Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. október mm Bélyeggyűjtők rovata- Szerkeszti Körmöczy Zoltán KÖZLEKEDÉS CSÓNAK. Hogy a vihar által a rohanó vízbe döntött fatörzs koronájába kapaszkodó, szapienszi rangot elért őslénynek mennyi időre volt szüksége a csónak fab- rikálására a fatörzsből, csak valószínűsíthetjük, amikor a kőbaltája elég éles volt a művelet végrehajtására. Ezidőszerint a legkorábbi időpontot 9000 évre becsülhetjük, ahogy ezt a norvég Tromso múzeum régészcsoportjának tavalyi expedíciója megállapította. Ugyanis 1993-ban a csoport Soroya szigetén, amelyik kb. 250 km-re északra fekszik a sarkkörtől, végzett kutató munkája során megállapították a tudósok. Az eredménys kutatók több mint száz munkáját tárta fel a korszak művészének, amelyeket a sziklákra vésett. Rénszarvasok, megvemancsok, szarvasok, madarak és mindezek fölött csónak és emberalakokat örökített meg a művész ős. Ez a lelet bizonyítja azt, hogy az ősember a kontinensről jutott a szigetre, mert itt a megörökített állatoknak nyomai nem találhatók. Bebizonyítja ezenkivül azt is, hogy a kőkorszak embere jelentős navigációs ismeretekkel rendelkezett. 1845-ben, Asszíria ősi fővárosa, Ninive romjait kutatva az angol régészek sok értékes leletet tártak föl. Egy kőedény külső peremén a témánkat érdeklő vadászjelenetet örökített meg a művész. A mai amerikai indián kenukra hasonlító, elől, hátúi ékben végződő csónakban az egyik utas evezővel hajtja és irányítja az úszóművet. Társa a csónak órrában állva dárdát hajít egy menekülő állatra. A nagyon szép, tisztarajzú lelet a tudományos megállapítás szerint kb. Kr.e. 2900-ban készült. Vagyis ma kb. 5000 éves. Ugyanennél az ásatásnál napvilágra került egy pecsét, amelyiknek hengerén sokkal primitívebb hajóforma látszik. Érdekes hasonlóságot mutat a két lelet. Pedig a nagy távolság miatt nem valószínű, hogy a két kőkorszaki nép találkozott. Érdekes látni mennyire párhuzamos a műveltségük foka. Mielőtt tovább mennénk, tisztázni szeretném, helyes-e a jármű elnevezés a közlekedési eszközök esetében. A kerékpár, a kocsi és a többi ilyesmi nem jár, hanem a kerekein gördül, tehát kopírozva az előbbi elnevezési formát jár-mű, a mi esetünkben görd-mű a helyes név. A vizi eszközöknél pedig mivel azok úsznak, vagy lebegnek a helyes név az úsz-mű volna. Tudom, nagyon humoros ez a kis elmefuttatás. Annak idején a lovász, vagy a madarász is derültséget keltett. Kazinczy Ferencet gúnyoló ellenfelei pl. a nyakkendő helyett a nyaktekerészeti mellfekvencet ajánlották, még fokozottabb derültséget keltve. A Magyar Posta ebben az esetben igazán gaval- lérosan bánt a témakörünkhöz tartozó vizi közlekedési eszközök ismertetésével. Összesen 23 valami címen idevágó bélyegsorban 75 bélyegen szerepel, valamilyen rendeltetésű csónak vagy hajó képe. 1956-ban a melbourni olimpiára kiadott sorban a 20 filléres nyitó érték sport kajakot mutat. Ez a csónak eredetileg az északi sarkvidéken honos inuit /eszkimó/ népek fókabőr vadászcsónakja. (1. ábra) 1959. A Balatoni Nyári Egyetem megnyitását 9 bélyeges sorral ünnepelték. Ezekből három bélyeg csónakot mutat. A 30 filléres érték egy kis balatoni vitorlás. (2. ábra) 1963-ban Siófok a 100. születésnapját tartotta. A Magyar Posta az ünneplésből három bélyeggel kért részt. Ezekből kettő rendhagyó alakú. A 60 filléres, háromszögletű záróérték, ugyancsak kis vitorlás, jacht képét mutatja. (3. ábra) 1965-ben az azévi hatalmas károkat okozott árvíz áldozatainak a felsegítésére 1,50 névértékű, feláras bélyeg került forgalomba. Az 50 filléres felárat fordították segítési célokra. A bélyegen egy farmotoros mentőladik látszik. (4. ábra) 1970-ben a tatai tavon tartották a 17. Női Evezős Európa Bajnokságot. Az 1,70 forint névértékű egyed négy- párevezős, kormányos, verseny kenut mutat verseny közben. (5. ábra)
