Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-07-01 / 7-8. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. júl.- aug. SOÓS GÉZA : MIT HOZ A JÖVŐ? A népet leváltani nem lehet, mondogatom magamban ezt a bölcsességet, a választások utáni éjszaka, az első eredmények birtokában. Már az 1993-as önkormányzati választások előrevetítették a baloldal megerősödésének lehetőségét, de ilyen földcsuszamlásszerű győzelemre senki nem számított. Talán még magát a baloldalt is meglepte a győzelmének aránya. Politikai elemzők sokáig fogják keresni az okát a kormánypárt vereségének. Barátaim, ismerőseim arcán félelem vibrál. Egy kicsit halkabban beszélgetünk, és közben félszemmel figyelünk, nem hallja-e valaki. Az ember megpróbál alkalmazkodni az újhoz. Van ebben negyven év tapasztalata. A tévében éppen a szocialisták beszélnek. Megnyugtatnak, nem kell félni, nem lesz itt sem kicsi, sem nagytakarítás. Próbálom elhinni. Tudom az Antall kormány alatt a volt elvtársaknak hajuk szála sem görbült, maradtak a helyükön, így nincs is kit kitakarítani. Cseng a telefon. Salgótarjáni barátom hív, az ottani Magyar Igazság és Élet Pártjának vezetője, és lakonikusan közli, hogy az iskolában ahol tanított felmondtak neki. Két diplomás mérnök-tanár. Létszám feletti lett. Több mint húsz év után. És ezt tették vele finoman, mondhatni úri módon, hiszen megkapja a közalkalmazottaknak járó végkielégítést, ami végül is nem kis pénz. Persze csak akkor ha nem háborog, ha csendben távozik. Tarjánban a baloldal közel 70 százalékot kapott. Csak reménykedni tudok, hogy ennyivel megúszta, mint ahogy abban is reménykedek, hogy az ő sorsa egy elszigetelt eset, és nem teremt precedens példát. Négy keserves év jöhet most. Próbálom elhinni, hogy nincs mitől félni, hogy a demokráciát nem fenyegeti semmi. Hinnem kell, csak a tapasztalatom, az eszem valahogy mást diktál. Ez a baloldal, nem az a baloldal, mondják az elemzők. De akkor mit keres a szocialista képviselők között az a bányászszakszervezeti vezető, aki alig egy éve a tévé nyilvánossága előtt kijelentette, hogy szerinte 56-ot a csőcselék csinálta. Vagy mit keres ott Hajdú János az ismert és hírhedt újságíró, aki megtámadta Csoórit és Du- rayt. A végé betiltás lett, és elhallgattatás. Bajusza alatt vidáman vigyorog rám Nagy Sándor a régi megbízható bolsevik, az akkori Központi Bizottság tagja, aki a szakszervezetnek nevezett sóhivatalnak volt az első embere. Régi arcok új köntösben. Bíbó István egyszer azt mondta, a demokrácia az, hogy nem kell félni. De vajon nem kell félni? Vajon holnap nem mondják azt, hogy elfogyott a papír, amire az ember gondolatait vésheti? Akkor ha lesz is papír, megjelenhetnek-e ezek a gondolatok, félelmek, gyötrelmek? Vagy nyeli az írást az asztalfiókja, és gyűlnek a gondolatok halomba, egy jobb idő reményében? Nem tudom, teljes bennem a bizonytalanság. Jó lenne hinni az Ígéreteknek, csak a múlt tapasztalata óvatosságra int. Most úgy tűnik, beborult az ég itt a Kárpát-medence felett. Reménykedjünk benne, hogy rosszul tudjuk, csak egy parányi felhő takarja el a napot, melyet a szél tovább röpít, és újra fog még sütni. így van ez akkor is, ha ez a nap az elmúlt négy évben nem mindenkinek hozta meg a meleget, volt aki fázósan húzta össze magán a kabátot. De azért ott volt az égen, mindenki láthatta. Orbán Viktor szavai jutnak eszembe, annak az Orbán Viktornak, aki sokszor keményen, néha igazságtalanul bírálta a kormányt. Valami olyat mondott, hogy a választások után fejet hajtunk a győztesek előtt, de térdet nem. Négy éve elindult egy úton az ország, egyre másra nyíltak a keresztény iskolák, a hit végre kijött a templom falai közül. Vajon nem parancsolják újra vissza Istent az egyház falain belülre, és nem jönnek-e újra a régi ideológiák, melyek csak arra jók, hogy elfelejtessék velünk magyarságunkat. Mind ezek a kérdések gyötörnek a választások után egy nappal, 1994. május 30-án egy Ipoly melletti kisvárosban, Balassagyarmaton. * * KÖNYVISMERTETÉS Soós Géza neve nem cseng ismeretlenül az ÉRTESÍTŐ olvasói számára. A tehetséges fiatal balassagyarmati újságíró már többször szerepelt írásaival lapunk hasábjain, de néhány hónappal ezelőtt bemutattuk egy könyvét is, amiben válogatást adott közre megjelent cikkeiből. Ezekből megismerhettük szellemes stílusát, a humor és néha a szarkazmus iránti érzékét, de találkozunk írásaiban sikamlós témákkal is, amelyeket azonban mindig ízlésesen dolgozott föl. Most egy újabb könyvének megjelenéséről kell beszámolnunk, mely Bojtorjáni anzix címmel került kiadásra Balassagyarmaton. A közel 120 oldalas kis kötet húsz elbeszélést tartalmaz. Egyik szórakoztatóbb, mint a másik és a legtöbbjük azt a kedves vidéki világot mutatja be, amelyben az író él és a mindennapok jelentéktelennek tűnő eseményei közül is éles szemmel és jó ösztönnel választja ki azokat, amelyek nevettetők vagy tanulságosak. Ebből a kötetből mutatjuk be viccrovatunkban az egyik felettébb humoros írását, Ízelítőnek a kötetből, melyet olvasóink figyelmébe ajánlunk. És várjuk Soós Géza további írásait és újabb köteteit is„ melyeknek olvasása felüdülést jelent a szürke hétköznapok gondjai közepette. * Vitéz Serényi István június 19-én nagy érdeklődéssel kisért előadásában számolt be Salzburg és környéke magyarságának erdélyi körútjáról, amelynek során találkozott az ott élő magyarság egyházi és világi vezetőivel. Ismertette ezúttal is a nemzeti emigráció, elsősorban a külföldi fórumok felé kifejtett nehéz, de kitartó küzdelmét, majd évtizedeken át folytatott személyes "REMEMBER HUNGARY" világmissziója kiemelkedőbb epizódjait sorolta fel. Az erről gyűjtött hatalmas anyag sajtó alá rendezése folyamatba van. Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani
