Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. júl.- aug. Szent István országépítő és nemzetfenntartó zsenijének, azonban csak nagy emberek tudnak igazán nagy hibákat elkövetni! Szent István előtt csak az újdonsült keresztény hit megerősítése lebegett, s ezen a téren a feleségével bejött germán lovagokban jobban bízott, mint a keresztvíztől még alig száraz magyar vezérekben. Azonban emlékezzünk az évszázados trónviszályokra, Bánk Bán esetére, stb. s mindjárt megértjük, hogy a kakukkfiókákban nem volt köszönet már akkor sem! Az idegenek jöttek is csőstül Magyarhonba, az Árpád-házi királyok alatt az idegenből hozott feleségekkel, majd az Anjou királyok alatt olasz földről, a Dobzse Lászlók alatt Csehországból, a Habsburgok gyászuralma alatt pedig egész Európa kalandor- és rablólovagjai nálunk találták meg a jólétet és méltóságot. Szent István természetesen nem láthatta előre a török hódoltság következtében hazánkba először csak beszivárgó, vagy csapatostul menedékjogot kereső, később pedig a Habsburgok által tervszerűen betelepített idegen százezreket. Hogy a magyar vezetőrétegek Szent István intelmeit hűen követték, azt bizonyítja a szászok - akik tulajdonképpen rajnamenti frankok - Erdélybe telepítése gazdasági okokból; az orosz elnyomatás elől menekült Korjatovics Tódor herceg által vezetett kb. 35 ezer ruszin Kárpátaljára való betelepítése Nagy Lajos királyunk engedélyével, 1360 körül; az ipeki pátriárcha, Cserjonevics Arzén vezetésével 40 ezer - az Izlám által szorongatott - szerb család beengedése, akikhez csupán a 18. század két évtizedében 120 ezer oláh család, mintegy 600 ezer fő, bemenekülése járult, majd ugyancsak a 18. században Kárpátaljára huculok, s az 1846. évi parasztlázadás után Galíciából ruszinok és ukránok jöttek. Szent Istvánnak az előbb idézett második intelmét is híven teljesítettük. A befogadott, vagy ide beszivárgott népek nyelvét, szokásait, vallását nemcsak, hogy megtűrtük, hanem kultúrájukat még mi fejlesztettük. Az ószövetségi bibliát román nyelven egy Geszthy nevű magyar nemes pénzén nyomták ki 1582-ben Erdélyben; az újszövetségi részt részt pedig Bethlen Gábor adta ki, s az első cirilbetüs szerb bibliát Magyarországon nyomták. Vezető rétegeink nemtörődömsége egészen végzetes tünetekben nyilvánult meg. Elnézték, hogy a 20. század fordulóján az oláh királyságból pénzelt Albina Bank az erdélyi nemesség eladósodott birtokaiból félmillió holdat felvásároljon és hosszú- lejáratú kölcsön ellenében a románok kezére játssza. Az 1867-es kiegyezés után az Istóczyak, Verho- vayak, Egán Edék, Bartha Miklósok és az EMKE nagyszerű, megrázó intelmei ellenére a vezető rétegeink ütődötten tűrték, hogy a 16 ezrelékes szaporodási arányszámú, nagyszerű székelyeink népfeleslege tízezer számra átvándoroljon terméketlen hegyeiből az óromániai városokba, s ott megalapítsa a román kisipart. Elnézték, sőt elő is segítették, hogy 100 ezer holdak zsellér nyomortanyáiról százezrek vándoroljanak Amerikába, s ugyanakkor, ugyanilyen számban Galíciából jöjjenek új országhódítók. A segítő készség és türelem az idegenekkel szemben a magyar lélek kóros elfajulása lett. Idézem Baranyai Lajos - századunk elején élő - katolikus pap, író és kormányfőtanácsos megállapításait: "A magyar... felebarátait, az idegeneket jobban szerette, mint önmagát. Az idegenek nyelvét ápolta, támogatta, a sajátját elhanyagolta. A been-gedett népek a nyugati kultúrnépekhez hasonlóan a hálát nem ismerték, türelemmel visszaéltek, a kölcsönadott földet eltulajdonították és 1920-ban magukkal vitték." Égbekiálltó rövidlátás és felelőtlenség kellett ahhoz, hogy a kiegyezés és az első világháború közti fél évszázad alatt a Kossuth párt, mely később a Függetlenségi párt nevet vette fel, a milleneumi ünnepségek délibábos, megtévesztő hallucinációi közt szinte eszétvesztetten obstruált minden kormánytervet, még a józan építő törvény- hozást is, s azokat sokszor meg is akadályozta, úgyanakkor amikor a nemzetiségek már nyíltan elszakadást hirdettek külföldi hírverésükben, s a pokolgépek robbantak az országban. Ez a párt szabadította rá a farkastorkú Károlyi Mihályt a háborúban elvérzett országra, s hadügyminisztere "nem akarok többé katonát látni" ördögi jelszavával kiszolgáltatta az országot az utódállamok kénye-kedvének. * Amerikai magyarok koszoruztak Budapesten A Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége küldöttséggel vett részt a Független Magyarország Napján rendezett, a szovjet csapatok kivonásának 4. évfordulójára emlékező ünnepélyen és tisztelgett a kommunista diktatúra elleni küzdelem vértanúinak sírja előtt június 16-án, a Rákoskeresztúri Köztemetőben. A 301-es parcellánál tartott hivatalos ünnepségen Vastagh Pál igazságügyminiszter mondott beszédet, majd Göncz Árpád köztársasági elnök, a Horn kabinet tagjai és néhány hazai forradalmi szervezet helyezte el koszorúit a sírokon. A kommunistákkal (szocialistákkal) soha egyet nem értő volt politikai foglyok nevében Floridából Helcz Tibor a Szövetség elnöke és Budapestről Esztergár Pál magyarországi társelnök koszorúzott a 298-as parcellában, a Recski Szövetség, a TIB és a többi volt politikai fogoly, hadifogoly és szabadságharcos szervezet képviselőivel együtt. VPF-tudósító * A BEZÚZOTT "SZEMET SZEMÉRT' Berlinben leállították a "Szemet szemért" c. könyv kiadását, amelyben John Sack amerikai újságíró megírta a második világháború után a németek ellen elkövetett zsidó bűnöket. A könyvet az Egyesült Államokban 1993-ban adták ki és az amerikai újsáíró az összegyűjtött adatok alapján megírja, hogy a második világháború után legalább 80 ezer német halt meg a büntetőtáborokban és a zsidó bosszú következtében. Sack adatai szerint 1255 koncentrációs tábor volt, amelyben németeket tartottak fogva és akikkel a lehető legkegyetlenebb módon bántak. A könyvből már 6000 példány ki volt nyomtatva.
