Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 9 cializmus micsoda csődtömeget hagyott ránk és azóta milyen eredményeket, javulást értünk el. Nem lehet a 90-től elmulasztott tényközléseket, pozitív és negatív megállapításokat a választás előtti hónapokban a társadalom nyakába zúdítani. Hiányzott a naprakész párbeszéd a társadalommal. Nem készült leltár időben arról, hogy milyen az ország állapota, s nem lehet négy éven át az öröklött 21 milliárd dollár adósságra hivatkozni anélkül, hogy bárkinek is megemlítették volna, ha nem is büntetőjogi, de politikai felelősségét. Miért nem tudhatta meg az ország, hogy mibe került nekünk az eocén-program? Miért nem tudhatta meg a mai napig, hogy mibe került Bős-Nagymaros, beleértve a tervezéstől az osztrák cégnek fizetett meghiúsulási kötbéren át a természetes állapot visszaállításáig felmerülő költségeket. Hány százaléka ez a költségvetési deficitünknek? Legsúlyosabban esett a latban az ellenünk hozott érveknél, hogy a hatalmi szférába emelkedve ez a kormány is elvesztette igazi kapcsolatát a tömegekkel. Homogén politikai véleményt képviselő gyűlések hangulatából és tapsaiból nem lehet a valódi közhangulatot megítélni, és főleg érezni. Tetszik, vagy nem tetszik, de valós tény, hogy a kormány igen rossz néven vette a kritikát, még az őszinte jobbító szándékút is. Mert hiszen éppen az olyan hangokra kellett volna odafigyelni, amelyek a mi sorainkból jöttek, mert a mi kritikánknak indítéka nem az volt, hogy a hatalomba akarunk kerülni és megakarjuk dönteni a kormányt, hanem éppen az, hogy a kormány társadalmi megítélése legyen jobb. Jellemzőbb erre egyetlen kérdés, pártunknak a privatizációval kapcsolatos álláspontja és ennek a fogadtatása. Azzal, hogy pártunk egy nyitottabb, nagyobb társadalmi kontrol alá helyezett és nemzeti érdekeket jobban szolgáló privatizációt akart, nem a kormányt támadta, hanem a privatizációt akarta a társadalom számára is elfo- gadhatóbbá tenni. A kormány pedig ezt sértődötten támadásnak tekintette és fontosabbnak tartotta egyes kormánytisztviselők presztízsének megóvását, mint egy hibás folyamat korrekcióját. Jellemzésül a legutóbbi esemény: amikor a párt Intéző Bizottsága felhívta a kormányt a privatizációs döntések felfüggesztésére, az új kormány és a parlament megalakulásáig, mintha darázsfészekbe nyúltunk volna, azonnal az ország gazdasági összeomlását emlegetve utasította visz- sza a javaslatot a privatizációs tárcanélküli miniszter és államtitkára. Vagyis, ha két hónapig nincs mit eladni, összeomlik az ország. Maga a miniszterelnök úgy nyilatkozott a sajtón keresztül, hogy sajnos, a mi táborunkban is vannak "táltosok", akik a privatizáció felfüggesztését követelik, valamint alkotmánymódosítást. Ez egyértelműen ránk, kereszténydemokratákra utalt, mert hisz a mi programunkban szerepel több vonatkozásban az alkotmánymódosítás, többek között a köztársasági elnöknek a lakosság által történő választása, valamint a mi pártunk Intéző Bizottsága ezek szerint politikához ugyan nem ért, de táltos. Ez mutatja, hogyan tűrte a kormány a kritikákat, és ami az egészben szomorú, a párt kormányban résztvevő vezetői sem érezték magukra nézve kötelezőnek az Intéző Bizottság határozatát, és nem álltak ki a privatizáció felfüggesztése mellett. Itt jutottunk el most egy olyan kérdéshez, hogy a választási kudarcunkért mennyiben felelős a mi, feltételnélküli kormánypártiságunk? Vajon ami történt, az mindenben megfelel-e pártunk programjának, megfelel-e a gödöllői kongresszuson elfogadott téziseknek? Ha nem, mert hisz súlyunknál fogva nem is lehetett, vajon pártunk kormányban résztvevő vezetői és frakcióvezetői mennyiben felelősek azért, hogy minden a kormány álláspontját fogadták el a párt álláspontjával szemben. Ezt a kérdést így feltenni nem is lehet, hiszen nyilvánvaló, hogy egy kormánytestület tagja nem nyilatkozhat a testület határozata vagy álláspontja ellen. Amennyiben a párt úgy döntött, hogy a pártelnök egyszemélyben a kormány tagja is legyen, számolni kellett ezzel a lehetőséggel és maga a pártelnök is többször kinyilvánította, hogy amennyiben választania kell, a kormánytagságot választja. Ez teljesen természetes, és ezért senkinek nincs joga semminemű erkölcsi-politikai- személyi felelősséget fölvetni. Lám a hatalom új birtokosai ezt már jól tudják. Ezért nyilatkozta Pető Iván azt, hogy nem tartaná szerencsésnek, ha az MSZP és SZDSZ részéről a pártelnökök részt vennének a kormányban. Mit tartalmazott tehát a választók ítélete? 1994. MÁJUS 8-i SZAVAZÁSI EREDMÉNYEK Pártok Egyéni Listás Összesen szavazat szavazat MSZP 1.686.921 1.179.663 + 3.466.584 SZDSZ 1.004.288 1.064.665+ 2.068.953 MDF 649.036+ 633.075 1.282.111 FKGP 425.017 476.038+ 901.055 KDNP 397.578+ 379.271 776.849 FIDESZ 415.588+ 378.671 794.259 Munkáspárt 177.112+ 171.783 348.895 Agrárszöv. 132.120+ 113.323 245.443 Közt. Párt 104.133 136.821 + 240.954 MIÉP 67.056 85.420+ 152.476 Egy.KGP 43.172 44.305 + 87.477 MSZDP 32.899 51.090+ 83.989 Váll.Párt 42.924+ 33.358 76.282 Pozsgay 32.214+ 28.050 60.264 Zöldek 4.766 9.810+ 13.576 Kiegy. P. 4.376 5.918 + 10.294 Konzervatív P 5.240+ 2.044 7.284 Piacpárt 5.459+ 635 6.094 Összes szavazatok száma az első fordulóban: 10.500.000 (Kb. ennyi Magyarország népessége.Ehhez tudni kell, hogy Magyarországon minden szavazásra jogosultnak két szavazati joga van, egyik az egyéni jelöltre, a másik a pártlistára. Szerk.)
