Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
36 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. október A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a Szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben." "A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." (Albert Camos: "A magyarok vére") 1956 emlékeiből Tallózás a Forradalom lapjaiban. *Az utcákat megszámlálhatatlan plakáterdő borítja. Nyomtatott, stencilezett, géppel írott, kézzel festett írások, de a refrén ugyanaz: "Ruszkik haza!". Jó lenne már kevesebb plakátot és több kivonuló oroszt látni. Tárgyalásra nincs szükség. Az orosz csapatok kivonulását békeszerződésünk biztosítja. mel értesült arról, hogy Mindszenty bíboros szabadlábra került. ♦Fent a budai várban, az Úri utcában, tankok állnak az egyik ház előtt. Amerikai, angol, német, francia kocsik suhannak a ház elé. Mindszenty József Magyarország bíboros hercegprímása nyolcévi száműzetés után hazatért a magyar fővárosba. Osztatlan örömmel üdvözlik hívei és a nem katolikus magyar dolgozók. *Az egyik munkástanács megalakulásánál hallottuk: Egy idősebb mérnök agályoskodott, félt, hogy a pontokat "túl élesen" fogalmazták meg. Aggályoskodása meglehetősen hosszúra nyúlt, már percek óta igénybe vette a hallgatóság türelmét, amikor az egyik fiatalember közbekiáltott: "Ne kukacoskodjon itten, mert úgy kivágjuk, mint a zászlóból a címert!" ♦Egy romániai autóbusz körül egyre azt ismételték az emberek: - Az igazat mondjátok otthon, nekünk nem kell több. Egyik utas lesütött szemmel válaszolt:-De beszélhetünk-e minderről otthon, beszélhetünk-e? *A Szabadság téri szovjet emlékművet lángpisztollyal bontják a fiatalok. A Molotov térit (vajon meddig hívják még annak?) már lebontották. Akkor emelték ezeket az emlékműveket, amikor a magyar hősök emlékkövét a Hősök terén lebontották. Szovjet emlékműnek nincs helye a magyar fővárosban. De szívesen látnánk ismét fenn lobogni az országzászlókat. *A Sztálin-szobor... Látjuk mindannyian, ahogy reggeltől estig feszítővassal, kalapáccsal ütik-verik a szobrot, mindenki megpróbál egy darabkát letörni belőle emlékbe. Az 550 mázsa bronz nehezen enged, alaposan megizzadnak érte a "gyűjtők". Múlt csütörtökre már darabokban feküdt, külön-külön a feje, törzse, végtagjai. Az utcán időnként megjelent egy páncélos és a tömegbe lőtt. Ekkor történt. Fiatal fiuk valahonnan egy üveg petróleumot hoztak, a szobor fejébe öntötték, meggyújtották, aztán ujjongva körülugrálták: "Éljen lángeszű vezérünk!" *A Rókus Kórház előtt hatalmas, pótkocsis teherautók állnak. Hétfőn este indultak Zürichből és élelmet, ruhát, gyógyszert hoztak az ország lakosságának. Az egyik kocsi vezetője Frady Mayer, zürichi újságíró önként vállalkozott a szállítmány elhozására. Most szétnéz Budapesten, hogy hűen számolhasson be otthon forradalmunk eseményeiről. Azt mondja, Bécsben hatalmas tömeg éljenezte, amikor megjelentek a svájci zászlóval díszített kocsik, homlokukon a felirattal: "Hilfe für Ungarn", (Segítséget Magyarországnak!). Szívből köszöntjük mi is, vele együtt az egész svájci népet. *Vatikánvárosból jelentik: XII. Pius pápa öröm*Kossuth-címer, Március Idusa, déli harangszó a rádióban, baj társ megszólítás a honvédségnél és a rendőrségnél - milyen jóleső dolgok ezek és milyen egyszerűek! Felpezsdül az embernek a szíve, ha látja, hallja olvassa és mindenki ezt kérdi: mi szükségük volt az eltiltásukra? Milyen keveset kér ez a forradalom és milyen nehezen adták meg neki! Mennyi fájdalmat, haragot, könnyet és vért lehetett volna megtakarítani, ha Rákosi, Gerő és a többi ávéhás lélek nem nyomorítja meg nemzeti érzelmeinket nem rúg bele a magyarság tiszteletreméltó hagyományaiba. ♦Róma: A keresztény és szociáldemokrata szak- szervezetekhez tartozó munkások kedden egész Olaszországban, tízperces munkabeszüntetéssel emlékeztek meg a magyar felkelés áldozatairól. ♦Bonn: A nyugatnémet szövetségi kormány nyilatkozatot adott ki és abban felszólít a magyar szabadságharc áldozatainak megsegítésére. *New York Times: A bátor magyar nép sokat ért el hihetetlenül rövid idő alatt. A politikai győzelem máris kétségtelenül az övé és ezt már csak tömeges orosz katonai beavatkozás ragadhatja el tőle. Ebben van a veszély. ♦Idős bácsi a Sztalin-szobor előtt: Istennek hála, hogy a nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik döntögetik ezt a szobrot? *Egy fiatalasszony: Mennyi nép! Ugye most nem kellett őket ide kihajtani?! Minden április 4-én lesűlt a
