Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Wishful thinking, avagy vágyak vezérelte vélemény Horn Gyula és az általa vezetett népes küldöttség - - melynek oszlopos tagjai voltak Bokros Lajos pénzügy- miniszter és Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke - hol merre járt június 4.-i washingtoni leszállás (érkezés) és a 12.-Í Los Angeles-i felszállás (hazaindulás között, azt nagyjából mindenki tudja. Nem mintha az amerikai sajtó túlzottan nagy figyelmet szentelt volna a magyar miniszterelnöknek és látogatásáról kolumnás riportban számolt volna be, nem (egyetlen hoszabb riport jelent meg róla, de abban sem volt köszönet...), de hát az ilyesmi elterjed a magyarok között és mindenki tudja, hogy Hornék az ország közigazgatási fővárosából a pénz fővárosába, New Yorkba repültek, majd onnét Detroit, San Franciscó és végül Los Angeles voltak a nyolcnapos út állomásai. Mint tudjuk, Horn június 4-én, vasárnap délután érkezett Washingtonba. Este 6:30-kor kezdődött a nagykövetségi fogadás. Erre az időpontra megtelt a terem, ami kb. 250 főt jelent (ez a szám azonos a követségi rendezvényeken résztvevő washingtoni magyarság hozzávetőleges létszámával: az emberekben nagyobb volt a kíváncsiság mint a tartás, illetve az ellenszenv...) A magas (?) vendég időben érkezett a kísérettel (Bokros, Surányi, Somogyi, Dunai, Veress és Szentiványi). Ez utóbbiak az első széksorban kaptak helyet, a miniszterelnök Bánlaki György nagykövettel a pódiumon egy asztal mögött ült és onnét beszélt (jórészt ülve, hogy a méretek ne tűnjenek föl). Röviden bemutatkozott, majd kb. 25 percen át beszélt a magyar gazdasági és politikai helyzetről. Papír nélkül, magabiztosan és jól formált mondatokban adta elő mondani valóját, amiből egyrészt kiderült, hogy a szónok (hivatalból) rózsaszínű szemüvegen át nézi a világot, másrészt a hallgatóság megtudta, hogy a helyzet nehéz, de két- három éven belül várható a kibontakozás. (Lásd: "Elvtársak, vannak még bajok, de a problémák arra valók, hogy megoldjuk őket...") A beszéd után kérdéseket lehetett föltenni. Kb. 20- 25 kérdés hangzott el, igazán rázós egy sem volt köztük (a kérdezők nyilván tekintettel voltak a házigazdára és a helyszínre) és Horn mindenre ügyesen és határozottan felelt, kapásból idézve adatokat. (Három-négy szakkérdés megválaszolására Bokrost, illetve Surányit kérte fel.) Mindez összesen kb. két óra hosszat tartott, aztán a vendégek fáradtságára való hivatkozással (hazai idő szerint ekkor már éjjel 2 óra körül járt az idő...) a nagykövet berekesztette a fogadást. A vendégek eltűntek, a közönség még egy darabig együtt maradt. A magyarok összbenyomása általában jó volt, még az is elismerte, hogy a mag., pardon, hogy a vendég értelmesen beszélt, aki múltja miatt nem érzett iránta túlzott rokonszenvet. Hja beszélni könynyű, de a magyar nép otthon tetteket vár! (Azt viszont nem lehetett nem észrevenni, hogy a tömegből jórészt hiányoztak a nemzeti emigráció szervezeteinek vezetői.) Dehát a java csak ezután jött: a magyar miniszterelnök hétfője látogatásokkal telt el, különösebb esemény nélkül, majd kedden délelőtt fogadta őt Clinton, akivel háromnegyed órás eszmecserét folytatott Magyarország és a közép-európai térség gondjairól, beleértve a boszniai polgárháborút, mellyel kapcsolatban a találkozó után a Fehér Ház pázsitján a szabad ég alatt rögtönzött sajtótájékoztatón Horn Gyula annyit mondott az őt faggató újságíróknak, hogy az elnök kikérte a tanácsát. Hogy ez miben állt, arról nem nyilatkozott az újságíróknak, csak annyit mondott, hogy a beszélgetés nagyon hasznos volt. Az amerikai főváros vezető lapjában, Washington Postban másnap egyetlen sor sem jelent meg a Horn-vizitről, de annál részletesebben foglalkozott vele a konkurrens napilap, a konzervatív Washington Times. A június 7-i szám első oldalán közölt cikk címe és alcíme sokat elárul: "A magyar miniszterelnök úgy látja, hogy 1997-re megvalósul a NATO tagság", aminek egy kevéssé ellentmondani látszik az alcím, mely szerint:" Semmi sincs eldöntve - mondja Fehér Ház”. A beszámolóból aztán megtudjuk, hogy amikor Horn Gyula kijött az Oval Office-ból és a Fehér Ház előtti pázsiton körülfogták őt a rá várakozó újságírók, a rá jellemző magabiztossággal jelentette ki, hogy igen, szó volt az elnökkel a csatlakozás időpontjáról és erről annyit mondhat, hogy az előkészítő tárgyalások jövőre kezdődnek s 1997-re az ország tagja lesz az Északatlanti Szövetségnek. Az újságírók kérdéseire még azt is hozzátette: "Minden esélyünk megvan arra, hogy bekerülhessünk a NATO-ba az első hullámmal." A Fehér Ház és a State Department erre szükségesnek tartották megjegyezni, hogy sem a 45 perces "csúcstalálkozón", sem a Christopher külügyminiszterrel utána lebonyolított megbeszélésen nem volt szó időpontról. Egy magát megnevezni nem kívánó amerikai személyiség mindehhez hozzáfűzte: "Úgy vélem, a magyarok megpróbálnak egy olyan határidőt kitűzni, ami felől a NATO nem döntött. És tőlünk sem kaptak külön bíztatást a menetrendre vonatkozólag." A Washington Times idézi a Fehér Ház jelentését, ami szerint Clinton ezt mondta Horn Gyulának: "A NATO az új tagokat egymást követő sorrendben folyamatosan, fokozatosan és áttekinthető módon veszi majd fel." A lap megjegyzi, hogy a NATO mindeddig nem adott semmilyen jelzést arról, hogy mikorra tervezi új tagok felvételét. Kínos! Annál is inkább, mert még Horn Gyula elindulása előtt amerikai hivatalos körök kiszivárogtatták: Washingtonban senki se venné jónéven, hogy Horn Gyula erőszakolná a határidő kérdését és egy kedvező válaszból belpolitikai tőkét kovácsolna magának. így a történtek semmiképp sem öregbítik a magyarok szavahihetőségének és megbízhatóságának hírét... Szerdán délelőtt került sor a National Press Club nemzetközi sajtófogadására. Horn Gyula déli 12 óra után néhány perccel érkezett meg az amerikai sajtó washingtoni fellegvárába, ahol a klub vezetői fogadták és felkísérték a nagy fogadóterembe. Itt magyar és amerikai zászlókkal feldíszített pódiumon foglalt helyet a magyar miniszterelnök és kísérete, akik között ott láthattuk az Egyesült Államok
