Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
1994. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 3 nézetű részének ahhoz, hogy az önkormányzati választások ne okozzanak olyan szomorú meglepetést, mint a májusi parlamenti szavazás. Ha az ellenzéki pártok felül tudnak emelkedni a pártszempontokon és nem indít mindegyikük (meg még néhány parlamenten kívüli párt is) külön jelöltet - akikre a szavazatok szétforgácsolódása miatt biztos vereség vár —, hanem meg tudnak egyezni egy közös jelölt személyében, amit mindenki támogat, akkor van remény a szocialista-liberális koalíció legyőzésére. Ha nem tudnak megegyezni, ha nem képesek megteremteni az egységet, a nemzeti összefogást, akkor nagyon szomorú négy év elé néz a magyar nép. * * A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETI TÁRSASÁG FELHÍVÁSA A Kaposvár székhellyel működő MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETI TÁRSASÁG vezetősége nevében három aláíró, dr. Magyar Kálmán elnök-főtanácsos, Szabó Lajos, az 56-os Szövetség megyei társalnöke és Sárdi László, a Doni Bajtársi Szövetség megyei elnöke, felhívással fordult minden magyarhoz és arra buzdít, hogy a keresztény-nemzeti erők választási veresége ellenére is folytatni kell a harcot a magyarság fennmaradása érdekében. Hangsúlyozza a felhívás, hogy a Társaság tovább végzi eddigi munkáját, melynek célja a külföld tájékoztatása a magyarság igazáról. Ezt a célt szogálta Magyarországon először az áprilisban megjelent TRIANON FORRÁSAI című kötet, melynek folytatásához kér anyagot és dokumentumokat a Társaság. Tervbevették Kaposváron egy un. Trianon-központ felállítását, melynek támogatására védnököket kérnek fel. (Támogató 20, védnök 50, fővédnök 100, főmecénás pedig 200 dollárral segítheti az ügyet.) A létesítendő központ dokumentációs- és könyvtártermében az adományozók neveit megörökítik. Az itt összegyűjtésre kerülő dokumentumok tanulmányozása különösen az ifjúság számára lesz hasznos. A Társaság célja: hosszútávú nemzeti összefogás a magyarságért. (A Magyar Nemzeti Történeti Társaság, ill. dr. Magyar Kálmán címe, ahová az adományokat Money Orderen vagy Cash csekken küldeni kell: 7400 Kaposvár, Béke u. 95.) * A MAOSZ hírszolgálata jelenti: Mint a Magyar Amerikaiak Országos Szövetsége legújabb Tájékoztatójában olvastuk, Haydu K. Györgyöt, a MAOSZ országos elnökét E. Clay Shaw, Jr. amerikai kongresszusi képviselő a Béke Nobel Díjra ajánlotta. Az erről szóló, Oslóba küldött levél kiemeli Haydu áldozatos munkáját, amit a magyar forradalom leverése után Amerikába érkezett menekültek érdekében végzett és megjegyzi, hogy 1959-ben Truman elnök a "Citizen of the Year" címmel tüntette ki. Szeretettel gratulálunk Haydu Györgynek a Nobel- díj felterjesztéshez! STIRLING GYÖRGY: ÁPOLJUK A BARÁTSÁGOT!... (Válaszféle Szőcs Zoltánnak, aki a Havi Magyar Fórum szeptemberi számában tisztelt meg a "MennybőlazangyaF című levéllel, amit a legjobb akarattal sem lehet konstruktív írásnak nevezni, mert nyilvánvaló célja nem az otthoniak és a kintiek közti kapcsolatok javítása, hanem az ellentétek kiélezése s ez aligha szolgálja közös érdekeinket. A cikket a Független Magyar Hírszolgálat októberi számában már bemutattuk, ezért helykimélés okából nem tartjuk szükségesnek újra közreadni. A választ egyébként a sajtóetika értelmében eljuttattuk a HMF szerkesztőségének is, de mivel valószínűtlen, hogy teljes terjedelmében közöljék, szükségesnek tartjuk az ÉRTESÍTŐ révén nyilvánosságot biztosítani számára.) * Feladom, drága Barátaim itt és otthon, feladom! Idestova hatodik éve próbálok a magam szerény eszközeivel, gyarló, akadozó toliammal valamit tenni azért, hogy kölcsönös jóviszony alakuljon ki a nyugati és a hazai magyarság között, de mindig akadnak szőrszálhasogató zavarkeltők, akik szándékosan félremagyarázzák a jószándékot és epés akadékoskodással igyekeznek mérgezni a barátságot. Erre alkalmas az a cikk is, amivel szeptemberben találkozhattak a havi Magyar Fórum hasábjain a lap olvasói. Ez az írásmű klasszikus, sőt elrettentő példája a célzatosan kiragadott és önkényesen megkurtított idézetekkel telitűzdelt rosszindulatú kötözködésnek, ami olyan szándékokat igyekszik belemagyarázni egy régebbi írásomba, amelyek mindig távol álltak tőlem. Nagyon el tudják venni az ember kedvét az ilyen szurkapiszkák s ezért kezdtem azzal a választ, hogy feladom... Ha 1994-ben, a hazai demokrácia negyedik évében ilyen visszhang kél otthon egy amerikai magyar lapban megjelent jószándékú írásra, akkor abbahagyom, mert nincs értelme szembemenni a rosszhiszeműséggel. Ennyi értetlenség, ennyi rosszul leplezett ellenszenv, ilyen visszautasítás után ugyan mi mást lehet csinálni? Hát van értelme tovább is erőszakoskodni, kérni, könyörögni, hogy legyünk egymás iránt bizalommal és próbáljunk megértést teremteni az emigráció és az otthoni társadalom keresztény-nemzeti tömegei között, mert hátha együtt többre megyünk? Nincs. Már 1989-ben ezért fohászkodtam egy "Bizalom és megértés" címen útjárabocsá- tott írásban, ami idekint is, otthon is több helyen megjelent, de visszhangja alig volt a hazában. Pedig örvendetes lett volna, ha például Szőcs Zoltán már arra a cikkre is reagál és kifejti véleményét az általam elképzelt közös célokról, az együttműködés lehetőségeiről. Nos nem ez történt. Noha cikkéből következtetni lehet arra, hogy már régebben olvassa írásaimat (célozván arra, hogy az elmúlt évek során számos írásomban té
