Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. június Merre tovább... (Folytatás az 1. oldalról) Király B. Izabella, Pozsgai Imre, Csurka István, Palotás János, Zwack Péter, Zacsek Gyula, Király Zoltán, Thürmer Gyula - mind megannyi önjelölt, igen ambiciózus politikus. Valószínűleg eltűnnek a történelem süllyesztőjében, mint más korok "percemberei". A választás eredménye azt mutatja: a magyar nép leszavazta az idáig hatalmon lévő koalíciót. Igaza volt Antall Józsefnek: kamikázé kormányt vezetett. Az MDP a négy esztendővel ezelőtti eredményének a felét érte el, az Egyesült Kisgazdapárt be sem jutott a parlamentbe, egyedül a KDNP volt képes hajszállal javítani a négy évvel ezelőtti szavazatarányán. Ráadásul a baloldali győzelem a második fordulóban még nagyobb arányú lehet. Az első fordulóban ugyanis csak a listás választás volt eredményes, ami a mandátumok egyharmadát döntötte el. Csak két jelölt kapta meg rögtön a szavazatok több mint 50 száalékát. így a második fordulóban még 174 egyéni választókerületben választanak képviselőt, s még az országos listáról is kapnak mandátumokat a pártok. E cikk még a második forduló előtt íródott, de nyilvánvaló, ha csak valami csoda nem történik, a baloldal tovább növeli előnyét. Hiszen 160 választókerületben az MSZP, 12-ben pedig az SZDSZ végzett az első helyen. A kérdés már csak az, az MSZP megszerzi-e a képviselői mandátumok több mint a felét egyedül* is, és így egyedül alakíthat-e kormányt? Magyarországon tehát 1994 júniusa után baloldali kormány lesz - de hogy négy évre-e, azt ma még nem tudni. Hiszen az igaz, hogy az országgyűlésben szilárd többsége lesz, s így stabil kormányt alakíthat. Csakhogy a parlamenten kívül is van világ - s ott a közhangulat igen gyorsan a szocialisták ellen fordulhat! Mire gondolok? Arra, hogy most a baloldalt egy elérhetetlen vágyálom, nosztalgia, sőt, keményebben fogalmazva: egy hazugság juttatta vissza a hatalomba Magyarországon. Az egyszerű, átlagemberek többségét nem érdekli a politika, úri huncutságnak tarja, a maga életével van elfoglalva. A saját pénztárcájából Ítél, s most a többségnek nagyon nehezen megy: csak rengeteg munkával tudja fenntartani az eddig elért életszínvonalát. Hatszázezer embernek még munkája sincs. Őket nem vigasztalja, sőt, irritálja, hogy azért vannak, akiknek most jobban megy, mint korábban. A társadalom kezd kettészakadni: egy viszonylag szűk gazdag rétegre, és egy nagy szegény tömegre. A kettő között van a középosztály, amely nagyon fél a lecsúszástól. Sajnos, az elmúlt négy esztendőben nem sikerűit megerősíteni a nemzeti-keresztény, polgári közép- osztályt olyan mértékben, hogy kedvezően dönthette volna el a választás kimenetelét. A szocialista párt sikerének titka: a szociális demagógia. Az emberek visszaemlékeznek arra, hogy a kommunista tömbben a Kádár-rezsim volt a "legvidámabb barakk", ahol a többiekhez képest jobban éltek az emberek- igaz, hihetetlen sok munkával, önkizsákmányolással. Papíron nem volt munkanélküliség - csak a gyárkapun belül, s mesterségesen alacsonyan tartották az árakat. Az emberek hozzászoktak, hogy őket az "állam bácsi" irányítja, csak engedelmeskedni kell, s nem beleütni az orrukat a hatalmasok dolgaiba. Cserébe a rezsim valamiféle létbiztonságot nyújtott. Csakhogy ez a rezsim a nyolcvanas években önmagától összeomlott: kimerültek a tartalékai, szerte a kommunista országokban. Magyarországon a gazdasági összeomlást néhány évvel sikerült kitolni úgy, hogy dollár- milliárdokat vettek fel külföldön kölcsönbe, amiről tudták, hogy soha nem tudják majd visszafizetni. így lett Magyarország az egy főre jutó lakossághoz viszonyítva egyike a világ legeladósodottabb országainak! Évente több milliárd dollár megy ki ma is és a jövőben is az országból csak a kölcsönök visszafizetésére, s ennyit nem lehet a magyar gazdaság vérkeringésébe visszaforgatni. Amikor Magyarország külföldi adóssága 20 milliárd dollár körülire emelkedett, eldugultak a csatornák. Ekkor a csőd bejelentése előtt egy perccel a kommunista elit békés úton átadta a hatalmat politikai éllenzékének: nesztek, csináljatok ezzel a romhalmazzal azt, amit akartok! Soha nem adták volna békésen át a hatalmat, ha nem lettek volna gazdaságilag kilátástalan helyzetben. Természetesen csak a politikai hatalmat adták át, a látszat miatt, a gazdasági és kommunikációs hatalmukat nem. Emberfeletti feladatra vállalkozott 1990-ben a keresztény-nemzeti, jobbközép koalíció. Elkerülni a teljes gazdasági összeomlást, egyensúlyban tartani a pénzügyi helyzetet, miközben még vissza is fizeti az esedékes kölcsönöket, folyamatosan működtetni az országot, miközben a magyar történelem legnagyobb tulajdonosváltását vezényli le, és ismét magántulajdonba adja az állami tulajdont, megvalósítani a modernizációt, a gazdasági szerkezet átalakítást, és a veszteséges, elavult gyárak bezárásával egyidőben új, korszerű üzemeket nyit. Mindezt úgy, hogy megőrzi az országban a szociális békét, annak ellenére, hogy többszázezer ember elkerülhetetlenül munka- nélkülévé válik és elszegényedik - s közben még az erkölcsi megújulásért is dolgoznia kell: a magyar nemzeti hagyományok és a keresztény-keresztyén világnézet visszahelyezéséért az őt megillető pozícióba. Természetesen mindezt a leváltott kommunista elit és embereinek legkeményebb ellenállása mellett kellett végrehajtani. Akik minden nehézséget a kormány nyakába varrtak, uszították a népet azok ellen, akiket ő maga választott vezetőinek. Elhitették: ha ők lennének hatalmon, nem lenne áremelés, infláció, munkanélküliség - lenne viszont adóelengedés és nyugdíjemelés. Hogy mennyire ügyes volt a propagandájuk, mutatja a májusi választás eredménye: a magyar nép többsége hitt neki, és visszaülteti őket a hatalomba. És most mi lesz? Először is: nem kell pánikba esni. Az élet nem áll meg, s tudjuk, a népet nem lehet leváltani. Most kétségtelenül ijesztő a helyzet: hihetetlen erős hatalomkoncentráció van a régi kommunista nómenklatúra
