Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
1995. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 nélkülözte a nemzeti egységet, mely minden államalkotás alapja. Ezt bizonyítja, hogy az első adandó alkalommal a szlovákok már a második világháború alatt a németek alárendeltségében, a cseh testvérektől elfordulva, egy Tiso nevű pap vezetése alatt, akit ma is a szlovák állam alapítójának tisztelnek, olyan fasiszta államot hoztak létre, mely még a németeket is megszégyenítette a fasizmus hű követésében. A délszlávok egyesítése érdekében hozták létre a már felbomlott Jugoszláv államot, mely még ellentétesebb elemeket kényszerített egy határ közé, minden alap nélkül. Halvaszületett elgondolás volt a katolikus hitű, latin betűket használó és évszázadokon át az Adria partján át a Nyugattal érintkező horvátokat és a cirillbetüket használó ortodox hitű és bizánci tradíciókat örökölt, Oroszország felé kacsintgató szerbeket egymás szeretetére kényszeríteni. A kis testvér szlovének nem számítottak, hiszen Titó partizánjai még Ausztriából is ki akartak vágni egy darabot 1945-ben, amit csak az angolok fellépése akadályozott meg. Ennek a kényszerházasságnak a következménye volt, hogy a horvátok nagy része csatlakozott a németekhez. Nem német imádatból tették, hanem, hogy a szerb dominációtól megszabaduljanak. Nehezítette a nemzeti egység kialakulását, hogy ennek az államtákolmánynak egy jelentős része, bár szerbül beszélt, mohamedán vallást vett fel a török hódoltság idejében és így sem szerb, sem horvát elkötelezettsége nem volt. Viszonzásul sem a horvátok, sem a szerbek nem tekintették őket barátaiknak. Ennek a torzszülött államnak a megvalósítása érdekében, több mint egymillió magyart dobtak oda az új határokat meghúzó nyugati hatalmak. Ezt az ellentétek feszültségétől terhelt országot, csak egy diktátor véres vasmarka tartotta össze ideig-óráig. A román államot a mindkét háborúban történt köpönyegfordításának elismeréséül és az ortodox pópák érthetetlenül a nagy pánszláv mozgalomhoz való csatlakozásuk és propagandájukért azzal jutalmazták, hogy az ezer évig magyar Erdélyt, ahol akkor még hárommillió magyar élt, egy tollvonással a népek önrendelkezését brutálisan félrerugva, Romániához csatolták. Ha az illető, aki a "vallásháború" nevetséges vádját bedobta a köztudatba, vette volna azt a fáradságot, hogy megismerje a történelmi hátterét annak amiről beszél, rájött volna arra, hogy ez a konfliktus annyira nem vallásháború, mint az írek több generációs ellenségeskedése, vagy az Irak-Irán közötti nyolc évig tartó egymás pusztítása, vagy a zsidók és palesztinok ellentéte sem az. Sem a katolikus-protestáns, sem a siita-szunita, sem a zsidó-mohamedán ellentétek nem a valódi okai a konfliktusoknak. Természetesen az átlag ember a médiákon keresztül értesül a dolgokról. Azok pedig igyekeznek a kérdések komplexitását leegyszerűsíteni. A mai szekuláris korban a vallás és a nacionalizmussá degradált patriotizmus az a téma, amit az ellentétek forrásául mindig oda lehet dobni a tömegeknek. Sokkal könnyebb ezt tenni, mint bevallani, hogy a Nyugat maga árulta el saját elveit, mikor létre hozta azokat az államszörnyeket, melyek az általuk olyan szépen elrendezett világbékét ma fenyegetik. A "Vae Victis" brutális elve ma is éppen úgy érvényben van, mint mikor azt a kardját a mérlegre dobó gall vezér kijelentette több mint ezer évvel ezelőtt. A győztes még ma sem képes bevallani azt, hogy Európa stabilitását a lengyel-magyar évezredes korridor biztosította, mely úgy a pángermán, mint a pánszláv törekvéseknek gátat vetett. Lengyelországot többszöri cserbenhagyással, Magyarországot területének két harmadától való megfosztással jutalmazták ezért a szerepért. Ennek ellenére Magyarország 1996-ban ünnepli 1100 éves fennállását és Lengyelország is több mint ezer éves. Ennek a két népnek hasonló kultúrája határozta meg számukra a történelmi szerepüket és ez az a két nép, mely közös határok mellett ezer év alatt sem viselt egymás ellen háborút! Ezzel szemben a nagy cári birodalom és annak örököse az orosz dominálta Szovjetunió is összeomlott és a tákolmány országok elemeikre estek szét. A tanulság az, hogy nem lehet parancsszóval népekből államokat alkotni. És nem lehet évezredes kultúrával rendelkező országokat diktátumokkal eltörölni. Az államok egy közös kultúrából nőnek ki, mely sokszor felülemelkedik a faji, etnikai, nyelvi, sőt vallási tényezőkön is és azokat egységben olvasztva teremti meg a nemzetet. Csak az így megérett, kiforrott nemzetek államalkotók A lengyelek, bár szlávok, de mindig elutasították a pánszlávizmust és a német dominá- ciót egyaránt. Mi magyarok több mint egy ezredéve élünk Európa közepén. Államalkotó képességünket azzal bizonyítottuk, hogy menedéket adtunk a flamandoknak, a menekülő kunoknak, hugenottáknak, a török elől bujdosó serbeknek, a cári hatalom elől elvándorolt huteritáknak, a programok elől futó zsidóságnak. Mindezeket magunkba olvasztva lettünk nemzetté. Nemzeti hőseink, íróink, költőink, művészeink, tudósaink nevei erről tanúskodnak. Még a magyarul alig beszélő Liszt Ferenc is a magyar zenéből vette ihletét és magyarnak vallotta magát. Mi nem lehetünk fajgyűlölők, sem kirekesztők anélkül, hogy saját nagyjaink tetemes részét ki ne rekesztenénk a nemzeti Pan- theonból. Mi nem rekesztünk ki senkit, de erővel sem tartunk vissza senkit, aki nem érzi magát otthon közöttünk. Ezt az országot sújtotta legkegyetlenebbül a Nyugat és mi ennek az igazságtalanságnak az orvoslását reméljük a Nyugattól, de nem könyörgünk érte. Azt szeretném megérni, hogy a nagyhatalmak igazságérzete egyszer eljutna arra a pontra, amikor végre levonják a tanulságot a történelem során elkövetett hibákból, melyeket saját elvük megsértésével követtek el. Egy mondatba sűrítve: Sem az erőszakkal létrehozott, sem az erőszakkal eltiport kultúrák tragédiájának felelőssége alól nem lehet kibújnia azoknak, akik az erőszakot elkövették KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMET LAPUNKRA
