Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. november Bélyeggyűjtők rovata- Szerkeszti Körmöczy Zoltán KÖZLEKEDÉS HAJÓ. Az előző számunkban közölt "Csónak" című cikkünk folytatásaként ismertetjük most az azokból nagyranőtt nagyobb teljesítnényű, befogadó képességű, gyorsabb-kényelmesebb testvér vízi közlekedési eszközt, a hajót. Ezzel az ember már kimerészkedett a folyók, a tavak zárt területéről a végtelennek tetsző tengerek-óceánok nagyhullámú vizeire. Tájékozódásra megtanulta használni kezdetben a sarkcsillagot, később pedig az iránytű szerint igazította a kormányt. Kr.u. a IV. században a kínaiak állítólag már használták. A vikingek a X. század körül tájékozódtak a mágneses tűnek az útmutatásán. Élő nyomai a hajónak Ninivében került napfényre. Az angolok 1845 évi ásatása alkalmával egy sziklába vésett evezőkkel, vitorlával felszerelt hajóképet leltek, amit az ősművész Kr.e. kb. 2500-ban alkotott. Kezdetben a hajózás fejlődésének a Földközi-tenger környéke volt a hazája. Fönícia, Egyiptom s a görögök után Róma követte egymást a mind nagyobb, jobban felszerelt és a rosszidőket jobban álló úszóművek. Róma hanyatlása után az Appenini-félsziget városállamai, főként Genova és Velence vitték tovább a főszerepet a tengeri hajózásban. Az észak-nyugati Atlantióceánon pedig a Vikingek jeleskedtek az evezős-vitorlás hajók /ún. gályák/ építésében és használatában. 1000 táján már átszelték az óceánt és a mai New England területén telepet is állítottak fel. A vitorláshajók a XII. században kezdtek térthódítani. Az idők folyamán több és több árbóc tette lehetővé a vitorla felületének növelését, s ezzel a hajók gyorsaságát és teherbírását. 1571-ben a lepantói tengeri csatában bebizonyosodott, hogy a nagyobb tűzerejű, több harcost szállító vitorlások teljesítménye messze meghaladja a gályákét, mert a nagy tűzerejű ágyuk és a harcosok foglalhatják el az evezőpadok és a gályarabok helyét. De a vitorlások uralma is véges volt. A XVII. század végén megindúlt ipari forradalom felszabadította az embert a csak természeti erők használatától. Fulton gőzhajója a Clermont 1807-ben megtett próbaútján utólérhetetlen fölénnyel döntött meg minden korábbi vitorlás sebességi és teherbírási rekordot. Azóta szakadatlanúl jöttek és jönnek az új és újabb módosítások. Az oldalsó lapátkerekeket felváltotta a hajócsavar /Propeller/. A gőznek komoly versenytársa támadt a nyersolaj motorban. Mint a legtöbb téren a háború adta itt is a legfőbb lökést a fejlődés meggyorsításában. A kis torpedónaszádtól a hatalmas repülőgép anyahajóig, alig nyilvántartható változata van kultúránk eme fenntartóiban. A Magyar Posta 34 bélyeget szentelt a hajók ismertetésére a vizi közlekedéssel kapcsolatban kibocsátott 71 bélyegből. Ezekből az öt minket legjobban érdeklőt mutatjuk be. 1955-ben Közlekedés-Ipar cím alatt kibocsátott sor 2 Ft-os záró értéke motoros tengerjáró folyami hajót mutat be. (Remélem jól emlékszem a nevére?) Ezt a fából vaskarikának hangzó nevű teherhajót a magyar mérnöki zsenialitás alkotta. Lényege: A csepeli kikötőben behajózott árut, átrakodás nélkül szállíthatja el tengeri kikötőkbe. Ez óriási idő és költség megtakarítást jelent. (1. ábra) 1959-ben a Közlekedési Múzeum anyagából válogatták össze a múzeum nevét viselő, ugyancsak 8 bélygből álló sort. A 2 Ft.-os érték az első balatoni gőzös-vitorlás hajót mutatja, amelyik Kisfaludy nevét viseli. (2. ábra) 1963-ban ünnepelték Siófok fürdőváros 100. születésnapját három rendhagyó bélyeggel. A háromszögletű, 20 filléres névérték, átkelő-kiránduló motoroshajót mutat. (3. ábra) Az 1972. évi sor ugyancsak 100 éves évfordulót ünnepel. Óbuda, Buda és Pest egyesüléséből született meg egy századdal korábban hazánk székesfővárosa Budapest. (4. ábra) 1981-ben volt 150 éve, amikor Pest és Bécs között a menetrendszerű személyszállítás a Dunán megindult. Ekkor, "bélyeg a bélyegen" technikával készült sort hoztak forgalomba, amelyikhez az 1967-es Dunai Bizottság XXV. ülésszakára megjelent bélyegeket használták fel. A sorban két 1 Ft-os és két 2 Ft-os névértékű bélyeg szerepel. A többiek 4, 6 és 8 Ft névértéküek. Az első 2 Ft-os értéken a hajó Széchenyi nevét viseli és a háromszinű zászlónkat lobogtatja. Párja az ugyancsak 2 Ft-os értékűn Gr. Széchenyi István a hajó neve, de zászlaja idegen. A 8 Ft-os záróértéken egy nagyon vörösen díszelgő sarló-kalapácsos címer ékeskedik, alatta azonban a nagyságos vezérlőfejedelem, Rákóczi neve van. (5. ábra)
