Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. december FALUVÉGI ANDRÁS: UN - UNITED NOTHING- Az ENSZ 50. évfordulójára Az európai vallásháborúk és Napóleon hadjárata csak csetepaténak számít az 1914. évi szarajevói gyilkossággal elindított közép-európai háborúhoz képest, mely a francia és angol hadüzenettel egész Európát lángbaborí- totta és 1916-ban az Egyesült Államok belépésével világháborúvá szélesedett. Mindkét oldalon megnyilvánult fáradságot a háborúra uszító erők felhasználták mindenáron való fegyverletételre vagy forradalmak elindítására, amely némely államban a kommunizmus hatalomra jutására vezetett, de az tartósan csak Oroszországban maradt uralmon. Az angolok már a XIX. század végén úgy vélték, hogy Nagy Britannia az egyetlen olyan jelentős hatalom, amely ráerőltetheti a világra az "általános békét", ha federa- lizálják a világot a saját ellenőrzésük alatt. Ennek elérésére nagyhatalmú bankárok és gyárosok Cecil Rhodes vezetésével Indiában, Dél-Afrikában, Kanadában, Új-Zélandban és Ausztráliában is titkos kerekasztal csoportokat szerveztek, hogy az angol főuralmat biztosítsák világtervük végrehajtására. Azonban rájöttek arra, hogy a rohamosan felfejlődő Egyesült Államok hatalma és gazdasága nélkül ez nem fog sikerülni, s ezért mint fedőszervet megalakították Londonban a "Royal Institute of International Affairs"-t. Az első világháború utáni békekonferenciára érkező delegátusok nagy része már egy világszervezet megalkotását szükségesnek tartotta az egész világ békéjének fenntartásához. Ebben az időben az Andrew Carnegie által az Egyesült Államokban elindított békemozgalom óriási hírverést kapott s Wilson elnök főtanácsosának, Edward Mendel House ezredesnek, a Wall Street megbízottjának sugalmazására felvetette a népszövetség gondolatát, amelyet majdnem minden európai kormány kedvezően fogadott. Azonban az amerikai szenátus W. Borah és Cabot Lodge szenátorok vezetésével 9 hónapi vita után a saját alkotmánya elsőbbségét fenntartotta s nem lépett be a Népszövetségbe, amely ezálta sóhivatal jelentőséget kapott. Az amerikai békedelegációt 1918-20-ban House ezredes vezette s a 17 delegátus közt volt például Herbert Hoover is és egynéhány olyan fiatal, akiket House maga választott ki és később az amerikai kül- és belpolitikában döntő szerepet vittek, mint például a két Dulles testvér (Allen és Foster) John Davis, Christian Herter. Ezek mind megegyeztek abban, hogy a Royal Institute szervezetet kiterjesztik Amerikára is, s ott a szervezet neve legyen Council of Foreign Relations (CFR). A CFR a két világháború közt fokozatosa kezébe kerítette a külpolitika irányítását, amely arra irányult, hogy az Egyesült Államokat a tervbevett második világháborúba taszítsák, amelynek a végén a békebiztosítás elérésére egy nagyhatalmú világ- szervezet ügyeljen. Ezért már 1942-ben a tengely hatalmak ellen harcoló 26 nemzet Roosevelt kezdeményezésére felvette a United Nations nevet. Alapszabályának kezdeti vázlatát már 1944-ben a Dunbarton Oaks-i konferencián elkészítették V. Molotov szovjet külügyér és Alger Hiss, Roosevelt elnök személyi titkára. így létesült a United Nations Organization (UNO), emelyet a három éve tartó szerb faji tisztogatás óta valójában United Nothing-nak nevezhetünk. A háború után kisült, hogy Alger Hiss kém és szovjet ügynök volt, aki rávette Rooseveltet, hogy a Szovjetunió a közgyűlésen három szavazattal rendelkezzen és Stettinius amerikai külügyér később beleegyezett abba, hogy az ENSZ talán legfontosabb szervezetének vezetője - az Assistant Secretery in Charge of Military Operations -, mindig egy kommunista legyen és ez így is volt, amíg a Szovjetunió létezett. Tehát az igen fontos katonai, rend- fenntartási, leszerelési, atom, stb. ügyek vezetője mindig a kommunista országok valamelyik delegátusa volt, aminek következményeként pl. a koreai háború alatt (1950-52) a Truman adminisztrációnak e titkársággal kellett közölnie katonai terveit s így azokat Moszkvában és Pekingben hamarább tudták, mint Tokióban, Me Arthur tábornok főhadiszállásán. Még javában dúltak a harcok, amikor 1945. április 25-én a San Franciscó-i operaházban 50 nemzet delegátusai összeültek, hogy az ENSZ alapszabályát kidolgozzák. Az Egyesült Államok delegációjában 43 CFR tag volt, ezekből 17 játszott jelentős szerepet, s ráadásul 16 kommunista vagy azokkal szimpatizáló volt. 1960-ban adta ki a State Department "Postwar Foreign Policy Preparations 1939-45" című szakművét, ebből ismertetek egypár nevet: Ph. Jesup, J. F. Dulles, McCloy, N. Rockefeller, A. Stevenson, H. Stassen. Két hónap múlva 1945. június 26-án alá is írták az alapító okmányt. Az ENSZ születésének 50. évfordulója azonban csak 1995. október 24-én volt New Yorkban, mert a végleges jóváhagyás 1945. október 24-én történt meg, uralkodók, köztársasági- és miniszterelnökök jelenlétében. Az ENSZ megalapítása az összeesküvők első nagy eredménye volt a világkormány felé vezető utón. Tehát a jobboldal joggal állítja, hogy az ENSZ kommunista alapítás volt, s így nem csoda, ha minden célkitűzése a kommunizmus térhódítását szolgálta; 2000 körüli tisztviselő seregének háromnegyed része, főleg a kulcspozíciókban levők - minimálisan - a komunista-társ- útas jelzőt nagyon is kiérdemlik. Az ENSZ kiinduló forrása minden subversiv mozgalomnak, amelynek célja a jelenlegi civilizáció és társadalmi rend aláásása, hiszen a "régi rend" tönkretétele előfeltétele az "új rendet" megvalósító és azt fenntartó világkormánynak. így a francia forradalom óta a szabadság, egyenlőség és testvériség az illuminátusok fő maszlagja, amelyről nagyon jól tudja, hogy csak romboló csalás, amelyért a proletár millióknak illik meghalni annak ellenére, hogy szabadság és egyenlőség bármely emberi közösségben egymást kizáró fogalmak. Ugyanis a kormányszervek által erőszakolt egyenlőség valójában a szabadság elvesztése árán történik s a testvériség ugyanilyen erőszakkal való keresztülvitele mindig gyűlöletet támasztott, vagy azt nö
