Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. október Az amerikai "üzenet"-tel, a kül- és belföldi zsidó szervezetek támogatásával azt akarják törvénybe iktatni velünk, hogy nekik - ez lehet a magyarázata a holo- caustos számháborúnak is - mind a ”600 ezer megölt zsidóért" és a vagyonukért teljes kárpótlás járjon. Az államosított vagyonért ugyanúgy, mint a nácik által elvett zsidó értékekért. Ráadásul olyanképpen, hogy az időközben elhunytak után, ha nincs örökös, a nemzetközi zsidó szervezetek kapják meg a kártérítést. PRÁCZKI ISTVÁN Parancsot kaptunk,a tengerentúlról, hogy fizessünk! Mert ha nem, elmarad a "segély", a "támogatás". A fenyegető utasítást nem kisebb emberek írták alá, mint az Egyesült Államok törvényhozó testületének prominens személyiségei. Ezt illik komolyan venni. Az iraki elnök és a haiti junta vezére elmesélhetné, hogyan jár az, aki nem engedelmeskedik. Aztán, ha valakinek eszébe jutna a balkáni népirtás vagy az oroszok csecsenföldi terrorhadjárata, netán Szomália és Ruanda, az bátran párhuzamot vonhat a hullahegyek és a pénz között, mert az amerikai törvényhozóknak a népek szabadsága csak akkor fontos, ha profittal kecsegtet. Áz emberi jogokra érzékeny amerikai vezetők most velünk szemben tartják indokoltnak a kemény hangot. Utóvégre itt egy ezeréves országot kell véglegesen szétverni és olcsón kiárusítani: "avatott" kezekbe kell adni a Kárpátmedence közepét is. Néhány évvel ezelőtt Magyarország megszabadult a kommunista rendszertől, megpróbált visszatérni a hagyományaihoz, és polgárai visszakövetelték a kommunizmusban elrabolt vagyonukat. Az ország azonban szegény és eladósodott, ezért lehetetlen volt, hogy minden vagyont - nagybirtokot, gyárat, bankot, bérházat - visszakapjanak a régi tulajdonosok. Ezek megváltása ugyanis nem 20, hanem 500 milliárd dollárt emésztene föl. A nemzeti koalíció parlamentje úgy döntött, hogy a "45 után államosított bankok, nagyvállalatok, bérházak és nagybirtokok visszaadását nem vállalja, hanem csak a kis- és középparaszti földterületeket és a kis tulaj dönt adja vissza. A világháború előtt Magyarország ipari, kereskedelmi, banki és bérlakásvagyonának 60 százalékát kezükben tartó zsidó tulajdonosok leszármazottai azonban rögvest akcióba léptek. Az Alkotmánybíróság keresztülhúzta a nemzeti koalíció "aljas" tervét, és kimondta, hogy a kártalanítás alapja az utolsó békeév, tehát a kommunista államosítások és a zsidótörvények előtti helyzet, amikor az ország gyakorlatilag az övék volt. Az általuk hevesen gyűlölt namzetiek aztán - miként ők vélik - kitaláltak egy "trükköt", amivel kiakartak bújni a "felelősség alól": a részleges kárpótlás sokat szidott intézményét. Ezt végeredményben joggal és okkal szidhattuk, mert kétmillió forintig kárpótlási jeggyel "kifizette" a kisembereket, akiknek szerencsés esetben sikerült is visszakapniuk a régi vagyonuk egy töredékét. A nagy vagyonok tulajdonosai azonban rosszabbul jártak, mert nekik "csak" ötmillió forintig adtak kárpótlási jegyet, afölött pedig semmit. Tegyük hozzá, hogy a történelemben arra még nem volt példa, hogy háborús károkért, háborúk következményeiért valaha is teljes körű kárpótlást adtak volna. Trianon milliónyi magyart fosztott meg nemcsak a hazájától, de a vagyonától is, de mégsem lehetett az ön- kénysen elűzött és vagyonuktól békeidőben - a békeszerződések aláírása után - megfosztott százezreknek kártérítést adni, mert ezzel egyetlen nemzetközi fórum sem volt hajlandó foglalkozni. (A kitelepített tatárok, csecsének, ukránok és németek százezrei és milliói sem kaptak egy fillért sem, pedig sok száz éves vagyonukból forgatták ki őket, szintén békeidőben.) Az amerikai "üzenettel", a kül és belföldi zsidó szervezetek támogatásával azt akarják törvénybe iktattatni velünk, hogy nekik - ez lehet a magyarázata a holocaustos számháborúnak is - mind a "600 ezer megölt zsidóért" és vagyonukért teljes kárpótlás járjon. Az államosított vagyonért ugyanúgy, mint a nácik által elvett zsidó értékekért. Ráadásul olyanképpen, hogy az időközben elhunytak után, ha nincs örökös, a nemzetközi zsidó szervezetek kapják meg a kártérítést. Gondoljuk csak végig miről is van szó. A XIX. század közepén mintegy 200 ezer zsidó élt hazánkban. Számuk 1910-re egymillió fölé emelkedett. Ezen zsidók több mint fele csak egy emberöltő óta élt hazánkban. Mint tudjuk, zömmel Galíciából vándoroltak a türelmes és befogadó Magyarországra, ahol - ellentétben a nyugati országokkal és Oroszországgal - nem voltak pogromok, nem volt zsidóüldözés. Legtöbben hátukon batyuval kelet felől érkeztek, és - Landeszman rabbi figyelmébe - ők árulták, batyuból, a "fütyülős pálinkát" - a vándor zsidó ugyanis fütyüléssel jelezte, hogy megérkezett. Berendezkedtek az országban, előbb vidéken, majd a nagyobb városokban is. Előbb csak a kereskeelmet szállták meg, később a bankokat, az ipart, a sajtót és lassan a földbirtokokat is. Berendezkedtek, és megerősödtek. Honnan és kikből gazdagodtak meg? Bizony: belőlünk. Amilyen ütemben folyt a bevándorlás keletről, ugyanolyan ütemben vándoroltak ki az országból a kamatuzsora által tönkretett parasztjaink. Több mint egymillió magyar vándorolt ki Amerikába az első világháborúig. Az ötven esztendőn át gyalázott Horthy kormányzó "fasiszta" Magyarországa kiváltságos helyzetet biztosított a zsidók számára. A mintegy 4-5 százaléknyi zsidóság a háború előtt a nemzeti vagyon 60 százalékát birtokolta. Erre mondják azt, hogy mi lett volna, ha a Horthy- rendszer nem fasiszta...
