Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. október A MÁSODIK ÁGFALVI CSATA Hogyan mentették meg a soproni főiskolások a Leghűségesebb Várost? Amikor a trianoni békediktátum a cseheknek ítélte a Felvidéket, Selmecbányáról menekülnie kellett az ott 1735 óta működő műszaki akadémiának. Az előrenyomuló cseh katonaság elől a hallgatók rendben kiürítették az iskolát és Sopronban találtak új otthonra. Alighogy berendezkedtek, jött a hír, hogy a béke- szerződés értelmében Sopront és környékét Ausztriához fogják csatolni. A magyar közvélemény felháborodva értesült arról, hogy a volt szövetséges is beállt a történelmi Magyarország feldarabolói közé: Moson, Sopron és Vas vármegyékből 4,000 négyzetkilométernyi területet 300 ezer lakossal érintett a győztes antant hatalmak döntése. A hírre fegyvert ragadtak a magyaróvári mezőgazdasági akadémia és a soproni főiskola hallgatói, de az egész országból érkeztek önkéntes jelentkezők. A kijelölt területre bevonuló osztrák csendőralakulatok a 250 km. hosszú határ mentén mindenütt gerillaharcosok fegyveres ellenállásába ütköztek. Az első csata 1921. augusztus 28-án zajlott le a városi vízművek kútjai miatt kulcsfontosságú Ág- falvánál, Soprontól 6 kilométerre nyugatra. Az ellenállás láttán az osztrákok mindenütt visszavonultak a régi országhatárra. A magyar kormány azonban az antant diplomáciai nyomására megkezdte az átadandó terület katonai és köz- igazgatási kiürítését. Sopronba angol katonai misszió érkezett és már a Főiskola is összecsomagolt, hogy elhagyja a várost. A főiskolások azonban nem nyugodtak bele, hogy ismét menekülniök kell. Ezért elhatározták, hogy megtámadják a Sopron megszállására újból felvonuló osztrák csendőrzászlóaljat. Az osztrákok szeptember 7-én Ág- falvára koncentrálták fegyveres erőiket és másnapra tervezték a soproni bevonulást. A főiskolások — kijátszva az antant ellenőrök éberségét — puskát és gépfegyvert szereztek és jól ismerve a soproni erdőket, a hozzájuk csatlakozott gerillákkal együtt szeptember 8-án hajnalban Ágfalva községnél észrevétlenül megközelítették az osztrákokat. Sikerült meglepniük őket és a fegyverropogás álmából riasztotta fel az ellenfélt. A támadást olyan jól szervezték meg, hogy a százfőnyi magyar harcos véres ütközetben megfutamította az 500 főnyi osztrák alakulatot. A zűrzavart fokozta, hogy a főiskolások üres hordókba adtak le sorozatokat, amelyek visszhangja oly erős volt mint az ágyúlövés. Az osztrákok a vasút felé hátráltak és vonaton távoztak. A harcokban magyar részről elesett Machatsek Gyula 22 éves erdőmérnökhallgató, Szechányi Elemér 22 éves bányamérnökhallgató és Pehm Ferenc 20 éves szombathelyi pénzügyi tisztviselő. Súlyosan megsebesültek: Held Károly erdőmérnökhallgató és Zorkóczy Lajos budapesti főiskolai hallgató. Az osztrákok vesztesége nem ismeretes, de bécsi lapok 60 halottról, több mint száz sebesültről és magyar tüzérség részvételéről írtak. Az ágfalvi csatatéren csak egy osztrák halottat, a 34 éves Arnold Mosch csendőrt találták. Az elesett magyarokat és az osztrák csendőrt két nap múlva a 48-as laktanyában katonai díszpompával ravatalozták fel és Pehm Ferencet Szombathelyen, a többieket Sopronban sokezer gyászoló jelenlétében helyezték örök nyugalomra. Az ellenfeleket, a lovagias magyar mentalitásnak megfelelően, egymás mellett temették el. Sopron megszállása elmaradt. A második ágfalvi csata és a nyugati végeken még több helyen folyó gerillaharcok hatására az olasz közvetítéssel 1921. október 11-13 között tartott tárgyalásokon pedig létrejött Ausztria és Magyarország között a velencei egyezmény. Ez két zónára osztotta az osztrákoknak ítélt területet, elkülönítve Sopront és a szomszédos nyolc községet, ahol népszavazást rendeltek el. Az 1921. december közepén rendezett népszavazás 65 százalékos arányban Magyarország javára dőlt el. A szavazás az antant katonai misszió és Sziléziából odavezényelt katonai egységek szigorú ellenőrzése alatt folyt le, tehát csalásról szó sem lehetett. Mi a magyarázata annak, hogy a népszavazásra kijelölt területen élő német lakosság többsége is Magyarország mellett döntött? Az ok az volt, hogy Magyarországon akkor már konszolidált állapotok uralkodtak, míg Ausztria súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött és még a vörösök kormányoztak. A polgárság nemzetiségtől függetlenül a jogbiztonságra szavazott. Különösen tiszteletreméltó volt a horvát anyanyelvűek ragaszkodása Magyarországhoz, amit a horvát-magyar barátság miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bár az osztrákokat nagy csalódás érte a népszavazással és nacionalista körök sokáig hivatkoztak csalásra, végül is mindkét ország belenyugodott a kialakult helyzetbe és áttért a békés egymás mellett élés gyakorlatára. A soproni népszavazás visszaadta az akkor letargiába süllyedt nemzetnek az önbizalmat és a reményt, hogy a trianoni határokat békés megegyezéssel is lehet majd korrigálni. Sajnos erre a győztes antant hatalmak sohasem mutattak hajlandóságot, pedig ez magában hordta egy új háború csiráját. Ha a wilsoni elvek a gyakorlatban is érvényesülhettek volna, akkor népszavazással Magyar- ország kb. 162 ezer négyzetkilométert tarthatott volna meg, szemben a 92 ezerrel. Ugyanis a történelmi Magyarország Horvátországgal együtt 325 ezer négyzetkilométer nagyságú volt és a lakosságának fele magyar. Ebbe a magyar nép is belenyugodott volna és kialakulhatott volna egy dunai konföderáció. Wilsont felelősség terheli a történtekért, mert bár az antant hatalmak háborús eladósodása miatt az USA diktálhatta volna a békét, az amerikai elnök átengedte a döntéseket a bosszútól vezérelt franciáknak, angoloknak és a kisantant politikusainak. Ez év szeptemberében több egyetemi ünnepségre került sor Sopronban, melynek keretében a második ágfalvi csata évfordulóján, szeptember 8-án a résztvevők ünnepélyesen megkoszorúzták az egyetem botanikus kertjében álló emlékművet és a Szent István templom falában elhelyezett emléktáblát. Hábel György
