Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. április DR. TERNOVSZKY FERENC: A KITAGADOTTAK NEVÉBEN... Megdöbbente? hír rázta meg a nyugati magyarságot az elmúlt esztendő utolsó napjaiban, mert ekkor jutott cl hozzánk nemzeti történelmünk tragikus, megdöbbentő hire: "BUDAPEST. AZ ORSZÁGGYŰLÉS december 14-én elvetette azt az alkotmánymódosito javaslatot, a- mcly megadta volna a választójogot a külföldön éld magyaroknak." Ez a pársoros hir megrázó bizonysága újabbkori nemzeti tragédiánknak! A villámcsapás által okozott bénultságunkból magunkhoz térve kezdjük analizálni, hogy most mi is történt a "külföldön éld magyarokkal, velünk. Úgy érzem, úgy tapasztaltam, hogy a magyar Hazát elhagyni kényszerült, valóban magyar nemzeti érzelmű, magyar állampolgárokban a magyar Haza szcrctctc soha ki nem hunyt. A Hazától, annak földjétől és az otthon éló rokonainkktól, barátainktól, honfitársainktól lélekben soha sem szakadtunk cl. Most, c Haza minket megtagadott! A mi lelkivilágunkat, viszonyunkat a hazához a költő igy fejezte volt ki: "Nekem szülőhazám itt, c lángoktól ölelt kis ország ... messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem cn, mint fatörzsbol gyönge ága— Itthon vagyok... Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az űton..." Hát ma, az ütéstől kábultan ébredve, motyoghatjuk magunk elé: nem tudjuk, hogy kik cs merre mennek az úton. Hová visizik az országot? Miért szaggatják darabokra nemzeti egyseget, pazarolják értékeit? A Haza, annak választott testületé : az országgyűlés - minket ma megtagadott.! Mindannyian, -itten cs otthon,- tudjuk az okát annak, amiért Hazánkat elhagyni kényszerültünk. Egy idegen hatalom által megszállott országban, a kommunista politikai és gazdasági eszméket tuzzcl-vassal kierőszakoló szörnyű rendszer következett. Természetesen mindenki eljött, akinek a kiirtástól, megsemmi- sitéstől félnie kellett. Eljöttünk üres kézzel, de telt lélekkel. Magunkkal hoztuk az elhagyott Hazához fűzőéiő szcrctctün- kct. Fizikailag máshol éltünk, de lélekben mindig megmaradtunk magyaroknak. Olyan magyaroknak, a- kik éreztek és tudták, hogy magyarságukat meg kell őrizzék, az elhagyott Haza érdekeit külföldön is híven kell továbbra is szolgálniok. Templomokat alapítottak a saját vallásuknak saját nyelvükön való gyakorlására. Lclkipászotorok mcl le gyűlt a nyáj. Kis közösségeket alkottak, magyar iskolákat állították fel az ifjúsa'g magyarságtudatának fenntartására. Cserkészet, Cnnckkarok, tánccsoportok a magyar kultúra ápolása érdekében megszakítás nélkül, önzetlenül végezték munkájukat. A kiörcgedőíc helyébe újak léptek. Újságokat alapítottak. Kiváló magyar írók, kiváló lelkületű magyar költők tartották ébren a lelket a nyugati magyarságban. Óriási jelentőségű politikai tevékenységet fejtett ki a külföldön élő magyarság a Haza érdekében. A történelem lapjain lesznek feljegyezve ezek a hősi tettek. Egzisztcncia't alapítottak maguknak, ezzel megbecsülést a magyar névnek. Szüntelenül ostoroztuk, állítottuk pellengére az elnyomó kommunista rendszert és segítettük egyénileg és összességünkben az otthon szenvedő népünket. Művészeket, Írókat hozattunk ki, hogy kapcsolataink megmaradjanak a Hazával. Ma, ez a Haza megtagadott minket! Emlékezzünk csak a közelmúltra! Amikor 1989 végen megbukott a kommunista rendszer, az ország mcgszbadult a gonosztól és elindulhatott az önállóság útján, akkor milyen örömmámorban úszott a külföldi magyarság! Rohantunk haza keblünkre ölelni az egész országot, segíteni az újrakezdésben. Antall József 15 millió magyarról beszelt. Újraszerveztek a Magyarok Világszövetséget...- azután jöttek az arcú lesapások. Először Jeszenszky Géza visszautasító, becsmérlő nyilatkozata. Azután a többi, ami abban csúcsosodott ki:-"Nincs ra'tok szükségünk, maradjatok ott, ahol vagytok. Pénzt adjatok, de ne szóljatok bele ügyeinkbe." Ostoba,, tudatlanságból - féltékenységből származó gondolkodásmód, ami mostanra odáig fajult, hogy minket a Haza leghűségesebb fiait: Kizárták a ncmzctközösségból! Ilyen jellegű cs méretű szakadás a nemzet történetében meg nem fordult elő. A gesztusról van szó!- hiszen a választójog gyakorlását szabályozni lehet, feltételekhez lehet kötni. De mindenhol cs mindenkoron minden állampolgár elidegeníthetetlen alapjoga volt a választójog. Nekünk ez nem jár! - mondta ki az ó-év vegén a magyar törvényhozók gyülekezete. Így kívántak nekünk boldog új évet. Többet azonban ne prédikáljanak 15 millió magyarról, de magyarázzák meg, hogy szerintük akkor mi szükség van a Magyarok Világszövetségére? Elkeseredve a megtagadás és a kitagadás rossz izével a szánkban első gondolatunk, -ami természetes is,- a hasonló elzárkózás. Végeztünk! Hagyjanak nekünk békét!
