Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. március törvények szerint minden cím, rang és kitüntetés használata tilos, "de az 6 pártja olyan nagylelkű, hogy nem kívánja ennek a még érvényes törvénynek a végrehajtását". Nagyon épületes volt hallani ezeket a megnyilvánulásokat, mert tisztán mutatta, hogy milyen politikai színezetet kép-visel- nek a különböző pártok. Azok számára, akik úgy ér-zik, hogy a jelen kormány veszélyt jelent a nemzeti érzés kifejezése számára, hadd mondjam el, hogy a Szemere Bertalan Társaság székhelyét felkeresve a Rendőrtiszti Főiskolán az avatás után a portás, a főiskolai tanárok és a hallgatók előtt büszkén mutogatta az apja után örökölt vitézi rendjelét. Vannak emlékek, amit semmiféle párt nem tud eltörölni! (Folytatjuk.) MATUS KA MÁRTON: A MEGTORLÁS NAPJAI-A Zentai úti temető árkaSzabadkán a Zentai úti temető déli sarkánál van egy körölbelül 50x70 méteres terület, amely jó három méterrel alacsonyabban fekszik a temetőnél. Ha a temetővel szemben állva nézzük, akkor a fejére állított "L" betű alakjában sarkosodik, és az L-nek a két szára a szakadékszerű mélyedés mentén húzódik. A harmadik oldalról a területet valamikor a járványkórház zárta, de az ma már nincsen meg. A negyedik oldalról nyitott a terep, most a végében egy gyár áll, a gyár előtt elég gondozatlan gyomos- gazos terület, ez rányúlik a fordított L alakú részre. Itt, a temető dombja mellett, ezen a területen húzódik három jól kivehető süppedés, amely mind nyári szárazságban, mind tavaszi zöldüléskor vagy téli fagyok idején elkülönül a környezettől, vagy mert zöldebb, vagy mert szárazabb, vagy csak, mert be van horpadva. A süppedések párhuzamosan haladnak egymás mellett, és párhuzamosak a fordított L hosszabbik szárával. Alaposabb szemlélődéskor még egy negyedik sáv is kivehető. A szabadkaiak szerint ezekben a sávokban nyugszanak azok a szabadkaiak és környékbeliek, akiket a "felszabadulás" napjaiban, vagy nem sokkal azután, itt kivégeztek. Egyetlenegy ember mert számban kifejezett becslésre vállalkozni, mindenki csak arról beszél, hogy nagyon sok ember fekszik itt. Halottak napja táján itt-ott találomra elhelyezett koszorút lehet látni, vagy égő gyertyát. Aki idehozza, nem időzik, lopakodva érkezik, és gyorsan távozik. Valamikor nem is volt szabad a területet megközelíteni, de nehéz is lett volna. A temető felől most is erősen be- bokrosodott az út, csak olyan ember talál oda, aki ismeri a gyalogösvényeket vagy akit odavezetnek. A gyár felől meglehetne közelíteni, de az meg nagyon szembetűnő. S talán figyelik is az errejárókat, hiszen ottlétünk idején a gyár előtt posztoló portás megkérdezte, hogy mit keresünk itt. Kecskés Ferenc r.k. plébános. "1944 őszén a szabadkai Szent György plébánián voltam frissen kinevezett káplán, újpap, huszonhárom éves. A partizánok bevonulása idején is elkellett látni feladatomat, temetni is kellett. Az utcán lövöldözés volt. A kántorral, Simonjával, a fal mellett lopakodtunk a Zentai úti temetőbe. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a magyaroknak bántódása lesz. A ministránsom, Bleszics, elmondja, hogy az apja eltűnt. Az apja ugyanis boltos volt, és én afelől érdeklődtem, ki van a boltban. Azt mondta: a nővérem meg anyám. Hát apád? Eltűnt. Később mástól is hallottam: ez is, az is eltűnt. Egy alkalommal ismét temettem a bejövetel (a partizánok szabadkai bejövetele) után bizonyos idővel, s láttam, hogy a temető szélén, ahol a talaj kezd meredek lenni, egy puskás katona sétál. Többször is láttam. Délután. Magamban: mit keres ez itt? Puskás katona a temetőben. Később a temető csősz, Pityó bácsi, igazi nevén Stipan, panaszkodott, hogy rossz, nyugtalan éjszakájuk volt. Nem alhattak. Miért? Azt válaszolta, hogy az éjszaka több órán át fegyverropogás tartotta őket riadalomban. De erről nem sokat beszélgettem vele, hanem csak úgy futtában említette, a szertartás után. Azt mondta: "végezték ki az embereket." Máskor is mondta: "Tisztelendő úr! Már megint nyugtalan éjszakánk volt. Állandó rettegésben élünk." Ők már tudták, mi folyik ott. Egy alkalommal, talán amikor másodszor beszéltünk erről, azt is elmondta, hogyan tudta meg. Elmondta, hogy egy ember a kivégzésre szántak közül beszaladt hozzájuk, a temetőcsősz házába. Az Istenre kö- nyörgött, kérte bújtatnák el, mentsék meg. Nem merték a házban elrejteni, hanem úgy tudtak rajta segíteni, hogy bújjon el a disznóólban. A sorsáról nem nyilatkozott...-Meddig tartott ez így?-Nem beszélt róla. Hanem már tavasszal, amikor kiengedett az idő, elolvadt a hó, kíváncsiságból odamentem a szakadék szélére. Több sorban álló tömegsírok nyoma látszott. Besüppedtek már.-Milyen területen látszott?-Olyan 20 méter széles és 10-20 méter a másik irányban. Mintha szakasosan lettek volna, két vagy három sorban. Engem 1945 nyár elején áthelyeztek, azóta sem jártam arra, és nem is hallottam felőle semmit. Az az egyetlen személy, aki vállalkozott arra,hogy felbecsülje, hányán nyughatnak a párhuzamosan húzódó árkokban, elképesztő számot mondott. Kijelentette:-Becslésem szerint Szabadkán 2000 embert végeztek ki. Kijelentésében határozott volt, de nem tudta megindokolni, mire alapozza. Csupán annyit mondott, hogy ő már régóta foglalkozik ezzel az üggyel, és erre a megállapításra jutott, de ha akadna kutató, aki kiásná itt a temető mellett ezeket a tömegsírokat, az tehetne csak a becslésnél súlyosabb érvet az asztalra. Ugyancsak becsült adat, hogy a kivégzett személyek háromnegyed része magyar, a többi német, bunyevác és szerb. A már említett szabadkai Uzon Miklós közölte a szabadkai eseményekkel a fentieket." Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani
