Amerikai Magyar Értesítő - Amerikai Magyar Újság, 1995 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1995-05-01 / 5. szám

1995. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Stirling György: MÁJUSI LELTÁR (Folytatás az 1. oldalról.) munkások Moszkvától Berlinig így mutatták ki ragasz­kodásukat a kommunista párt iránt és vég nélkül skandált jelszavakkal biztosították együttérzésükről hol a koreai, hol a vietnami, hol a nyugati munkástestvéreiket, akik a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás jármában gör­nyedtek? Miközben - próbálta elhitetni a világgal a kom­munista propaganda ~ irigykedve figyeltek azokra a bol­dog dolgozókra, akinek megadatott valamelyik kommu­nista országban élni s erőt adott nekik a tőkések elleni harcban a tudat, hogy a világ kommunista pártjai mellettük állnak és küzdenek jogaikért... "Nincs a földön gazdagabb, szebb ország" dalolták a magyar dolgozók a május elsejéken a pesti Városligetben, ahová villamossal bumliztak ki kopott angyalföldi szoba-konyhás lakásukból, miközben a nyugateurópai és az amerikai munkások reggelenként leg­újabb típusú kocsijukkal indultak a munkahelyükre és este saját házukban hajtották álomra a fejüket. Néhány évtized elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: az egész munkásszolidaritás nem más, mint blöff, üres szólam, aminek nincs valóságtartalma. A munkásszolidari­tás prófétáinak hitét ugyan már megingathatták azok a tapasztalatok, amelyekkel a két világháború, valamint a közbeeső kis háborúk szolgáltak, mert világossá vált: az öntudatos munkásokból lett katonák nem fordították fegy­vereiket a tisztjeik ellen és lett légyen bármilyen imperialis­ta háború, abban hazájuk érdekeikért sütötték el puskáikat a szembenlévő lövészárok felé, ahol munkástestvéreik la­pultak, akik meg rájuk lődöztek. Kiderült, hogy az angol, a német, a francia, az orosz ésatöbbi munkások először ango­lok, németek, franciák és oroszok, s csak másodsorban ha­tározza meg tetteiket az a tény, hogy a munkásosztályhoz tartoznak. Ezzel aztán meg is bukott a világforradalom egész elmélete és hamvába holt az a remény, hogy "Ez a harc lesz a végső”. Egy darabig még sikerült ezt eltitkolni a világ előtt, aztán -- mivel előbb vagy utóbb minden hazugság lelepleződik - összeomlott a munkásszolidaritás egész tódott-fódott, elavult, üres szólamokkal aládúcolt rozoga építménye és szovjetunióstól együtt szétmállott maga a kommunizmus is... Ennyit a hajdani kommunista május elsejékről, amelyekért senki sem hullat egyetlen könnyet sem és ame­lyek pár év óta újra azzá váltak, amire eredetileg rendeltet­tek: tavaszünneppé, amikor nem zajos felvonulások, hanem legfeljebb csak virágdíszes ablakok és felszalagozott sörös­lovak emlékeztetnek arra, hogy május l.-et mutat a kalen­dárium... * Májusban van azonban két olyan ünnep is, ame­lyek emocionálisan minden tisztességes embert érintenek: az Anyák Napja és a Hősök Napja. Tavaly ezeken a hasábokon már hosszabban foglalkoztam mindkettővel, megfogalmazva a mondanivalókat, amelyeket azok szá­munkra tartalmaznak. Ugyanakkor párhuzamot is vontam a két bensőséges nap közé, hiszen igazi hősök csak azon a földön születnek, ahol igazi anyák élnek. És nincs olyan hősi tett, amely mögött ne lenne felfedezhető egy anya áldozata. Szánjanak hát most gondolataink hozzájuk, az Édesanyákhoz és a Hősökhöz. Május második és utolsó vasárnapjára esnek ezek megemlékezések, tehát ugyanabban a hónapban gondolunk az anyákra és a hősökre is, ami talán a tavasz érkezésével függ össze vagy csupán véletlen műve, de én mély értelmet tulajdonítok ennek az egybeesésnek. Mert minden hős mögött ott van egy anya, aki a világra hozta, felnevelte és emberré, jellemes, bátor, céltudatos férfivé formálta a fiát, akiből - amikor elérkezett a próbatétel órája - hős vált. S amikor tisztelgünk a hősök emléke előtt, amikor példa­képül állítjuk a Hazáért hozott életáldozatukat az új gene­rációk elé, a legnagyobb tisztelettel kell meghajolnunk az Édesanyák előtt is. És jöhet bármilyen politikai rendszer, bármilyen világnézetű kormány, azok neveinek, akik a Haza védelmében hullatták vérüket s adták érte a leg­drágábbat, az életüket, mindig történelmünk arany lapjain kell ragyogniok. Ám ugyanúgy megérdemelnék ezt az Édes­anyák is, akiknek a Haza a hősöket köszönhette, mert az őáltaluk hozott áldozat is mérhetetlenül nagy volt: gyer­meküket, fiúkat áldozták fel a Haza oltárán, átélve azt az örök anyai fájdalmat, amit Szűz Mária érezhetett, amikor a keresztfa tövében siratta egyszülött fiát. Idén különleges időszerűséget ad a Hősök Napjá­nak egy kerek fél évszázad előtti dátum: ötven évvel ezelőtt, 1945. május 8-án hallgattak el a fegyverek az európai harctereken. A második világháború hét évig tartó öldöklé­se után Európában befejeződött a háború és béke szállt az öreg kontinensre. Sok magyar katona számára is május nyolcadika jelentette a fegyvernyugvást, mert a magyar hadsereg azon alakulatai, amelyek az előretörő vörös ármá­dia túlereje elől visszavonulva, fegyverrel a kézben hátrál­tak ki az országból, még akkor is folytatták az utóvédhar­cot, amikor Magyarországon az egyik megszállót felváltotta a másik és a Haza utolsó talpalatnyi földjét is birtokbavet- ték a szovjet csapatok. Az akkor "felszabadulásnak" hazu­dott újabb idegen megszállást 45 hosszú, gyászos és szen­vedésekkel terhes esztendő követte, amelyek fájdalmasan megtizedelték a magyarságot: a nemzet legjobb fiai, a hő­sök elestek a kilátástalan harcok során, elpusztultak az orosz túlerő elleni védekező hadműveletekben, százezrek szóródtak szét a nagyvilágban, végül újabb százezreket hur­coltak el Szibériába a szovjetek, hogy a háború alatt Orosz­országban fogságba esett magyar honvédek százezreivel együtt kényszermunkásokként sínylődjenek éveken át. Ahonnét nagyon sokan sohasem tértek vissza s most ott nyugszanak valahol egy távoli katonatemető jeltelen fejfái alatt. Akik pedig maradtak, azokra újabb megpróbálta­tások vártak. Á kommunista diktatúra megtizedelte a nem­zetet, börtönök, internálótáborok, deportálások, akasztá­sok, a Rákosi-terror évei, majd a vérbefojtott forradalom utáni bosszú-korszak, amivel egyidőben ismét százezrek

Next

/
Thumbnails
Contents