Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1995. január iskolákba, a történelemtanároknak, ingyen. Hogy legyen a kezükben a valóság.-- Hosszú lenne elsorolni, micsoda leveleket kaptam! Olyan levelek érkeztek, hogy a meghatottságtól köny- nyeztem. Hogy csak egyet-kettőt említsek, jött például levél egy harmincéves ózdi pedagógusnőtől, aki azt írta nekem, hogy a magyarok Istene áldjon meg, amiért ezt a könyvet a kezébe adtam. Mert ezentúl mindig csak ezt fogja tanítani a gyerekeknek, mindegy, hogy mit hazudnak az iskolai tankönyvekben. Ömlőnek hozzám a levelek, már két dosszié telt meg velük, amelyekben köszönetét mondanak a könyvért s egyben kérik, hogy küldjék belőle ennek vagy annak a pedagógusnak is. De az én anyagi tartalékaim is kimerültek, úgyhogy nem tudtam minden kötetet felvásárolni és amikor idejöttem, azt gondoltam, hogy ha ezt a könyvet és az én parlamenti beszédeim gyűjteményét itt 10 dollárért el tudom adni, akkor abból a pénzből ugyanezt a két könyvet el tudom küldeni egy vidéki magyar iskolának, vagy egy országhatáron túli magyar pedagógusnak. Mert magyarnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy március 15-én kitűzzük a kokárdát és augusztus 20-án beállunk a Szent István-napi körmenetbe, az igazi magyarság ott kezdődik, hogy áldozatokat is vállalunk. A közönség ezekre a szavakra tapsban tört ki és nyomban jelentkeztek olyanok, aki adományukkal támogatni akarják Hasznos Miklós könyvmentő akcióját. Többek között - hátha a jó példa követőkre talál - az Újságírószövetség is felajánlott 50 dollárt a könyvvásárlásra. E kis közjáték után pedig folytatódott Hasznos Miklós előadása, aki ígéretéhez híven most rátért a hazai politikai viszonyok ismertetésére.- Megpróbálok rövid összefoglalást adni a magyarországi politikai helyzetről és felelni arra kérdésre, hogy tudajdonképpen létezik-e ma demokrácia Magyar- országon, milyen esélyünk van az igazi demokrácia megvalósítására és mit jelent számunkra az 1994-es májusi választás, aminek eredményeképp a baloldal olyan nyomasztó többséget nyert a Parlamentben, hogy azt tesz, amit akar. Ha holnap törvénybe akarják iktatni, hogy nincs Isten, kétharmados többséggel törvénybe fogják iktatni, mi legfeljebb megtehetjük azt, amit megtettünk az önkormányzati választási törvény megszavazásánál, hogy tüntetőén kivonulunk az ülésteremből.- Mi az igazi demokrácia? - tette fel a kérdést ezután a szónok. — Aki politológiával foglalkozik, az erre azt mondja, hogy a demokrácia nemcsak egyszerűen a többség kérdése. Mert hiszen minden többség valahol valamikor kisebbségként indult el. Ha visszatekintünk a történelemben, a feudalizmust követte a polgárosodás, aztán jött a liberalizmus, azt követte a kapitalizmus, tehát a többség mindig egy csírából keletkezett és csak később vált többséggé. Ezért az igazi demokrácia mindig azt jelenti, hogy a döntő kérdésekben ugyan a többség akarata érvényesül, de a kisebbség véleményét is figyelembe kell venni, hiszen abból bármikor többség válhat. Benne van-e ez a mostani magyar demokráciában? Felelősséggel állítom, hogy nincs benne. Pedig nem mondhatom, hogy a Hornkormány nem igyekszik szalonképes maradni, bár gyakran csúsztat, néha hazudik, néha propagandaszólamokat dob be, ám ők a hatalmi gyakorlatukat az egypártrendszerű diktatúra idején szerezték. A demokráciát nekik éppúgy ta- nulniok kell, mint ahogy annakidején 1990-ben az akkori parlamentnek is tanulnia kellett. A mostaniak évtizedeken át csak egy vélmeményt ismertek, pártunk és kormányunk döntését. S akkor az volt a szent, az volt a jó, aki azt fegyelmezetten végrehajtotta. És most, amikor szembetalálkoznak a demokráciával s azzal, hogy más vélemény is van, most meg vannak sértve.- Lássuk néhányat a taktikai húzásaikból. Például vegyük az önkormányzati törvényt s ehhez kapcsolódva a képviselők és a polgármesterek összeférhetetlenségi törvényét. Alkotmányos rendelkezés van arra, hogy aki polgármester, aki képvisel egy várost, az nem lehet honatya, nem lehet tagja a parlamentnek, ahol a törvényeket hozzák. Az 1990-es választásokkor igen sok helyen, főleg vidéken a függetlenként indult egykori kommunisták, a reformkommunisták lettek polgármesterek. A mostani választáson ezek képviselőnek indultak és akkora fölénnyel nyertek, hogy rögtön azzal kezdték: módosítják az alkotmányt és a törvényt. És addig továbbra is bent ültek a parlamentben, törvénysértően. Mert ezt akkor a törvény még nem engedte meg. Közben aztán módosították a törvényt, kézfelemeléssel, ahogy az egypártrendszerű időkben megszokták. És hogy mi ennek a módosításnak a lényege, azt mindjárt meg fogják érteni.- A korábbi választójogi törvény úgy szólt, hogy a választás kétfordulós. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha az első fordulóban senki nem tudja megszerezni az 50 % plusz egy szavazatot, de egy posztkommunista jelölt végzett az első helyen mondjuk 23 százalékkal és a többi megoszlott 4-5 párt között, mód volt az egyezkedésre. Ha kétfordulós a választás, a többi pártok összeállhatnak, csak egy jelöltet támogatnak és megverik a 23 százalékos kommunistát. Ezt eltörölték. Nincs két forduló, nem lehet egyezkedni, csak egy forduló van s akkor a 23 százalékos jelölt meg fogja nyerni a választást. Világos, hogy kinek az érdekeit szolgálta hát a választójogi törvény módosítása. Ugyanilyen játék folyt a nyugdíjemelések körül, amire ugyancsak törvény kötelezi a kormányt évente kétszer. Horn Gyula először arról beszélt, hogy megvizsgálják a kérdést s ezzel halálra rémítette a nyugdíjasokat. Közben híre járt, hogy ezzel szemben emelni fogják az energiaárakat. S akkor jött a propagandatrükk: Horn Gyula kiállt és bejelentette, hogy mégis megadják a nyugdíjemelést, az energia drágítását pedig a jövő évre halasztják. Hogy ne az önkormányzati választások előtt hangolja a kormány ellen a szavazópolgárokat. Hanem éppen úgy tűnjék, mintha a szociális gondolkodású kormány a szívén viselné a dolgozók ügyét.- Itt lenne szerepe a sajtónak. Ha van tisztességes, tárgyilagos sajtó, akkor ezt megírja. Emberek, vigyázzatok, hiszen a göbbelsi politika kisinas volt ehhez képest, ahogy ezek a valóságot tálalják. Rosszabb lesz minden, csak nem most, hanem később. A kormány máról holnapra gazdálkodik, azért volt szükség a pótköltségvetésre
