Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
1995. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 ELMÚLT EGY ÉV Az eredmény, fojtogató megszorítások Tavaly májusában a választópolgárok többsége, hogy megbüntesse a négy éve hatalmon lévő konzervatív kormányt, a baloldalra szavazott. Tette mindezt azért, mivel a rendszerváltás gyötrelmeit az ő vállukra tették anélkül, hogy cserében párbeszéd kezdődött volna a kibontakozásról. Pontosan látták ezt a szocialisták, és a választási ígéretükben olyan tömény szociális demagógiát zúdítottak az országra, melytől a politikai műveltséggel nem rendelkezők szinte megrészegültek. Hornék mindent elkövettek, hogy a legnagyobb bőséggel kerüljön a méz a madzagra. Az eredmény meg is lett. A szocialisták elsöprő győzelmet arattak, melyhez hozzájött a liberálisok hatalmi éhsége, akik bárkihez odaszegődnek, hogy a hatalom közelébe kerüljenek. Ilyen kényelmes parlamenti többséggel csodákat lehetett volna művelni. Azzal viszont kevesen számoltak, hogy az elvtelen ígérgetésekkel tulajdonképpen ki is merült a baloldal tehetsége. Amikor kormányra kerültek, már csak egy volt a fontos, a tisztogatás. Ehhez alaposan hozzá is láttak, mintegy bebetonozni saját hatalmukat. Sok régi elfelejtett elvtárs előmászott a süllyesztőből. Közben nemcsak az ellenzék keseríti az életüket, de saját szövetségesük is. Soha nem volt annyira igaz az a mondás, hogy akiknek ilyen barátaik vannak, nincs szükségük ellenségre. 1994-ben a hatalom átvételekor az előző kabinettől úgy vették át a kormányzást, hogy a gazdasági sarokszámok végre pozitívak voltak. A növekedés egyértelmű volt. Ezen belül az infláció szemlátomást csökkent, és végre 20 százalékos bűvös határ alá ment. A munkanélküliek száma hónapról hónapra zsugorodott. Az ipari termelés megindult, ezen belül az építőiparé /mely húzó ágazat/ több mint 10 százalékos növekedést mutatott. A nemzeti összjövedelem is elmozdult a holtpontról és felfelé tendált. A külföldi beruházók a volt szocialista országok közül még mindig hazánkat találták legvonzóbbnak arra, hogy tőkéjüket befektessék. A privatizáció apróbb zökkenőkkel jól haladt, az állami tulajdon ötven százalék alá esett. A tömegek elszegényedését ugyan nem tudták megállítani, de a tendenciát sikerült lassítani. Végül is Hornék úgy vették át a hatalmat, hogy a kincstár közel hétmilliárd dollár tartalékkal rendelkezett, mely két évre elegendő volt az adósságszolgálatra. Ez azért fontos, mert az eladósodás mértékét nem sikerült az előző kabinetnek csökkenteni, és ezen belül a belső eladósodás növekedést mutatott. Sajnos ezek a pozitív jelenségek a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez egyenlőre nem vezettek. A szocialista kormány hatalomra jutásakor két gazdasági jellegű intézkedést hozott. Az energiaárak drasztikus emelését, és a forint nagyarányú leértékelését. Ettől az intézkedéstől várták a gazdasági csodát, de helyette az infláció azonnali megugrása következett. Az EXPO lemondásával az építőipart hozták nehéz helyzetbe. Ezután eltelt nyolc-kilenc hónap úgy, hogy a kormány ölhetett kézzel várt a csodára. Mint tudjuk csodák nincsenek, ha csak azt nem számítjuk ide, hogy a gazdaság egyes szféráiban a banditizmus lett a meghatározó. A gazdasági bűnözés hihetetkenül elszabadult, befonva magát a kormányzó elitet is. A feketepiac az össztermelés több mint 30 százalékát adja. Nem ritka az, hogy egy jogvitát az dönt el, hogy ki milyen gyorsan tudja meghúzni a ravaszt. A privatizáció teljesen leállt, ha csak nem számítjuk bele a Hungar- Hotel eladása körüli botrányt, mely után a külföldi pénzvilág visszariadt. Az országban a gazdasági káosz, a fejetlenség uralkodott el. Mind ez a kormány tehetetlenségéből, sőt nem ritkán cinikus hozzásegítésével történik. Az elvesztett kilenc hónapot, többé nem lehetett behozni. Ha szociál-liberálisok nem akarták azt, hogy hazánk Mexikó sorsára jusson, és a gazdasági összeomlást elkerüljék, azonnali intézkedésekre volt szükség. Közben Békési pénzügy- miniszter távozott s jött helyette Bokros Lajos és a nevével fémjelzett gazdasági csomagterv. A minden elképzelést nélkülöző terv, mint egy fűnyíró, válogatás nélküli elvonásokat helyezett kilátásba. Elsőnek a szocialisták ősi ellenségét, a családot tervezik gazdaságilag szétverni. Ezzel együtt az oktatást igyekeznek a legmélyebbre süllyeszteni, hiszen a kormány tisztában van azzal, hogy hatalmát az alulművelt embereknek köszönheti és csak rájuk támaszkodhat. A meghirdetett egészségügyi átalakítás az egészségügy szisz- tematikus szétrombolását jelenti. A különböző egészség- ügyi szolgáltatásokért ezentúl fizetni kell, melyeket a lakosság nagy része nem tud megfizetni. Az már csak hab a tortára, hogy egy ilyen gyorsan csökkenő szolgáltatás mellett is hazánkban relatíve a legmagasabb járadékot és viszonylag a legmagasabb adót fizetik. Az intézkedés következtében emberek fognak meghalni azért, mert elesnek az alapvető orvosi szolgáltatásoktól, illetve, mert nem tudják kiváltani a gyógyszerüket. Az eddig aránylag jólműködő önkormányzatok ellehetetlenítése már napjaink jelensége. A kormány szinte az egész szociális szférából kivonul. Egy dologhoz viszont nem nyúl, ez a feketepiac. Mind ezek az intézkedések után az árnyékgazdaság a maga kíméletlen módszerével reneszánszát éli. Az országot arculcsapásként érte a szocialisták gazdasági intézkedése, mely közül néhány állami szintre emelte a polgárok kizsebelését. Hiszen nem lehet másnak nevezni ezt a módszert, amikor az elvonások mögött már indok sincsen, egyszerűen hatalmi eszközökkel vesznek el anyagi javakat állampolgárok tömegétől. Még csak fel sem ocsúdott az ország, a gerincét megroppantó gazdasági intézkedésektől, amikor kitudódott, hogy a terv kiagyalója Bokros Lajos 16 millió forint végkielégítést kaszírozott. Az országban elemi erővel tört fel a felháborodás. Bokros, aki Horn Gyulát kísérte amerikai útján, kijelentette, hogy neki ez a pénz jár, és az őt bíráló néhány szocialista vezetőt nemes egyszerűséggel csak farizeusoknak nevezte. Mind ehhez hozzájött miniszterelnökünk megnyilatkozása, hogy
