Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. október HITTEK A CSECSÉNEK AZ ÉLETBEN Tenyérnyi szálkás fadarab hever a könyvespolcomon. Barnára pácolták a századok, a nap meg a szél. Egy szilánk ez Szigetvárról, abból a hídból, amelyen át Zrínyi Miklós vitézeivel kirohant a halálba. A halálba? Az örökkévalóságba... Ki őrzi meg a távoli csecsének fellegvárának üszkös törmelékeit, a rombadőlt városok és falvak szétmálló darabjait? A halálba rohannak-e a védői, vagy a halhatatlanságba? A csecsének szabadon éltek az ősidőktől a XIX. századig. Ezekben a hegyekben termettek, sehonnan nem jöttek, sehová nem mentek. Nincs rokonuk e széles világban, csak a mellettük élő ki ingus nép, akikkel egy nyelven beszélnek, annak a két nyelvjárásában, s akik emberemlékezet óta a magyarok leszármazottainak vélik magukat. Honnan gndolhatják, ki tudja? Ám most aligha ezen törik a fejüket, hanem a menekülteket fogadják, míg dermedten figyelik a szomszédjukban dúló halálharcot, pusztítást. De most hagyjuk az ingusokat... Törzsi szervezetekben élt a csecsen nép, évezredekig, virágzó hegyeik közt, hullámzó nyájaikkal. Talán nem is sejtették, kincseket érő olaj buzog a lábaik alatt. A XIX. század elején megjelentek a cári csapatok. Évekig tartó harcok után - "a kaukázusi háború" - 1864- ben Csecsenföld orosz gyarmat lett, s lényegében az maradt Gorbacsovig... 1944-ben, mig a csecsen katonák is ott harcoltak minden fronton a német támadók ellen, Sztálin részben legyilkoltatta, részben kitelepíttette az otthon maradt öregeket, nőket, gyerekeket a krími tatárokkal s több más néppel együtt Szibériába, Kirgiziába... 1957-ben (részben az ötvenhatos magyar forradalom s ennek világvisszhangja okán is) engedték őket haza. Még ez évben megalakult a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Köztársaság. 1990- ben kikiáltották a függeteln Csecsen-Ingus Köztársaságot. 1991-ben megszületett a független Csecsen Köztársaság... És most szólnak a fegyverek. Közeledik talán a nemzethalál. Egy csodálatos kisnemzet halála. Amig még hittek a csecsének az életben, lágyan szóló verseket írtak. /ÚH horizont/ Bede Anna * Girjhan Gagijev SZÜLŐHAZÁM Hazám - virágzásoddal mindent beborító Hazám - gyöngyharmatot csillogtató Hazám - epreskerteket mosollyal pirosító Hazám ■ falevelek zsolozsmáját zengető Hazám - messzi hegyek kékségét sejtető Hazám - csillagokat patakjaidban ringató Hazám - éjszakákat reménnyel világító A te titkaidat hordom a szememben A te közelséged elfér a tenyeremben A te távolságodat sziklatornyok vigyázzák Vízesések selymének csipkézed susogását Szelíd szél rázza a te szitádat Halomba hull a szépség és fennakad a bánat Ezért - villámlás és mennydörgés közepette Nem félek a viharban Nem tör le engem csapásaival - Szülőföldem, csillaghulláskor ezer csillagodnak könnyei, könnyeimben tovább ragyognak. * Adisz Kuszajev FÖLDI ISTENEK Almodnak az emberek, mindig is Álmodoztak így rendeltetett így van ma is Mindenütt legendák kószálnak Mesék magasba szállnak Alommá olvad múlt és jövő A levegőben regék keringenek Emberek a madarakat megirigyelték Az évek folyókként futnak az időbe Apró fodraikból összegyűlt a tudás Sihederek megférfiasodtak Megemberesedtek Külön világukat elkerítették A gondolat fénye a szótlanságon átlebeg Nem égi istenek gyújtják ki a csillagokat Hanem testvéreim A földi istenek A versek Bede Anna fordításai Olvasói levél Néhány dicsérő mondat a Szerkesztőség címére. Európában élő ismerősöm írja levelében: "Az Amerikai Magyar Újság kitünően szerkesztett folyóirat. Nívója magas, mondanivalója színes és érdekes. Stirling György élvonalbeli újságíró, a hazai tollnokok is sokat tanulhatnának tőle." További jó munkát kívánva szeretettel ölel; Tóni * Köszönjük! Szerk.
