Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 1994. június kezében. Övé a parlamenti többség, a kormányzati végrehajtó hatalom, hozzájuk húz az államfő. Az ő embereik ülnek a rendőrségen, az ügyészségeken és a bíróságokon. Túlsúlyban vannak a gazdasági élet kulcspozícióiban: a bankoknál, a vállalatoknál. A sajtó többsége hozzájuk húz, a főszerkesztők nekik szolgálnak. Pillanatokon belül elfoglalják a rádiót és a televíziót is. Ez bizony korporációs rendszer: kísértetiesen hasonlít Mussolini Olaszországára és a dél-amerikai rezsimekre, ahol még a szakszervezetekben is a hatalom emberei a vezetők. Mi jöhet akkor, mit lehet tenni? Most egyelőre várni. Várni, hogy a magyar népnek kinyíljon a szeme. Már pedig ha rájön, hogy lóvá tették, úgy rázza le magáról ezt a politikai hatalmat, mint a pulikutya magáról a vizet. Néhány hónap alatt kiderül: a szocialisták nem lesznek képesek teljesíteni ígéreteiket. Az ország ugyanis annyira el van adósodva, hogy újabb hitelekhez nem nyúlhat. Ha mégis, az magas inflációhoz, és a teljes gazdasági összeomláshoz vezet. Ha nincs külső forrás, akkor marad a jelenlegi torta, ebből kellene többet adni a népnek. Csakhogy az MDF már eddig is már a maximumot nyújtotta szociális kiadásokra: Magyarország nemzetközi összehasonlításban is azon országok egyike, amelyek a legnagyobb arányát fordítják nemzeti összterméküknek a jóléti kiadásokra. Ezt tovább növelni egy szicialista kormány sem tudja. De ha mégis, akkor azt a gazdaságtól kell elvonnia - akkor viszont miből lesz gazdasági fejlődés? Kevesebb adó folyik be, s így még nagyobb lesz a költségvetési hiány. Vagyis, ha a gazdasági növekedésre fordítja a pénz, akkor még a jelenleginél is kevesebbet tud szociális célokra fordítani! Az egyszerű emberek akkor pillanatokon belül rájönnek: becsapták őket. Haragjuk az MSZP ellen fordul majd, s már az őszi helyhatósági választásokon komoly esélyei lesznek az MDF-nek. Ingatag lesz a társadalmi béke: sztrájkok, tüntetések lesznek, s az emberek a kommunista vezetésű szakszervezetektől átállnak az új, demokratikus érdekképviseletekhez. Biztos, hogy a szocialista kormány nem lesz négy évig hatalmon, könnyen lehet, hogy már jövőre új választásokat tartanak Magyarországon. Mi most a Magyar Demokrata Fórum feladata? először is: nem kerülhető el a helyzet alapos elemzése, és az önkritikus önmagába nézés. Mert bizony lehetett volna jobb is az MDF választási eredménye, ha nem követ el ennyi hibát. Politikusai egy része" elkopott", hihetetlenül népszerűtlenné vált, az emberek egyetlen szavukat sem hiszik. Az MDF-re 1990-hez képest 1994-ben feleannyi választópolgár adta le a szavazatát: 12 százalék! Gyakorlatilag az a "kemény mag", amelyik minden körülmények között kiáll az MDF mellett, ha esik, ha fúj, akármilyen hibát is csinál. Igen ám, és rajtuk kívül senkit sem sikerült meggyőzni, az egyszerű, átlagemberek közül senkit nem tudott megnyerni magának - azok máshová szavaztak. Még az 1990-es szavazóinak a fele is elferdült tőle. Pontosabban nem magától a Magyar Demokrata Fórumtól, hanem a kormánytól, amely rátelepedett az MDF-ra. A kormány hihetetlenül népszerűtlen lett, s ezért mindazoknak a politikusoknak, akik kormánytagok voltak, vissza kell vonulniuk, vagy legalább is a háttérbe kell húzódniuk. Jöjjenek az új arcok, friss erők, szimpatikus emberek, akiktől nem viszolyog a magyar nép, akiknek hisznek. Az MSZP 1990-ben 10 százalékot ért el a választáson, közutálatnak örvendett - most pedig elsöprő győzelmet aratott. Az elmúlt években megszabadult a régi kádereitől - kivéve Horn Gyulát, de őt nemzetközi téren elismerik, külügyminiszteri teljesítménye miatt. Előtérbe tolta a negyvenegynehány éves, új embereket, akiket nem terheltek bűnök, akik szimpatikusak az embereknek. Az MDF-nek ugyanezt kell csinálnia. Teret engedni a "második vonalnak" is, a tehetséges negyven-ötven éves, sőt, akár harmincegynehány éves politikusoknak, akik szimpatikusak, szavahihetőek, szakterületük kiváló ismerői, pragmatikus politikusok. S ami a legfontosabb: végre személyi vezetőt kell választania. Most három vezető van: Boross Péter, Für Lajos és Lezsák Sándor, s ez rendkívül kedvezőtlen. Modern politikai párt nem képzelhető el egy meghatározó vezető nélkül. Boross és Für már túl vannak a hatvanon, csakis Lezsák Sándor jöhet számításba, ő a jövő embere. Jó kiállású, intelligens, pragmatikus politikus, kompromisszumkész, s rendkívül népszerű az MDF tagsága és szimpatizánsai körében: igazi karizmatikus vezető. Egy megújult vezetéssel, politikusi csapattal az MDF sikeresen indulhat az önkormányzati és az országgyűlési választásokon, amelyek nagyon hamar elkövetkeznek. Nincs szükség ideológiai vitákra, széthúzásra, az MDF napi, pragmatikus politizálásával kell bizonyítsa nemzeti és keA most következő hetekben, hónapokban Bibó István híres útmutatása szerint kell élnünk és cselekednünk: demokratának lenni annyit tesz, hogy nem félünk. Miért féljünk saját hazánkban, ami a miénk? Építsük a szabadság kis köreit, erősítsük a civil kurázsit, s egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg a mozaik nemzet azon részéről, amelyek az anyaország határain kívül figyelik lélegzet visszafolytva: mi történik Magyarországon. Gondoljunk arra: több is veszett Mohácsnál. A magyarság akkor három részre szakadt hazában élt, évtizedekig teljesen kilátástalanul. Most mégis itt vagyunk. És itt leszünk. f/gy lewen. Budapest, 1994. május 9.-én AMERIKAI FIGYELŐ- HUNGARIAN SENTINEL Irodalmi, kulturális, politikai havi folyóirat. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 15 dollár. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Gazdag tartalom, színes riportok, mindenkit érdeklő adatok. Rendszeresen foglalkozunk az elszakított területek, illetve az ott élő magyar testvéreink sorsával. Kérjen mutatványszámot. Díjtalan. Címünk: HUNGARIAN SENTINEL, P. O. BOX 1202, GLENDALE, CA 91209-1202
