Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. április DR. TERNOVSZKY FERENC: A KITAGADOTTAK NEVÉBEN... Megdöbbente? hír rázta meg a nyugati magyarsá­got az elmúlt esztendő utolsó napjaiban, mert ekkor jutott cl hozzánk nemzeti történelmünk tragikus, meg­döbbentő hire: "BUDAPEST. AZ ORSZÁGGYŰLÉS december 14-én elvetette azt az alkotmánymódosito javaslatot, a- mcly megadta volna a választójogot a külföldön éld magyaroknak." Ez a pársoros hir megrázó bizonysága újabbkori nemzeti tragédiánknak! A villámcsapás által okozott bénultságunkból magunkhoz térve kezdjük analizálni, hogy most mi is történt a "külföldön éld magyarok­kal, velünk. Úgy érzem, úgy tapasztaltam, hogy a magyar Ha­zát elhagyni kényszerült, valóban magyar nemzeti ér­zelmű, magyar állampolgárokban a magyar Haza szcrctctc soha ki nem hunyt. A Hazától, annak föld­jétől és az otthon éló rokonainkktól, barátainktól, honfitársainktól lélekben soha sem szakadtunk cl. Most, c Haza minket megtagadott! A mi lelkivilágunkat, viszonyunkat a hazához a költő igy fejezte volt ki: "Nekem szülőhazám itt, c lángoktól ölelt kis ország ... messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem cn, mint fatörzsbol gyönge ága— Itthon vagyok... Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az űton..." Hát ma, az ütéstől kábultan ébredve, motyog­hatjuk magunk elé: nem tudjuk, hogy kik cs merre mennek az úton. Hová visizik az országot? Miért szaggatják darabokra nemzeti egyseget, pazarolják értékeit? A Haza, annak választott testületé : az ország­gyűlés - minket ma megtagadott.! Mindannyian, -itten cs otthon,- tudjuk az okát annak, amiért Hazánkat elhagyni kényszerültünk. Egy idegen hatalom által megszállott országban, a kommu­nista politikai és gazdasági eszméket tuzzcl-vassal ki­erőszakoló szörnyű rendszer következett. Természe­tesen mindenki eljött, akinek a kiirtástól, megsemmi- sitéstől félnie kellett. Eljöttünk üres kézzel, de telt lélekkel. Magunk­kal hoztuk az elhagyott Hazához fűzőéiő szcrctctün- kct. Fizikailag máshol éltünk, de lélekben mindig megmaradtunk magyaroknak. Olyan magyaroknak, a- kik éreztek és tudták, hogy magyarságukat meg kell őrizzék, az elhagyott Haza érdekeit külföldön is hí­ven kell továbbra is szolgálniok. Templomokat alapítottak a saját vallásuknak sa­ját nyelvükön való gyakorlására. Lclkipászotorok mcl le gyűlt a nyáj. Kis közösségeket alkottak, magyar is­kolákat állították fel az ifjúsa'g magyarságtudatának fenntartására. Cserkészet, Cnnckkarok, tánccsoportok a magyar kultúra ápolása érdekében megszakítás nél­kül, önzetlenül végezték munkájukat. A kiörcgedőíc helyébe újak léptek. Újságokat alapítottak. Kiváló magyar írók, kiváló lelkületű magyar költők tartották ébren a lelket a nyugati magyarságban. Óriási jelentőségű politikai tevékenységet fejtett ki a külföldön élő magyarság a Haza érdekében. A történelem lapjain lesznek feljegyezve ezek a hősi tettek. Egzisztcncia't alapítottak maguknak, ezzel meg­becsülést a magyar névnek. Szüntelenül ostoroztuk, állítottuk pellengére az elnyomó kommunista rendszert és segítettük egyéni­leg és összességünkben az otthon szenvedő népünket. Művészeket, Írókat hozattunk ki, hogy kapcsolataink megmaradjanak a Hazával. Ma, ez a Haza megtagadott minket! Emlékezzünk csak a közelmúltra! Amikor 1989 végen megbukott a kommunista rendszer, az ország mcgszbadult a gonosztól és elindulhatott az önállóság útján, akkor milyen örömmámorban úszott a külföldi magyarság! Rohantunk haza keblünkre ölelni az egész országot, segíteni az újrakezdésben. Antall József 15 millió magyarról beszelt. Újraszerveztek a Magyarok Világszövetséget...- azután jöttek az arcú lesapások. Először Jeszen­szky Géza visszautasító, becsmérlő nyilatkozata. Azu­tán a többi, ami abban csúcsosodott ki:-"Nincs ra'tok szükségünk, maradjatok ott, ahol vagytok. Pénzt adjatok, de ne szóljatok bele ügyeink­be." Ostoba,, tudatlanságból - féltékenységből szárma­zó gondolkodásmód, ami mostanra odáig fajult, hogy minket a Haza leghűségesebb fiait: Kizárták a ncmzctközösségból! Ilyen jellegű cs méretű szakadás a nemzet törté­netében meg nem fordult elő. A gesztusról van szó!- hiszen a választójog gyakorlását szabályozni lehet, feltételekhez lehet kötni. De mindenhol cs mindenko­ron minden állampolgár elidegeníthetetlen alapjoga volt a választójog. Nekünk ez nem jár! - mondta ki az ó-év vegén a magyar törvényhozók gyülekezete. Így kívántak ne­künk boldog új évet. Többet azonban ne prédikálja­nak 15 millió magyarról, de magyarázzák meg, hogy szerintük akkor mi szükség van a Magyarok Világ­szövetségére? Elkeseredve a megtagadás és a kitagadás rossz izé­vel a szánkban első gondolatunk, -ami természetes is,- a hasonló elzárkózás. Végeztünk! Hagyjanak nekünk békét!

Next

/
Thumbnails
Contents