Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. június Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXII. SALGÓ VÁRA (Nógrág megye) Története A várrom Salgótarjántól északkeletre, légvonalban mintegy 6 km-re, a Medves hegység egyik legmagasabb, ún. zsákos bazalttömbökben végződő csúcson van. A városból jelzett út vezet a menedékházba, ahonnan a vár romjai 25 percre találhatók. A bazalt kúp - amelyen a vár épült - 625 m tengerszínt feletti magasságú. Keleten a Bükk, délen a Mátra, délnyugatra a Cserhát, nyugatra a Karancs-hegység, északra a Sátoros-hegy bérce, az alacsonyabb dombon épült Somoskő várának romjai, a Medves-Magosa, s tiszta időben a Magas-Tátra is látható. A vár 225 hektár terjedelmű erdős környéke tájvédelmi terület. A vár legrégebbi birtokosa és valószínűleg építtetője is a Kacsics nemzetségből származó Salgó család, akiknek őse Simon bán volt. A vár a XIII. században épült, de az oklevelek csak 1341-től említik, mint a Kacsics nembeliek várát. 1348-ban a vár tulajdonosa Salgói Miklós és Dénes. Mint a legtöbb nógrádi vár, a XV. század közepén Salgó vára is a huszita Giskra kezére került, akitől Mátyás király foglalta vissza. Későbbi birtokosa Országh Mihály nádor, majd Zápolya István és 1527-ben János király, aki Werbőczy Istvánnak adományozta. A török előtti utolsó tulajdonosa Bebek Ferenc volt. Ali pasa 1552-ben megindított hadjáratával egymás után foglalta el Drégely, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják várait. Ezért Salgó a megmaradt végvárak első vonalába került. Ekkor a vár védőműveit helyreállították, sőt kiegészítették egy olaszbástyával. Azzal egyidőben, hogy a törökök Szécsényt a meghódított terület szandzsákszékhelyévé tették, Kara Hamza - a Fekete Bég - igyekezett a hódóltság területét észak felé kiterjeszteni. 1554-ben rajtaütéssel elfoglalta Nógrád legfontosabb várát, Füleket. A bég még az ősz beállta előtt egy kis sereggel meglepte a salgóvári őrséget is. Salgót ekkor legfeljebb 40-50 katona védte. Mivel azonban a meredek hegylejtők kihasználásával épített várat nem lehetett könnyen megostromolni, a Fekete Bég fákat vágatott ki, azokat ágyúformára faragtatta, ágyútargoncákra helyeztette, s nagy biztatással a közeli dombokra vontatta, mintha valóban súlyos ágyukat húztak volna az ökrök. Ezután megfenyegette a védőket, ha nem adják fel a várat, azonnal szétlöveti és senkinek sem fog megkegyelmezni. A csel sikerült. A vár kapitánya, Ság- iványi Simon egyetlen puskalövés nélkül feladta az őrizetére bízott várat. A századvégi felszabadítás után a várnak már nem volt hadászati jelentősége, s okleveles forrásaink sem említették többé. A XVI. században rövid ideig első nagy lírikusunk, Balassi Bálint családjának birtokához tartozott. A várban régészeti feltárás nem volt, de szabálytalan elrendezése a maradványokból is kiolvasható. Legtöbb hegyi várunknak megfelelően, a várba vezető út itt is a vár legfelső magját megközelítő falszorosok csigavonalában emelkedik. A vár szakszerű feltárására egyelőre nincs lehetőség, de a legszükségesebb óvintézkedésekre, javításokra sor kerül. A sziklacsúcson kiemelkedő belső vár hosszúkás alaprajzú, keleti és nyugati oldalán egy-egy vastagfalú, négyzetes, toronyszerű épülettel, amelyek között sziklaudvar volt. Elrendezése emlékeztet Csesznek, Várgesztes, Hegyesd és Vitány dunántúli várainak két torony közötti udvaros típusára. Külső várfalának keleti oldalán vastag falú, ötszögű torony romjai állnak. Túraútvonal A salgótarjáni vasútállomás mellett levő térről indulhatunk el a vár felé vezető utunkra. Hosszabb gyaloglás után érünk a vár közelébe. Erős emelkedőn, nehezen járható gyalogösvényen az 571 m magas Kis-Salgó - más néven Boszorkánykő - bazaltsziklás csúcsára kapaszkodunk. Környéke (225 kh)természetvédelmi terület. A Kis-Sal- góról csodálatos kilátás tárul elénk. Délre a Pécs-kőt, távolabb a Mátrát, délkeletre a salgótarjáni (Vízválasztói) hőerőművet, keletre a Medves-fennsikot, északra a Salgó várát, északnyugatra a Karancs, kilátóval koronázott csúcsát, délnyugatra pedig Salgótarjánt látjuk. A Kis-Salgó sziklás gerincén észak felé megyünk. A Kis- és Nagy-Salgó közti nyeregben a rét jobb szélén, gyalogösvényen, továbbra is északnak tartva elérjük a Nagy-Salgó várhegyet borító erdő szélét. Az erdőben egyre meredekebb utón gyalogolunk fel a csúcsre. A volt várkapu felett bazalt sziklára helyezett emléktáblát találunk. A messziről feltűnő fehér márványtábla hirdeti, hogy "Itt járt 1845. június 11-én Petőfi Sándor." Nagy költőnk e túrájának emlékére írta Salgó című versét. Az emléktábla alatt az egykori várudvarba lépünk, amely csigaalakban öleli körül a Nagy-Salgó bazaltcsúcsát. A várudvar egyes részein még jól kivehetők a lakóépületek, ciszterna, istállók, raktárak bokrokkal benőtt falmaradványai. A ciszterna mellett meredek gyalogúton megyünk fel a hatalmas bazalt tetején épült fellegvárba, ahol egy lakószoba alapjai láthatók. Azon áthaladva a csúcsot koronázó felső toronyba jutunk, amely alatt az ötszög alakú öregtorony romjait láthatjuk. A felső toronyból páratlan szépségű kilátás, teljes körkép tárul elénk. Alattunk a hegyes-dombos vidék, szinte térképszerűen terül el. Távolabb, keleten a Bükk hegység, délen a Mátra vonulata, délnyugaton a Cserhát, nyugaton a Karancs hatalmas tömbje, tiszta időben, északon a Magas-Tátra tárul elénk. Ha időnk engedi, ehhez a túrához kapcsolhatjuk a Somoskői várlátogatást.
