Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
1995. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 nagyrészét kőtörmelék torlaszolja el, de már így is megállapítható, hogy a kutatók a legnagyobb összefüggő óegyiptomi temetkező helynek jutottak nyomára, ami még sok meglepetést tartogat a tudósok részére. * "Gladiátorfesztivál" címmel közölt riport tájékoztatja az olvasókat a hazai sajtóban Magyarország - s azon belül elsősorban Szeged - legújabb szenzációjáról. A hajdan békés délmagyarországi "hírős város" újabban az erőszakos cselekmények, az egyre terjedő szervezett bűnözés, csempészek, kétes elemek és fegyveres maffiózók garázdálkodása révén szerzett magának kétesértékű hírnevet. A hivatkozott újságközlemény szerint most meg egy olyan "sporteseménynek adott otthont, amire megintcsak nem lehet büszke. A Magyarországon egyre népszerűbbé váló küzdelem, az arénában folyó és "gladiátor-harcnak" nevezett utcai verekedés első nagyszabású fesztiválját bonyolították le a Tisza-parti városban, amely hajdanában szabadtéri operaelőadásairól volt nevezetes. A gladiátorok bikaerős emberek, akik minden előzetes sportkiképzés nélkül mérik össze erejüket a porondon egy olyan küzdelemben, mely egyesíti magában a "fogd - és üsd - ahol éred", a szabadfogású birkózás, a pankráció és a boxolás legdurvább elemeit, melynek nincsen semmiféle szabálya, csak a másik földreterítése. Ennek érdekében szabad ütni, rúgni, csavarni, fojtogatni, amig egyik fél a földre nem kerül. (Vagy hordágyon el nem viszik, mert - olvassuk - a legtöbbször így végződnek ezek a sportnak egyáltalán nem nevezhető durva párharcok, amelyiknél gyakran vér folyik.) És az arénát zsúfolásig megtöltő nézők, akik nagy pénzeket fizetnek egy-egy helyért, őrjöngve biztatják kedvenceiket, a kocsmai verekedőkből lett gladiátorokat. Az agresszív, alantas szadista ösztönöket felszabadító brutalitás sok embert vonz (mint olvassuk, drága luxusautók sora áll egy-egy mérkőzés előtt az aréna kapujánál) és ez szomorú fényt vet a magyar társadalomra. * Két hír Szlovákiából: a pozsonyi kormány nemzetiségi tanácsa foglalkozott a kisebbségek nyelvhasználati jogával és a legutóbb aláírt magyar-szlovák alapszerződés egyes pontjainak sajátos értelmezésével olyan, az államnyelvről szóló törvényjavaslatot dolgozott ki, ami egyenlő a nyelvhasználati jog durva megsértésével. Erről nyilatkozott a sajtónak Bárdos Gyula, az MKDM parlamenti képviselője, a tanács kevés tagjának egyike, kifejtvén, hogy a törvénytervezet olyan mértékben korlátozná az anyanyelv használatát, mintha - úgymond - "visszavágás lenne a szlovákok által oly nagy előszeretette hangoztatott ezeréves elnyomásért". Bárdos Gyula megjegyezte, hogy mivel a tanácsban többségben vannak a szlovákok, a döntés nem lehet kétséges. Ezt tudván tiltakozásul ő elhagyta az üléstermet. Pozsonyból érkezett másik hír szerint a szlovák parlament egyik legutóbbi ülésén botrányos jelenetek játszódtak le Kovac köztársasági eknök és Meciar miniszterelnök között. Michel Kovac bejelentette felszólalási szándékát, mire a kormánykoalíció Meciár irányításával addig húzta az időt, amig már csak percek voltak hátra az ülésidőből. Több képviselő arrogánsán viselkedett az államelnökkel szemben és megakarták akadályozni, hogy szóhoz jusson. Végül is Gasparovic házelnök vetett véget a mindinkább elfajuló vitának és megadta a szót a köztársasági elnöknek. Az elnök szavaira azonban nem volt kiváncsi a kormánykoalíció: a beszéd kezdetén valamennyi képviselő tüntetőén kivonult a teremből. Michal Kovac azért elmondta, amit akart, elsősorban azt, hogy a személyét ért támadások ellenére sem mond le tisztéről. * Vihar két főkonzul visszahívása körül: így is meg lehetne fogalmazni azt a sajtóban támadt hullámverést, amit Márton András Los Angeles-i és László Balázs New York-i főkonzulok váratlan leváltása nyomán keletkezett az otthoni és az emigrációs lapokban. Először volt az Új Magyarország cikke, amelynek április 19-i száma ilyen szalagcímmel jelent meg: "Horn kínos találkozókra számíthat az USA-ban". A címhez tartozó cikkből kiderül: a lap tudósítója úgy tudja, hogy az amerikai magyar szervezetek nem kívánják fogadni Horn Gyulát és ha mégis találkoznának vele, kínos kérdéseket tennének fel a számára. A pesti újságíró szerint elzárkózásra és a kérdésekre a két főkonzul visszahívása adna okot, mert az amerikai magyarság szolidaritást vállal a két leváltott diplomatával. Tény, hogy a Magyarok Világszövetség amerikai csoportja írásban emelt szót a két főkonzul érdekében (harma-dikként Szabó Csaba washingtoni kultúrtanácsos hazahívását is kifogásolva) és az is igaz, hogy a new yorki magyarok levélben kérték Kovács Lászlót a döntés megváltoztatására, de azért azt alig hisszük, hogy a visszahívások miatt terveznék a június elején esedékes Horn-vizit bojkottálását. Ha ez felmerült, annak — úgy véljük — egészen más okai lehetnek, de azokat most ne firtassuk... Foglalkozott az emigráció magatartásával a Népszava is, de most inkább térjünk vissza a leváltások indokolására, amit Kovács Lászlónak a Népszabadságban közölt nyilatkozatából vettünk át. A magyar diplomácia első embere cáfolta, hogy politikai tisztogatásról lenne szó, inkább — úgymond - az időről- időre szokásos cserékkel, illetve a külügyi tárca létszámának szükségessé vált 15 százalékos csökkentésével lehetne érvelni. Ám a külügyminiszter nem titkolta, hogy elsősorban a szakmai teljesítmények alapján döntött: "Márton András főkonzuli teljesítménye gyakorlatilag értékelhetetlen - - mondta Kovács László —, semmi nyomát nem láttam annak, hogy ő a magyar kormány érdekében dolgozott volna. Lehet, hogy sokat dolgozott, jó kapcsolatokat épített ki, fontos társaságokba jutott be, de ha ebből otthon semmi sem látszik, akkor ez az ő személyes ügye, magánvállalkozásokat pedig nem finanszírozhatunk." László Balázs visszahívását hasonlóképp indokolta a miniszter, mondván: "Örvendetes, ha a főkonzulok igyekeznek jó kapcsolatot ápolni az ottani magyarsággal, de ezek a diplomaták nem a magyarsághoz, hanem a fogadó államhoz vannak akkreditálva. Bármily fontos is ez a kapcsolat, a fogadó ország politikai, üzleti köreivel való kapcsolatok még fontosabbak. Kevés, ha valaki csak
