Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

8

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ

1994. június

DR. HASZNOS MIKLÓS:

A KUDARC OKA ÉS TANULSÁGAI- EGY KERESZTÉNYDEMOKRATA VÉLEMÉNYEIMindenekelőtt tartozom annak a magyarázatával, hogy miért kudarcot írtam és nem vereséget? A vereség ugyanis csatavesztés, legyőzetés egy küzdelemben, ahol közel azonos feltételek állnak mindkét küzdőfél rendelkezésére. A kudarc pedig sikertelenség, valamilyen minőségben való bukás.

Ebből a megközelítésből nézve a kormánykoalíció pártjainak első fordulós választási eredményei nem értékelhetők másként, mint sikertelenségnek. Négy évi munka el nem ismerése, az ország vezetésére való alkalmatlanság kimondása történt meg a társadalom részéről.

Az ítélet sommás volt, a választópolgárok nem személyeket értékeltek, nem pártprogramokat, hanem vissza kívántak egy langyos "gulyáskommunizmust", ahol nincsenek vállalkozó milliomosok, de munkanélküliek sem, igaz alacsonyak a bérek, de arra elegendőek, hogy a napi két üveg sört meg lehessen inni, igaz, hogy nincs többpártrendszer, de a politikai ellenfeleket, a másként gondolkodókat már nem likvidálják, érvényesül a nagy szocialista egyenlősdi, a mérnöktől a segédmunkásig joga van mindenkinek egyetérteni pártunk és kormányunk vezetőinek bölcs döntéseivel.

A társadalom tehát nem azt értékelte, hogy kiépült a többpártrendszer, létrejöttek demokratikus intézmények, kialakultak a piacgazdaság megteremtésének a körülményei, először mondható Magyarország idegen megszállás nélküli szuverén államnak, kiépültek a magántulajdonra alapozott gazdaság feltételei.

Nem, a társadalom egyes tagjai abban érdekelt, hogy neki fizetése legyen és abból az általa elvárható és megszokott javakat gond nélkül megtudja vásárolni. Ennek alapján mond értékítéletet, hogy elégedett vagy sem a mindenkori hatalommal.

A tanulság levonása érdekében sajátos szempontból vizsgálom a választási eredményeket. Nem a mandátumok számát értékelem, nem a második forduló végleges eredményeit, hanem kizárólag a május 8-i szavazás tényadatait, méghozzá az egyéni és listás szavazatokat együttesen, mint amelyek számomra megmutatják az adott párt valós támogatottságát. Gondolom ilyen elemzést más nem készít, pedig ez igen fontos, az első tudatos értékítéletet tartalmazzák.

Mi volt a várható helyzet? Hónapokon keresztül jelentek meg különböző elemzések, közvéleménykutatások, amelyek jelezték előre, hogy az 1990-es parlamenthez viszonyítva nem valószínű, hogy lesz olyan politikai erő, il- *

*A szerző, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke.

letve párt, amely 5 százalékos tomogatottságot kap a társadalomtól. De jelezték azt is, hogy nyilvánvaló, a korábbi arányok jelentősen módosulnak és kétséget kizáróan állapították meg, hogy lényegesen több szavazatot fog kapni az MSZP és a fél évvel ezelőtti adatok alapján a FIDESZ. Nagy veszteség fogja érni az MDF-et, valamint a kormánykoalícióban maradt kisgazdákat.

Velünk, kereszténydemokratákkal kapcsolatban nem jósoltak sem vereséget, sem lényeges javulást. Mégis milyen érvek szóltak mellettünk? Jogos volt-e az a vá- romány, hogy megduplázzuk az 1990. évi 6,5 százalékot? Ma a tények ismeretében azt kell mondanunk, hogy irreális volt, de minden józan számszaki elemzés is az elvárások megvalósulására engedett következtetni. Tény, hogy pártunk megtízszerezte 1990-hez viszonyítva taglétszámát. Alapszervezetek sokasága jött létre. Az egyetlen olyan frakció volt a Magyar Parlamentben, amely választások nélkül növelni tudta létszámát. A Kereszténydemokrata Néppárt egységes maradt, minden bomlasztási kísérletnek ellent tudott állni, és a párton belül megfelelő szintű képviselethez jutottak a különböző irányzatok, az 56-os, a nemzeti vonulattól kezdve, egészen a liberális és markánsan szociális irányultságig.

Ugyanakkor koalíciós testvérpártjaink komoly gondokkal küzködtek. A Kisgazdák több pártra szakadása, az MDF-en belüli leválások és az MDF, mint a kormányzó nagy párt erkölcsi kopása előrevetette árnyékát annak, hogy ők szavazatveszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni, de fennállt a lehetősége annak is, hogy ezeket a veszteségeket mi nyereségként tudjuk realizálni. Vagyis, aki keresztény-nemzeti elkötelezettségű, az ha az egyik ilyen pártba csalódott, akkor a táboron belüli másik pártra fog szavazni.

Milyen érvek szóltak ellenünk? Osztoznunk kell a kormányzati felelősségért anélkül, hogy annak, mint párt az előnyeit élveztük volna.

A közvélemény összemossa pártunkat nem az MDF-el, hanem a kormánnyal. Ez súlyos terheket jelentett, mert itt most a korábbi szocialista rendszer egy sajátos re- ciproka valósult meg. Korábban volt a párt és a KB-je, és annak volt egy alárendelt szerepben lévő kormánya és parlamentje. Most pedig volt egy kormány, amelynek alárendelten működött egy parlamenti frakció és két párt. Az MDF-nek, mint pártnak sem volt befolyása a kormányra, hiszen az MDF is úgy alakult át, hogy végül a pártvezetésbe zömmel kormánytagok kerültek. A kormány egyik legnagyobb tévedése az volt, feltételezte, hogy a társadalom minden tagja tökéletesen tisztában van azzal, hogy a szó-