Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
1995. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Ez meg ic történt. Mint ahogyan megtörtént a természetes lemorzsolódás is. Elveszett a magyar nyelv nemcsak vegyes házasságok által, ahol az anya volt a nem-magyar házasfél, hanem ott is, ahol hiányzott a meggyőződés, vagy a kitartó szorgalom annak érdekében, hogy a nagy spanyolnyelvű tengerben megtartsák a kis magyar szigetet. Aztán sokan nem is látták ennek értelmét, hiszen politikai okokból az óhazától elszigetelten éltünk és szinte logikus volt hátat fordítani a múltnak, " a gyermeknek ez csak akadály lenne". A magyar pedig nem világnyelv, emellett nehéz is. Ha már tanul nyelvet a gyerek, hát legyen az az angol, esetleg a német! Három nyelv pedig már "terhelné a gyermek agyát". Évtizedekig küzdöttünk ez ellen olyanok, akik az ellenkezőjében hittünk. Az 1990-es fordulat bennünket igazolt. Igen, változó a csillagok járása! Maradt tehát egy mag, és ha körülnézünk a magyar óvodában, meleg lesz a szívünk tája. A Zrínyi Ifjúsági Körben már mind másodgenerációs tanerő működik, szabadidejüket ingyen föláldozva annak érdekében, hogy a munka ne szűnjön meg. Miért írom le mindezt? Mert immár meddő azon vitatkozni, mi a helyesebb kifejezés, ha az itt születettekről beszélünk: argentin magyarok vagy magyar származású argentinok? Ez csupán szemantikai kérdéssé válik. Saját igyekezetem az volt, hogy itt született gyermekeim ne legyenek gyökértele- nek, lélekhasadásos hazátlanok, hiszen én magam, aki még elemista korban kerültem ide, itthon érzem magam, és tudatosan hálás vagyok a nagyvonalú befogadó országnak. Ezért tartozzanak valahova, érezzék ezt az országot magukénak, otthonuknak. Legyenek büszkék magyar származásukra, amivel gazdagítják Argentínát! De megértettem velük érzékeny kiskoruktól kezdve, hogy ez a magyar származás kötelességgel és többletmunkával jár: elsősorban a magyar nyelv alapos megtanulása, ápolása, csiszolása, a magyarság-ismeretek elsajátítása, majd a közösségben való aktív dolgozás. Hálával tartozom Istennek, hogy megérhettem az eddig is fölmérhető eredményt, gyermekeim fölnőttek, Argentínában itthon vannak, de eddig szabadidejük oroszlánrészét a magyar közösség gyarapítására szánták, önszántukból, jókedvvel, meggyőződéssel. Kívánhatunk többet? Talán azt, hogy folytassák, ne lankadjanak még akkor sem, ha majd túllépték a 30-ik évüket! Amikor 1988-ban megszerveztük a nagyszabású tüntetéseket a Ceausescu-féle erdélyi falugyalulások ellen, fiataljaink minden várakozásunkat fölülmúlva bevetették lelkesedésükkel párosult tetterejüket. Meg is volt az eredmény! Tapasztalhattuk nemcsak azt, hogy a magyar közösségnek minden árnyalata és rétege résztvett, anyagiakban és eszmeileg támogatta a megmozdulást, hanem azt is, hogy az argentin környezet igenis fölfigyelt harangozásunkra. Ez az akciónk egyenesen kihatott a hivatalos argentin szavazatra a genfi Emberi Jogok Bizottságában, Magyarország javára. Ezért kell kitermelnünk kellő utódokat. És éppenséggel ezért volt fájó, vagy talán csak elgondolkoztató az. hogy az említett kerékasztalnál nem volt eléggé képviselve az általam már régóta "középnemzedéknek" nevezett korosztály, azok a -mondjuk- 30 és 50 közöttiek, akik arra hivatottak, hogy átvegyék a stafétabotot és jó néhány