Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 21 SOMOSKŐ VÁRA (Szlovákia területén, az országhatár mentén) Története Nógrád megye szélén, Salgótarjántól az országúton 10 km-re települt község. Határában, felette, de már szlo­vák területen állnak Somoskó várának romjai egy kis bazalthegy 526 m-es csúcsán. A várhegyről dél felé Nógrád tájait, Salgó várát és a Cserhát hegyláncát, nyugat felé a Karancs hegységet, a Sátorhegy csúcsait, észak felé - tiszta látási viszonyok ese­tén - a Tátrát, kelet felé a Medves-fennsikot, Mátyás király egykori kedvenc vadászterületét látni. A várat a Kacsics nemzetség a tatárjárás után épít­tette. A monda szerint a gyászos kimenetelű muhi ütközet után, 1241-ben, IV. Béla király kíséretével együtt a Bükkön és Mátrán át a karancsi erdő felé menekült, s itt a somoskői bazaltkúpon is megpihent. A király Ígéretet tett, hogy sze­rencsés megmenekülése esetén várat építtet ezen a helyen, amely majd az újabb veszélyektől megóvja a környék népét. A vár építésének pontos idejét nem tudjuk, de 1310-ben a Kacsics nemzetségből származó Péter öt fia Csák Mátéhoz pártolt, s átengedte neki a nemzetség négy várát, köztük Somoskőt is. Ezért Károly Róbert Somoskő várát Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta, ki maga is a Kacsics nemből származott ugyan, de mindig királyhű maradt. Késői utódja III. László 1455-ben Guti Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek zálogosította el. Később egészében a Losonczyak birtoka lett. Amikor Dobó István Egerben megakadályozta a török előnyomulását, Nógrád megye északi várai, Kékkő, Divény és Somoskő még men­tesek voltak a török veszedelemtől, bár az utóbbival szem­ben épített Salgó már 1554 óta török hódóltsági területhez tartozott. így érthető a Balassi által megénekelt vidám nóg­rádi élet, amely Somoskő várában is látszólag zavartalanul folyt. Balassi Bálint serdülő korában gyakran járt So­moskőre a szomszédos Divény várából, majd a későbbiek folyamán Egerből portyázott ezen a vidéken. Vonzotta a szíve a szép Losonczy Annához, aki vele egykorú lehetett és férjhezmeneteléig itt élt a várban özvegy édesanyjával és Fruzsina nővérével. Ennek a vonzódásnak köszönheti a magyar irodalom a szép Júlia-dalokat. 1576-ban azután a török Somoskőt is elfoglalta. Ali füleki bég meglepetéssze­rűen körülfogta a várat, amely rövid ellenállás után meg is adta magát. Az ifjú parancsnok, Modolóczy Miklós ka­tonáival együtt megszökött. A török nem tartott nagy őrséget a várban. A váralja 17 éven át - gyéren lakott - település lett, ami Nógrádban ritka eset volt. A 20-30 em­ber, akire a török Somoskőt bízta, ugyancsak megfutamo­dott az első veszély hallatára. 1593-ban Teufenbach és Pálffy könnyen visszafoglalta. A Prépostvári Bálint által vezetett seregben ott küzdött Balassi Bálint is. A vár ki­javítására az országgyűlés többször is megszavazta a segít­séget és őrséget is küldött a várba, azt azonban a török többé nem ostromolta meg. Rákóczi hadjáratai alkalmával Somoskő ugyancsak vérontás nélkül került a fejedelem tulajdonába, bár a környék urai ide menekültek kincseikkel, a kis őrség átpár­tolt a kurucokhoz. Abban az időben a somoskői vár labanc kapitánya a Sümegi Bene István volt. Egyik alkalommal a várkörüli erdőségben járt, amikor is egy általa fel nem is­mert kuruc katonákból álló kis csoport, amely a vár felé tartott, igy szólította meg: Benne van-e a várkapitány? Erre a megkérdezett, félreértve a kérdexősködőket, azt vála­szolta: Igen is, én vagyok Bene, a várkapitány. A kurucok elfogták, elhurcolták. A magára maradt várörség pedig átállt hozzájuk. S így Somoskő 7 évig maradt az egyetlen hűséges kuruc vár. Közelében 1706. november 21-én maga a fejedelem táborozott kíséretével. Forgách Simon volt a vár utolsó tulajdonosa. Rá­kóczi bukása után hűtlenség címén elkobozták a Forgách családtól a várat. Akkoriban a zálogbirtokosa Ráday Pál Rákóczi kiváló kancellárja volt, aki - Mocsányi Antal monográfus szerint - "nem engedte ezen várat pusztán hagyatni". Kijátszva a császárnak a vár lerombolására fel­szólító parancsát, annak csupán egyes tetőrészeit égettette fel. Ennek tulajdonítható, hogy a vár falai és egyes helyi­ségei még sokáig dacoltak az idő kártevő hatásával. Romjai még ma is tekintélyes magasságban állnak, Petőfi így emlékezik meg róla útijegyzeteiben: "Somoskő nem nagy vár volt - de bámultam építését, amely gyö­nyörűen öt-hat-hétszögű kövekből van." A rom a vidékből kiemelkedő bazalthegy csúcsán áll. Vízszintesen egymásra rakott bazalthasábokból építet­ték. A hegy csonkakúp alakú tetejére, egyenlő oldalú há­romszög csúcsaiba egy-egy hatalmas rondellát emeltek, s ezek közé építették a falakat és épületeket. Háromszög el­rendezésű, szabálytalan alaprajzú belső várból állott, ame­lyet sziklába vésett falszoros, illetve egy-egy helyiségsor vett körül. A belső vár elrendezése emlékeztet a visegrádi felső váréhoz. A két-három színtű épület alatt kőbe vájt pince volt, amelynek különös hidegségét első topográfusunk, Bél Mátyás külön megemlíti. A háromszög két sarkán kör alaprajzú védőtornyok állnak, a harmadik sarkon négyszög­letű kaputorony, előtte ugyancsak kör alaprajzú, kisméretű kapuvédmű emelkedik. Az eredetileg gótikus vár belsejét később kettőzött fallal megerősítették és a közelmúltban előkerült kőfa- ragványok tanúsága szerint, reneszánsz stílúsban díszítet­ték. A várhegy északi oldalán a bazaltömlés európai hírű ritkaság és látványosság. * * Április 28-án II. János Pál pápa elcsúszott a fürdőszobájában és olyan szerencsétlenül esett, hogy combnyaktörést szenvedett. Azonnali sebészeti be­avatkozásra került sor a római Gemelli klinikán és az or­vosok a combnyak Ízületét protézissel pótolták, mert másképp nem látszott biztosítottnak a láb vérellátása. A műtétet ugyanaz az orvoscsoport végezte, amelyik tavaly novemberben a Szentatya törött vállát operálta. A pápa felépülése egy-két héten belül várható, de kedvenc sportjáról, a síelésről le kell mondania...

Next

/
Thumbnails
Contents