Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1995. júl.- aug. tómra kimondta, hogy azok az államok, amelyek az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását megakadályozzák, a béke és a demokrácia fejlődését gátolják. — Ez pontosan ráillik a szlovák gyakorlatra. Deltát az EBEÉ (azóta már EBESZ) nincs abban a helyzetben, hogy szankciókat alkalmazzon... De fordítsunk hátat a külpolitikának és hadd tegyek fel befejezésül egy belpolitikai kérdést: mint a párt képviselője és örökös alelnöke milyen változást vársz a nemrég lezajlott vezetőségválasztástól? Képes lesz megújulásra a Kereszténydemokrata Néppárt?- Biztosra veszem, hogy igen. Az új vezetés dinamikusan lát hozzá a feladatok végrehajtásához, melynek célja, hogy a KDNP elfoglalja azt a helyet a magyar közéletben s ott olyan szerepet vállaljon, ami mindenképpen megilleti- Utolsónak engedj meg egy, az előzőhöz kapcsolódó kérdést, ami - noha még három év van hátra a következő választásokig - mindannyiunkat foglalkoztat otthon és idekint: bízhatunk-e abban, hogy a négy ellenzéki párt a közeljövőben olyan szövetségre tud lépni, amivel a siker reményével bocsátkozik választási harcba a MSZP- vel, illetve a szociálliberális koalícióval? Varga László hangja megyőzően és bizakodóan hangzott a telefonban:- Feltétlenül. Az ellenzéki pártok összefogásának komoly esélye van, azonban meg kell mondanom, hogy ezt eddig nem sikerült megvalósítani, az Torgyán Józsefen múlott. Vele nagyon nehéz együttműködni.. Es ezzel búcsúzom is, mert indulnom kell a Parlamentbe. Megköszöntük a beszélgetést és további eredményes munkát kívántunk dr. Varga Lászlónak. A telefonban kattanás, majd az ismert búgás: bontott a vonal Washington és Budapest között. Rövid fél órára ismét közöttünk, velünk volt a régi barát, Varga László s most már kiki megy a maga útján, hogy tegye a dolgát. És Varga Lászlónak kívánjuk, hogy még sokáig dolgozhasson azoknak az eszméknek a szolgálatában, amelyekre évtizedekkel ezelőtt rátette az életét s az útról se balra, se jobbra soha le nem tért. KOCH TIBOR: TÖRTÉNELEM HAMISÍTÁS A Der Spigel idei negyedik számának címlapján Auschwitz-fotó, híven az éppen akkor tetőzött holokaust- megemlékezések hangulatához. A címképhez a magazin szerkesztősége szükségesnek tartott megjegyzést fűzni: "Auschwitz utolsó napjai határozzák meg e kiadásunk fő írásának tartalmát, ám a címlapfotó semmit nem mutat ezen időből. Történelmi lazaság éppen a németek bűneiről és a zsidók sorsáról szóló témában? Természetesen nem - sőt bármily paradox módon hangozzék is, történelmi pontosság. Mert amikor a Vörös Hadsereg 50 éve a táborba érkezett, az üres volt: az SS csak pár ezer szállításra alkalmatlan beteget és haldoklót hagyott hátra. Egy szovjet stáb mégis filmet forgatott Auschwitz drámai ’felszabadításáról" - ujjongó foglyokkal és egyéb jelenetekkel, melyeket csak hónapokkal később vettek fel. A statisztákat valószínűleg a környék lengyel lakosai közül szedték össze, végül pedig hozzácsaptak néhány felvételt a majdaneki táborról is. Ma már tisztázhatatlan, melyek a hiteles képek Auschwitz utolsó napjairól — ha egyáltalán léteznek ilyenek. A címlapkép tekintetében ennek következményei voltak: hitelesnek kellett lennie, ezért a szerkesztőség egy, a megsemmisítőtábor utolsó évéből való fénykép mellett döntött. Egy magyarországi transzport megérkezését ábrázolja, amit 1944. május 27-én vett fel egy SS-legény." A Der Spigel a polgári liberális újságírás klasz- szikus megtestesítője, törekvése a történelmi hűségre tiszteletre méltó. Aligha írható, hogy a magazin szerkesztőit bármilyen magyarellenes szándék vezérelte volna, mikor éppen egy magyarországi szállítmány fényképét tették a címlapra, sőt ezt még külön le is írták. A kép mégis alkalmas arra, hogy a nézőben-olvasóban felelevenítse az utolsó csatlós régi kliséjét, megtetézve a magyar fasizmusról, az akkori és mai állítólagos antiszemitizmusról szóló rágalmakkal. Holott nyílván nem ez volt a szándék, s az ok is jóval egyszerűbb. A Der Spigel címlapján azért látható éppen magyarországi zsidó transzport, mert a környező országokból addigra jószerével (1944 májusára) eltűntek a zsidók, nagyrészüket pedig éppen a számukra menedéket nyújtó Magyarország fogadta be, Sajnos azonban ezt általában elfelejtik megemlíteni azok, akik a nyugati — főként amerikai - sajtóban a "a virágzó magyar fasizmusról" ha- zudoznak. Érdemes a történelmi hűség fogalmát kicsit feszegetni. Az igazság elmondása ennek egyik fontos, ám nem egyetlen összetevője, hiszen legalább két másik követelmény is hozzátartozik: csak az igazságot szabad elmondani, azt viszont pártatlanul, előítéletek nélkül. Az előbbi ellen vétett a fent említett szovjet filmes stáb, az utóbbi ellen pedig azok, akik Németországban bezúzatták a múltheti lapszemlében említett Szemet szemért című könyvet. Az egyik fél igazsága, csak a másik oldal igazságával együtt teljes, még akkor is, ha ez néhol kellemetlen. Az elpusztult, ki tudja, hány millió zsidó (és más nemzethez tartozó!) emlékét, szenvedéseit nem mocskolja be a német polgári lakosokat gyilkoló táborvezetők bűne, ezek kegyetlenségei alól viszont még az előzmények sem adnak felol- dozást. A történelmi igazság megismerésének alapvető előfeltétele persze az, hogy egyáltalán lehessen hozni. Sajnos e téren sincs még minden rendben. Ki lehet biztos abban, hogy a szovjet stáb történelemhamisítása csupán az egyetlen ebben a témakörben? (magyar fórum) TERJESSZE LAPUNKAT
