Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
1994. október AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 KISS TAMÁS: RAVATAL A NŐI ZÁRKÁBAN- IN MEMÓRIÁM STICKER KATALIN 1994. június 16-án Budapesten Nagy Erzsébet - a kivégzett miniszterelnök Nagy Imre lánya - együtt koszorúzott a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában azzal a Horn Gyulával, aki a levert szabadságharcot követően pu- fajkás keretlegényként vadászott a túlélőkre, vérszomjas fenevadként csapott le a nyugati határ felé menekülőkre, aki mindvégig kiszolgálta Kádár alkirályságát. - A gyalázat napján (mert a távolmaradásukkal tüntető pestiek e szavakkal illették a felháborító aktust) szó sem esett az itt elkapart "56 után kivégzett szabadságharcosok százairól, feltételezett sírjaikra délután - a szégyentelen protokolt követően hozták el még élő hozzátartozóik, egykori bajtársaik az emlékezés koszorúit.(Tény: Haynau, a "bresciai hiéna" sohasem látogatott el Aradra, Kádárban is volt annyi tisztesség - ha ezt a szót egy tömeggyilkosra alkalmazni lehet - hogy legalább személyesen nem zavarta áldozatai nyugalmát, ámde Horn, "a Pufajkás" cinizmusával még tanítómesterein is túltett: győzelmi mámorában nem áta- lotta megrendezni azt a kegyeletsértő aktust, melynek keretén belül diadalmasan végig pillanhatott a diktatúra virágoskertjén...) Ismerkedjenek meg Tisztelt Olvasóim a "virá- goskertből" egy áldozattal, STICKER KATALIN szabadságharcossal, akinek nem adatott meg még anynyi sem, hogy a Győzelem és a Demokrácia negyedik évében sírja fölé emlékművet állíthassanak bajtársai. Winner Mária, a túlélő így emlékezett a Corvin- közi együtt végig harcolt napokra: "Kati, asszonynevén Havrilla Béláné orsózónő volt, pocsékul fizetett rabszolga valahol Újpesten, ahol dolgozott. Gépkocsivezető férjétől akkor már elváltán élt, de egy lakásban, egyiknek sem futotta arra, hogy albérletbe költözzenek. Sticker Kati 23 évesen - "se kutyám, se macskám nincs" - került a Corvin közbe, az ügyes, mindig mosolygó, filigrán szőke lányt mindenki megszerette, aki csak néhány percet is töltött társaságában. Mi, emlékezetem szerint, október 24-én találkoztunk. Kati már valamivel hamarabb jelentkezett ott M. Nagy Gábor parancsnoknál (a legendás "Tanár Úrnál"), kis csoportjával tüzelőállást foglalt el a mozi mellett lévő sarokházban, ők lőtték ki az első szovjet tankot is - a hőstettet egy még kölyökkorú fiú hajtotta végre, a "Molotov koktél" pontosan célba talált, lángba borította, megbénította a harckocsit... A második estén már újabb helyen vettük fel a harcot, a Nagyvárad tér közelében - nem volt szerencsénk, az oroszok szétlőtték az állást - vissza kellett húzódni a Corvin-közi bázisra. Katival később együtt harcoltunk a Tűzoltó utcában (itt Angyal Pista volt a parancsnok), a Práter utcában, később a szabadságharc leveréséig a Vajdahunyad utca 41 szám alatti csoport tagjaként. - November 4-én, a Corvin-közi ellenállást megsemmisítő hatalmas aknatűz alatt kirajzottunk a Futó utca irányába, az egész, még életben maradt csapat felvette a harcot a ro- hamozókkal..., én a Vajdahunyad utca 35 előtt sebesültem meg - ő kötözött be, majd mentett ki a tűzvonalból..." Sticker Katalin más, menekülő egységekkel először a budai hegyekbe húzódott, majd a szovjet armada és a magyar karhatalmista egységek által üldözötten először Ausztriába (Bécsbe), később Svájcba távozott. - Kevesen ismerték titkát, nagy szerelmét Rákos Pétert (1989-ben még a zuglói Vezér utcában lakott), - Kati ennek a fiúnak nevét még a végveszedelem közepette sem adta ki... - vele levelezett Svájcból, Péter volt az, aki a túlélést biztosító menedékből hazahívta 1958 elején..., hívta vagy csalta..., ki tudja már ennyi évtized után a valóságot, tény az, hogy a pesti harcok szőke angyalát hazaérkezése után azonnal letartóztatták. 1958. június-júliusában tárgyalta a hírhedt vérbíró - dr. Tutsek Gusztáv - Winner Mária, Sticker Katalin, Tóth József, Kóté-Sörös József, Bertalan Pál, Máté Ferenc, Kraczky Géza és az akkor még fiatalkorú Varga János "ellenforradalmi" perét. A Markó utcai tárgyalóban a megrettentett közvélemény számára is figyelemreméltó jelenet játszódott le: Tóth József vádlott, miután a bíró elutasította tanúik meghallgatását a Köztársaság téri eseményék részvételében történt vita során, rátámadt a tanácsvezetőre s bár mindkét kezén bilincs volt, csúnyán összeverte azt. Kóté-Sörös megakadályozandó baj társa agyonverését szintén beavatkozott a verekedésbe s ezzel - mint később kiderült - ő is aláírta saját halálos ítéletét... Sok nőt tartottak ez idő tájt a Markóban, a "bűntársak", Kati és Wittner Mária csak az olykor-olykor engedélyezett sétákon találkozhattak, - mindketten tudták, hogy halálos ítélet születik, kisebb vita csak a kiosztott kötelek tekintetében adódott. - Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet csoportjuk négy tagját sújtotta a legszigorúbb büntetéssel: Tóth József segédmunkást, Kóté-Sörös József segédmunkást, Sticker Katalin orsózót és Wittner Máriát kötél általi halálra Ítélték, a többiek tiz-tizenöt év vagy életfogytiglan börtönbüntetést kaptak. Ezután minden vádlottat átszállítottak a Gyűjtőbe, a halálosokat a Kisfogházba. Sticker Katalin és Wittner Mária mellé harmadiknak Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet került, egy szintén gyári munkás - darúkezelő - őt, elsőként a zárkából, ítélete jogerőre emelkedése után 1958. november 28-án vitték a bitófa alá. "A Gyűjtőben már nagy csend volt..., mindenki érezte a halál közeledtét. Az őrség is filcpapucsban járkált a folyosókon, hallgatóztak, fokozott éberséggel figyelték a halálraszántakat..." - emlékezett a női zárka egyetlen élet- benmaradottja Wittner Mária. 1959. február 23-24-én találkozott utoljára teljes létszámban a Vajdahunyad utcai csoport, - Wittner Mária ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták, a többiek ité-
