Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
1994. október AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 17 képemről a bőr, úgy szégyeltem magam. *Egy apa hároméves gyerekéhez: Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem egy tutyi-mutyi nép a magyar! ♦Középkorú munkásasszony: Vajon hányán ujjon- ganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, amikor ezt a szobrot felállították?! ♦Öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: Miért verik be az ablakokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! ♦Csepeli munkás: Ha megtudtuk fizetni a földalattit, majd megtudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bolondokházába kerülni! ♦Egy másik munkás: Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy fasiszta csőcselék tüntetett! BUDAPEST IFJÚSÁGÁNAK Mint vészharangok sürgető szavát, Mely őszi estén fölriasztva száll, Hallottuk hangod, pesti ifjúság, És vádló hangod szívünkbe talál. Veszprém tornyából tekintünk feléd, Hős Pest felé, hol vörös most az ég. Hol lángoló és vérző szívetektől Most minden régi, szennyes rongy elég. Nem hallgatunk: a budapesti szózat Ajkunkon hívón, zengőn száll tovább, Hogy felriasszon gyárat, földet, otthont, Támadj föl, ébredj magyar ifjúság! És talpon állunk, énekelve járunk, Mindent betölt a szabadság szava. Már véget ér halálos, szörnyű álmunk, S lehull az éjjel zsarnok csillaga. Az őszi szélben a veszprémi tornyok Megint a magyar zászlót lengetik, S amíg élünk, míg vízzé nem lesz vérünk, A magyar zászlót le nem vehetik. Budapest népe! Hősök, katonák! Nem éltetek, nem haltatok hiába! Isten velünk és veletek megyünk, Szabad életbe, vagy hősies halálba. Veszprém, 1956. október 26. AZ IGAZSÁG ORSZÁGA LEGYÜNK... Szaggatjuk magunkról a múltat, egy dicső történelmű nemzet méltóságával mossuk le homlokunkról a rákent gyalázatot. Kipusztítjuk életünkből mindazt, ami szennyes, kivetjük azt, ami egy időtlennek tűnő évtizeden át szégyenpírba borította a becsületes magyar ember arcát. Hazudták, hogy szabad nép vagyunk, hazudták, hogy jól élünk, hazudták, hogy "tiszta lapot” nyitunk az ország történetében. S kegyetlen erővel követelték, hogy sár- batiporva nemzeti büszkeségünket, azt higyjük el, azt cse- lekedjük vakon, bután, elkábulva, ami ellen becsületünk minden porcikája sikoltva tiltakozott. Szívünk és józan e- szünk azt mondta: hazugság a szavuk! A zsarnoki önkény azonban a tisztaszívű magyar ember torkára forrasztotta az ellenkezést. Milliárdnyi gyönyörű tulajdonsága van a magyarnak. Bátor, munkaszerető, szívós, kitartó - kitudná valamennyit felsorolni. Mégis, a legszebb közöttük: igazságszerető, igazmondó. Népünk képzeletét a mondavilágok igazságért harcoló hősei töltik be, az igazmondásra neveli anya a gyermekét, tanár az iskolás fiút, erre inti bölcs szóval az öregebb a fiatalt. Nemzetünk lényegében él az igazságérzet, ezért nemzeti büszkeségünket tiporták a szégyentelenek, akik csalás és hazugság árjával borították el hazánkat. De most vége, örökre vége a hazugság dőzsölésének. A nép magára ébredésének tragikus, de mégis oly fenséges óráiban mindenki megtanulhatta, hogyan szabadítja ki magát a nemzet a hamisság, a félrevezetés fojtogató hálójából. Most azt dörgi a magyar: az igazság országa legyen a hazugságé helyén. Az igazságé, mely az emberek szívében él. Az igazság legyen a program és a terv, a szó és a tett! Félre a körmönfont ravaszkodókkal, a karrieristákkal és pozicióhajhászókkal, félre mindazokkal, akik hitványságukat hazudozással akarják elleplezni az emberek színe előtt. A nép nagylelkű és bizakodó. Az új nemzeti kormány többségében a maga hívét látja, ezért megadja az időt, alkalmat, rendet és lehetőséget, hogy ez a kormány munkához lásson, tettekkel állhasson a nyilvánosság elé. Bizakodó, mert az első intézkedések - a tűzszünet, az új karhatalom létrehozása, a szovjet csapatok kivonásának bejelentése, a munkástanácsok létrehozása -, őszinte tetszésével találkoznak. Most a helyes intézkedések gyors végrehajtását és folytatását várja, amelyekben az igazság meg- dicsőülve kerekedik felül minden szennyen, hazugságon, embertelenségen. Igazság országa legyünk, melyben büszkén, emelt fővel járhat a becsületes magyar ember! Az a nép embere, aki ezen munkálkodik! Néphadsereg, 1956. október 29. KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMET LAPUNKRA
