Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

1994. április

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ

9

Ne rontsák cl álmainkat, emlékeinket a Hazáról! Ne jöjjenek ide közénk pc'nzt keTni és előadásokat tartani! Végül is tudomásul kell vennünk, hogy elfordullak tőlünk.

Szomorúan, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy az itteni amerikai cs egycb politikai egyesületeinknek nincs komoly bcfolya'sa a magyar Kormánynál. (AMOSZ, Szabad Magyar Világtanács, Magyar Nemzeti Emigrációs Vezetők Kerékasztal Társasaga, Szabad Magyarok Világkongresszusa, stb.)-Ha egy kicsit lecsitultak érzelmeink, akkor viszont azt kell kérdezzük: szabad-e elfordulnunk a Hazától? Hiszenn talán nem a Haza utasitolt cl bennünket, hanem azok a volt kommunisták, akik ma is még mindig ott ülnek a magyar Parlamentben cs több jogot és előnyöket biztositnak más, idegen származásúaknak, mint nekünk a "külföldre szakadt honfitársaknak"!

A gondolatsor lezárásakor mégis úgy velem, hogy inkább meg nagyobb erővel, összefogással kell azon dolgoznunk, hogy az ez évben közelgő választásokra felébresszük az otthoni .testvéreket cs a mi szavazataink nélkül is, de seperjék ki a Parlamentből cs a magyar politikai c'lctből az ott megbújó, károkozó elemeket.

Az első leendő nyilvánosságra hozni az ellenünk szavazó kcpvislók névsorát. Második, hogy minden e- rőnkkcl támogassuk azokat a szervezeteinket melyek az otthoni választásokat helyes irányba kívánják befolyásolni. -Ne felejtse senki, hogy az elmúlt szörnyű négy évtized alatt a nyugati magyarság volt a nemzeti kultúra, szellem és erkölcs fenntartója,ápolója, menedékhelye.

Mi vállaltuk cs hiven teljesítettük azt a munkát amit a Haza ránk bizolt.

Ha az országban éló' mai magyar nemzedék, még is tagadna minket, hisszük, hogy majd az utókor elismeréssel emlékezik ránk__

"Mi a magyar most?

Kút syharita váz..."

kérdezte Berzsenyi Dániel nagy költőnk, s vele kérdezzük ma újból mi is.A JOGFOSZTOTT POLITIKAI EMIGRÁCIÓ AZ EGYENJOGÚSÁGÉRT

A Nyugaton élő emigráció az egyenjogúság alapján áll és a jogainkat hangsúlyozva az alábbiakat közöljük. Kiemelten a kritika jogát, a tulajdoni igény érvényesítését, egy új, valóban demokratikus, rövidebb alkotmány mielőbbi megalkotását, az alkotmánybíróság működésének felfüggesztését, az embertelen cselekmények elévülésének törlését és az alkotmányellenes kártérítési törvény végrehajtásának azonnali beszüntetését.

Az illetékeseknek jelezni szeretnénk, az emigráció nem kíván könyöradományért kopogtatni az otthoni vezetők ajtaján. A megbecsülés és az elismerés bizonyítékát kéri.

Nem kérdezzük, hogy mit tett a több mint 40 év alatt az otthon, mostanában önmagát a vezetésre hivatott nemzedéke. Nem kérdezzük, hogy mennyiban állt szemben a kommunista vezetés árjával, és mennyiben volt megalkuvó, együttműködő, vagy csupán a háttérben megbújt lesipuskás. Nem kérdezzük, hogy milyen írásokkal tettel és szóval szolgálta a magyar szabadság ügyét. Tudjuk, hogy kényszer, elnyomás, brutális hazugság súlya alatt kellett túlélnie az elmúlt éveket.

De példaként megjegyezzük, hogy - többek között - ugyanakkor mit tett ez a szintúgy börtönviselt, száműzött, megalázott, kiátkozott és... mellőzött emigráció.

—1956-ban ugyanúgy résztvett a forradalom- ban/szabadságharcban, mint az otthoniak.

—Az aknákon és jégen kivezető menekülés után, kezet fogott azonnal a korábbi emigrációval, amelyet a magyar sors megelőzően kilökött magából. Együtt küzdött velük az Egyesült Nemzetek előtt a magyarság szabadsága ügyéért. Felkerült a magyar zászló (az őrség félretolásával) a New York-i Szabadság-szobor magasába és hirdette a magyar ügy jogosságát az egész világnak.

—A 10 millió aláírásgyűjtésével és az Egyesült Nemzetek elé helyezésével napirenden tartotta a magyar- országi kommunista delegáció kizárását (az elsőt az ENSZ történetében).

—A NEMZETŐR című lap 35 éven keresztül, megszakítás nélkül négy nyelven közölt - és a mai napig német nyelven is megjelenő számaiban - ébren tartotta a magyar szabadság ügyének jogosságát a világ közvéleménye előtt.

—A Szovjetunióba elhurcolt magyar hadifoglyok tragédiájáról 1950-ben angol, spanyol és magyar nyelven "Fehér Könyvet", a magyarországi deportálásokról 1951- ben angol nyelvű "Fekete Könyvet" adott ki. Ezek eredményeként Genfben 1952-ben az ENSZ a kényszermunkatáborok működését felülvizsgáló bizottságok az emigráció megbízottjának a meghallgatása után, ezeket dokumentumként elfogadta, így került a magyar hadifoglyok és deportáltak ügye az illetékes nemzetközi fórumok elé.

—Elsőnek az Európai Szabad Magyar Kongresszus terjesztette az Európai Tanács és az Európai Parlament illetékes bizottságai elé az erdélyi magyarság üldöztetését és kérte ennek elitélését.

—A magyar nemzeti kultúra szolgálatában létrehozta a Burg Kastl-i, dél-amerikai és ausztráliai magyar gimnáziumokat valamint szerte a világon a hétvégi magyar iskolákat.

—Szobrok és emléktáblák tömegével emlékezett meg a szabad világban a forradalomról és a magyar ügy nagyjairól (Kossuth, Mindszenty stb.).

—Idegen nyelvű tanulmányaival, cikkeivel, könyveivel ellenszolgáltatás nélkül szolgálta az otthoni és a kisebbségi sorsban szenvedő magyarság ügyét.

—A leigázott közép- és kelet-európa népek közül