évig vállalják a közösség, a "kisfalu" fennmaradásához szükséges közmunkát, a küzdelmet, az ideálok továbbvitelét a magyar nemzettest érdekében, és úgy érezzék, hogy ők is ennek szerves részét alkotják. A Magyarországról kisgyermekkorban elszármazottak, valamint a menekülés alatt születettek már lassan mind átlépjük a félévszázados küszöböt. Az itt született, utánunk jövő generációból volt ugyan három képviselő a kerekasztal előadói között, és úgy vélem igen értékes hozzászólásokat kaptunk tőlük már csak azért is, mert tőlük_ esett legtávolabb a kérdés és mégis magukévá tették. De bővebb képviseletet érdemelt volna a középnemzedék. És nemcsak a kerékasztalról beszélek, hanem kifejezetten hiányoltam őket a hallgatóság soraiban. Hiszen hogyan küzdhetünk nemzetünk elégtelenül képviselt jogaiért, az igazságtalanságok helyrehozásáért, másod - és harmadgenerációsok lévén, ha nem ismeijük a történelmet eléggé, a mai tényállásokat? Milyen kitűnő alkalom volt sok-sok szemszögből hallani a Trianon-i kérdéssel kapcsolatos meglátásokat! És noha nem kétlem, hogy az érzelmi ráhatás egy-egy előadás meghallgatásakor igen hathatós lehet, ne elégedjünk meg ezzel, mert az elillan. Mielőtt zárnám "kisfalusi" tűnődéseimet, szívből megköszönöm a kerekasztal szervezőinek a sikeres kezdeményezésüket és gratulálok nekik. Egyből apellálok hozzájuk: igyekezzenek egy csoportot létesíteni, egyfajta agytrösztöt, amely fölvállalná a fiatalok és a középnemzedék tájékoztatását és irányítását az elvégzendő föladatokra nézve. Mert ami őreá- juk vár, korántsem könnyű. Az idealizmuson kívül szilárd alapokra kell helyeznünk ismereteinket, ha az a célunk, hogy nem-magyar környezetünkben megtaláljuk a hangot és a kellő érveket, hogy ügyünknek szolgáljunk. Ügyünknek pedig akkor is szolgálunk, ha hatékonyan fölelevenítjük környezetünk emlékezetét 1956-ra, hiszen Argentína népe és a szabad világ túlnyomó része meghatóan reagált akkor. Jövőre lesz 40 éve, hogy a magyar szabadságharc megrendítette a világot Kihatásai vitathatatlanok, noha ennek kellő elismerése világszerte mind a mai napig igen gyér. Tehát: munkára föl! MAGYAR HÍRLAP PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE 1956 negyvenedik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdet olyan művekre, amelyeknek tárgya a magyar forradalmi szabadságharc. A műfaj kötetlen: a tíz ritkán gépelt oldalterjedelmet meg nem haladó írások lehetnek elbeszélések, novellák, visszaemlékezések vagy esszék. A pályázaton bárki résztvehet, egyetlen feltétel, hogy a cselekmény 1956 ószén játszódjék és összefüggjön a forradalommal. A pályázat célja, hogy ébrentartsa Ötvenhat eszméit és a művekből kitűnjék, kire milyen hatással voltak az akkori események. A pályaműveknek 1996. szeptember 30.-ig kell beérkezniük az Amerikai Magyar Újság címére. Az eredmény a SZMUSZ 1996. novemberi közgyűlésén kerül kihirdetésre. A pályadíjak: I. díj 250 dollár, II. díj 150 dollár, III. díj 80 dollár. Az első három helyezett műveit az AMÚ közreadja. A SZMUSZ elnöksége Kedves Olvasóink! Közeledik a Karácsony a szeretet és az ajándékozás ünnepe. Sajnos szokássá vált, hogy barátainknak, ismerőseinknek veszünk egy üveg bort vagy likőrt. Kérjük, gondoljanak lapunkra is, és bor vagy likőr helyett fizessenek elő egy évre vagy félévre barátaik részére.
