen el. Egy politikailag teljesen ellenkező oldalon álló emigráció és az anyaországban hetven évig agymosott generációk között olyan szakadék van, amire nem lehet hidat építeni. Még akkor sem, ha mindkét fél szeretné. Ez az a helyzet, amire pontosan ráillik, mint a bánatra - csak az idő tud segíteni, a lassan, de biztosan őrlő idő, ami betemet szakadékokat, fals ideológiákat, rósz politikusokat és dilettáns kormányokat. Csak ki kell várni. És különben is - onnan miért nem épít senki hidat?" FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA
