Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 defenzív tisztje volt az, aki valamilyen formában közreműködött az MSZMP sajtóvagyonának eladásánál. Még két adat Horn Gyuláról. A kiváló közéleti tevékenységének jutalmául a volt kommunista átvehette a Szabadkőműves Német Nemzeti Páholy kitüntetését. A másik, teljes erőbedobással részt vett Keleti Györgynek a Für Lajos vezette Honvédelmi Minisztérium volt MSZMP-és szóvivőjének képviselő választásáért indított kortesharcban. Érthető, hiszen a volt ezredes apja Keleti Ferenc a diplomáciai testületben kollégája volt Horn Gyulának. Az idősebb Keleti bukaresti követként közreműködött Nagy Imrének és társainak snagovi fogvatartásánál. ÍGY NÉZ KI AZ ŐRSÉGVÁLTÁS SZÉPHAZÁNKBAN!- Olvasói levél az egyik hazai lapból: Tisztelt Szerkesztőség! Az egyik éveleji számukban megbotránkozással olvastam az "Új rektor a Színművészeti Főiskolában" című. "Ungvári Tamás megnyerő képével ellátott" cikküket. Ezt az embert ajánlják rektornak a főiskolára, ezt a jó köpönyegforgató, lelkiismeretlen, gerinctelen embert. Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra, hogy ez az Önök részéről pártfogolt ember az 1980-as években - még ma is előttem van mellveregető gesztusa, amikor a tv-ben lakásából volt közvetítés -, ez a jellemtelen ember büszkén mutatta gyermekének szobáját, hogy abban nincs más kép, csak Lenin elvtársé. Gyermeke, amikor felébred, ezt a képet látja, és ebből a képből merít az elkövetkező napra erőt és bizalmat. Lenin az ő gyermekének példaképe. A tv archívumában biztos megvan a film, amiből leellenőrizhetik állításom valóságát. Sajnos Ungvári és ehhez hasonló kétszínű ember nagyon sok van vezető beosztásokban. Egy ilyen ember tanítsa, nevelje becsületre az ifjúságot, azt nem szabad megengedni, ez tarthatatlan állapot. Ungvári úr a Lenin képet biztos, hogy a rendszer- váltás közeledtére gyorsan levette a falról, elrejtette és arra vár, mikor akaszthatja fel újra. Az ilyen kétszínű embereket kell eltávolítani a vezető és nevelő beosztásokból. "Kutyából nem lesz szalonna!" Kérem állításom ellenőrzését és az igazság lehetőség szerinti nyilvánosságra hozását. Nem ártana a jövőben előzetesen tájékozódniuk a lapjukban pártfogolt személyek múltjáról! Név és cím a szerkesztőségben Ismét kaphatók Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébet mezzoszoprán énekművésznő legszebb magyar népdalai. Kíséri Rózsa Béla és zenekara. A kazetta ára (postaköltséggel együtt) 12.00 US-dollár. Megrendelhető a 415- 345-8878 vagy 703-553-0473-as telefonszámokon. KIÁBRÁNDÍTÓ FILMBEMUTATÓ A MAGYAR NAGYKÖVETSÉGEN Filmvetítés volt május 10-én a washingtoni magyar nagykövetségen: Kottái Róbert rendezésében és főszereplésével a "Sose halunk meg" című új magyar filmet láthatta a nagyérdemű. A filmet állítólag hajszál híján Oscar-díjra jelölték (az öt jelölésre érdemes film után hatodikként állt ez a magyar alkotás) s ez felajzotta az emberek kíváncsiságát: sokan jöttek el megnézni, milyen reprezentatív alkotással jelentkezett a filmek versenyében a magyar filmgyártás. Bár ne jöttek volna!...Kezdődött azzal, hogy vagy egy nagyon elhasznált vagy videószalagra átmásolt kópia került vetítésre, ami majdnem lehetetlenné tette a film élvezését. A vásznon a kép elmosódott, sötét volt és a színek fakók, akár egy házilag (ráadásul rossz anyaggal) készült amatőr videofilmen. Ami pedig a film élvezését illeti, e téren a legelsőrangubb technika sem tudott volna segíteni. A nézők feszengve meredtek a vászonra, ahol idétlenül mozgó színészek egy ostoba mese keretei között próbálták magukra irányítani a figyelmet. S hogy ez jobban sikerüljön, időnként nyomdafestéket nem tűrő trágárságokat mondtak és obszcén, ízlésesnek a legjobb akarattal sem mondható szerelmi jelenetekkel szórakoztak. Lehet, hogy ők szórakoztak, de a közönség nem. Inkább ámuldozott, hogy miképp kerülhetett ez a film a követség mindig nívós kulturális programjának műsorára? Egy ilyen fércmű jelenti a magyar kultúrát és ennek a szellemét kell terjesztenie a nagykövetségnek? Alig hinném! Meggyőződésem, hogy Szabó Csaba kulturtanácsos, aki harmadik éve színvonalasnál színvonalasabb előadásokkal örvendezteti meg a követséget látogató magyarokat és az amerikai vendégeket, ezt a filmet nem látta bemutatás előtt, különben aligha fogadta volna el. Ezt bizonyára mussz-mü- sorként kapta (az újságíró szakmában használatos "mussz- anyag" mintájára, amit valamilyen okból muszáj közölni...), ami mentség lehet a számára. Visszatérve a film stílusára, tudom, hogy a forgatókönyv írója a szöveget a mese szerint olyanok szájába adta, akik nem irodalmi szalonokban forognak, hanem a hétköznapi életben egymásközt általában így beszélnek. S azt is tudom, hogy ez a stílus ma általános a filmeken, sőt a televízión is, Amerikában éppen úgy, mint Magyarországon és másutt, ahol hódítanak a "haladó" művészeti irányzatok. Prüdéria lenne hát mindezen megbotránkozni. De mindennek megvan a maga helye és a követség talán mégsem megfelelő környezet ilyen "alkotások" bemutatására: az idejáró igényes közönség máshoz van szokva és nem szenved izlésficamban, hogy örömet okozzon számára, ha efféléket láthat-hallhat. Néhány héttel ezelőtt a washingtoni nemzetközi filmfesztiválon a "Gyerekgyilkosságok" című magyar film miatt kellett szégyenkeznünk, most meg ez a bemutató...Ilyen lenne hát a mai magyar fiiművészet? Kiábrándító!
