Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. júl.- aug. MAGYAR SORS A DÉLVIDÉKEN- Titó "felszabadítása" a Bácskában (Részletek Matuska Márton A megtorlás napjai című könyvéből.) CSUROG Budapesten, az új Magyar Központi Levéltárban, a béketárgyalás okmányai között őriznek egy feljegyzést, amelynek ez a címe: A jugoszláv partizánok által kivégzett, illetve bezárt bácskai romai katolikus papok. íme a dokumentum teljes szövege: "1. Virág István horgosi apát-plébánost, 84 éves öreg embert elhurcolták és minden jel szerint megölték. 2. Werner Mihály martonosi apát-plébánost elhurcolták, eddig úgy tudták, hogy meggyilkolták, utóbb az a hír érkezett, hogy a szerbiai Borban van, talán bányamunkán. 3. Szabó Dénest, a magyarkanizsai tóthfalusi plébánost elhurcolták és megölték. 4. Varga Lajos moholi plébánost elhurcolták és megölték. 5. Dupp Bálint csurogi plébánost sokáig fogva tartották, dolgoztatták és utóbb nyilvánosan kivégezték. 6. Petrányi Ferenc óbecsei belvárosi apát-plébánost megkinozták és megölték. 7. Plank Ferenc ósziváci plébánost elfogták és megölték. 8. Köves István mozsori lelkészt, aki Jánoshalmára jött fel, ahonnan a partizánok elhurcolták, és állítólag kegyetlen módon kivégezték. 9. Berger Antal tavankuti plébánost elfogták, többé nem került elő, és mint utóbb kijelentették, már nem él. 10. Takács Ferenc pápai kamarás, péterrévei plébánost nyilvánosan kivégezték. 11. Weinert Imre palánkai prépost-plébános az internáló táborban halt meg Újvidéken. 12. P. Körösztös Krizosztom újvidéki ferencrendi házfőnököt és 13. egy másik ferencrendi atyát Újvidéken szintén meggyilkolták. 14. Unterreiner Károly palánkai hitoktatónak nyoma veszett. 15. Elhurcolták, bezárták a következő lelkészeket: Kopping Gáspár temerini plébánost; Haug Antal csonpolyai plébánost; Scherre Lőrinc cservenkai plébánost; Halter János apatini, Wasmer József palánkai, Buschbacher József dunabökényi, Grieser János palánkai, Eichinger János szépligeti, Moschina András újvidéki káplánokat. Svaraka Ferenc újvidéki apát-plébánost a megszállás kezdete óta háziőrizetben tartják." A fenti okmány 1945. július 31-i keltezésű. A listán szereplőkről szükséges elmondani néhány dolgot. Werner martonosi plébánosról egyesek úgy tudják, hogy többedmagával a Tiszához közel van eltemetve. Szabó Dénes tetemét azonosították, amikor Kanizsán kihantolták az ott kivégzetteket. Az exhumálás egyik részvevője közölte, hogy farhusán kétségtelenül fel lehetett ismerni, hogy összevolt vagdosva. A helybeliek úgy tudták eddig is, hogy bőrét helyenként lenyúzták és besózták. Az exhumáláskor végzett megállapítás ezt valószínűsíti. Dupp Bálintról tudni kell, hogy a magyar hatóság is letartóztatta, mert a szószékről támadta a magyar hadsereget. Amikor szabadlábra került találkozott egy zsidó ismerősével, aki azt kérdezte tőle meglepetten, hogy hát a plébános úr is fogoly? Mire ő szellemesen azt válaszolta, hogy nem is fácán. Híre járt annak is, hogy a papok közül is megszökött egy, mégpedig Kamarás Mihály ferences szerzetes. Mihály atya ma (a könyv írásakor) Szegeden él. CSÓTI SÁNDOR VALLOMÁSA "Négyet jelentettek az újságok, hogy agyonütötték, a Kovács Eleket, a Pogács állatorvost, a Farkas Ádámot meg még egyet, a plébános urat; ezt a négyet írták be, hogy agyonverték, a többit azt a sintérgödörhöz hordták, én is hordtam kocsival. A nagybátyáim még agyon sem voltak verve, a fiait mind agyon verték. Csak az volt a bűnük, hogy magyarnak születtek. Február derekán vittek minket el. Kihajtottak, kihívtak az utcára, szépen kihívtak az utcára. Kimentem, könyörögtem szépen annak az embernek - civil ruha, puska a vállán -, hogy engedjenek, még egyszer bemegyek valamit rámvenni, mert klumpában vagyok. Azt mondta, hogy nem lehet. Én abban a nagyon rossz nagykabátban meg klumpában az utcán vártam, mig az asszonyt és a gyerekeket is kihajtották. És akkor szépen megindultunk. Vittem a gyerekeket a kocsin a községháza elébe; a magyar katolikus templom előtt raktam le őket. Rugdostak engem is, mint a kutyát. Oszt ott voltunk, míg nem kezdett besötétedni. Az én apám négy fiával ott állt a kínzóink előtt. Oszt akkor, mikor besötétedett, megindultak velünk. Hajtottak bennünket a sánc mellett, neki Temerinnek, Temerintől neki: Járek, Újvidék. Oszt reggel, mikor virradt, akkor értünk Újvidékre. Ott voltunk valamennyi ideig, gondolom, március elejéig. Akkor átvittek bennünket (nyolcszázat) Mitrovicára. Mikor Ürögre értünk, ott annyi bot, amennyi ember ott volt Ürögön, az annyi bot; egy-két méteres hosszú husánggal vertek bennünket. Hányat vertek agyon én azt nem olvastam. Akkor reggel, mikor elindultunk, neki mentünk Rumának, Rumáról meg hajtottak bennünket megint tovább Mitrovicának. Mikor Mitrovicáhó értünk, akkó megin annyian vertek bottal bennünket, hogy annyian mink nem voltunk. Oszt úgy vertek, mint juhász a birkát nyáron, mikó nem mén előre. Mikó behajtottak bennünket abba a borzasztó hosszú
