Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 3 STIRLING GYÖRGY: A magyar demokrácia megmentésének programjáról beszélt Hasznos Miklós Clevelandben A clevelandi Magyar Kongresszusoknak hosszabb idő óta hűséges résztvevője s egyben egyik legérdekesebb szereplője dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselő, aki most már negyedik éve megjelenik a Kongresszus keretében tartott újságíró-gyűlésen is és ezen a fórumon talál alkalmat arra, hogy beszámolót tartson nemcsak a hazai sajtóviszonyokról, de az általános politikai helyzetről is. Hasznos Miklós magávalragadó szónok és előadásaira mindig népes hallgatóság kíváncsi. így volt ez idén novemberben is, amikor a Magyar Találkozó második napján összeült a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége gyűlése: a nyilvános gyűlés kezdetére megtelt a terem vendégekkel, akiket elsősorban Hasznos Miklós meghirdetett előadása vonzott és ezek nem is csalódtak várakozásaikban. A parlamenti mandátumot másodszor is elnyert keresztény- demokrata képviselő, aki egyébként már hosszú évek óta tagja az Újágírószövetségnek is, azzal kezdte beszédét, hogy elmondta egy, a hazai viszonyokra jellemző két év előtti emlékét és az abból kiindulva önként vállalt egyszemélyes akciójának történetét:-- 1992-ben tartottak Budapesten a Gólyavárban egy történeti konferenciát, melynek anyaga ezen a címen jelent meg: "Hódoltságban". Ennek a konferenciának a lényege az volt, hogy olyan emberek mondják el az igazat arról, ami 1949 és 56 között történt Magyarországon, akik azt átélték. Előzőleg, 1990-ben már próbát tettünk arra, hogy bementünk a Parlamenti Könyvtárba, a Szabó Ervin könyvtárba és még egy másik könyvtárba, megnézni, hogy ha egy harminc éves mai magyar újságíró vagy fiatal történelemtanár az igazat szeretné tanítani a gyerekeknek, akkor milyen anyagot talál erről az időszakról, hogy mi volt a valóság? Kérem az eredmény elképesztő! Semmi mást nem találtunk, mint a Szabad Nép vezércikkeit, hogy a kulák hogyan szabotálja a beszolgáltatást s emiatt a csepeli munkásoknak nem jut elég hús, mert a feketevágások révén eltűnt a piacról. Deklasszált elemek, az osztályidegenek hogyan szabotálják az ország újjáépítését, a hároméves tervet, az ötéves tervet és egyebeket. Megdöbbenve fedeztük fel, hogy semmilyen konkrét anyag nincs arról: mi is történt azokban az években Magyarországon, hiszen akkor még szamizdatok, illegális újságok sem léteztek. Egy szót sem találtunk arról, hogy kiket hurcoltak meg igazságtalanul, hogy akiket a Hortobágyra kitelepítettek, akiket Recskre vittek, akiket bebörtönöztek, akiket kényszermunkára ítéltek, azok valóban mind bűnözők, mind hazaárulók voltak? Hol tudhatja meg ma ezt egy magyar ember? És akkor elhatároztuk, hogy összegyűjtjük azokat, akik kutatásaik vagy saját élményeik alapján el tudják mondani, mi történt azokban az években az országban.- Meghirdettük az összejövetelt és olyan érdeklődés mutatkozott a téma iránt, hogy zsúfolásig megtelt a terem, a közönség majdnem szétfeszítette a Gólyavárnak, a budapesti egyetem központi előadótermének a falait. És az egyetemi hallgatók lélegzetvisszafojtva figyelték, amiket mi akkor ott elmondtunk nekik arról, hogy milyen volt a magyar valóság. S amikor ez az előadás elhangzott, akkor ostrom indult azért, hogy azok az egyetemi hallgatók, akik kiszorultak a teremből, akik nem tudtak személyesen ottlenni, azok is megismerhessék a szöveget, amit végig fölvettünk magnóra. És a Lakitelek Alapítvány támogatásával az egész anyag megjelent könyvalakban. Itt van a kezemben, kiadta a Zrínyi Kiadó. Hasznos Miklós felmutatta a nagyalakú, bordó borítású kötetet, homlokán a cím: "Hódoltságban". A könyv kézről-kézre járt és a szónok folytatta a történetet:-- Mi lett a könyv sorsa? Senki sem ismertette. Nem kapott semmiféle publicitást. Ezt nem hirdették a Magyar Hírlapban, nem beszéltek róla a rádióban és a televízióban. Mindenki agyonhallgatta és az a néhány ember, aki tudott a megjelenéséről, próbálta keresni a könyvesboltokban, de hiába, mert az üzletvezetők nem rendeltek belőle. Ott feküdt a Zrínyi nyomda raktárában. Ötezer példány becsomagolva hevert ott, anélkül, hogy egy darabot is eladtak volna belőlük, amíg aztán döntés született arról, hogy mivel nincs iránta érdeklődés és nem vásárolják, remittendaként be kell zúzni. Egyszerűen be fogják zúzni az egyetlen magyar történelmi igazságot. És akkor én elhatároztam, hogy ezt nem hagyom és amennyit csak lehet, megmentek a könyvből. Bementem a Zrínyi Kiadóhoz és beszéltem az illetékesekkel. Megmondtam nekik, hogy meg fogom vásárolni a könyveket, ha kell, a saját pénzemen, de mivel az én anyagi lehetőségeim is végesek, kértem hozzá a magyarok segítségét. És kaptam is: például Stockholmból, egy olyan magyar testvéremtől, aki szerepel is ebben a könyvben, mert 1956-ban a "mecseki láthatatlanok" között harcolt Pécs környékén az oroszok ellen, kaptam 200 dollárt az AMOSZ-tól is. Aztán elmentem a könyvraktárba és saját kocsimmal becipeltem a könyvből annyit, amennyit csak bírtam, a képviselői irodaházban lévő szobámba és ott toronyba raktam azokat. S utána elkezdtem szétküldeni a könyvet vidéki magyar iskolákba és a határon túli magyar
