Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel./fax: 410-242-5333 Szerkeszti Soós József Főmunkatárs Stirling György Előfizetési díj egy évre 17 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 15 dollár. Kanadába (légipostával) 18.50 dollár. Tengerentúlra (hajópostával) 18.50 dollár, légipostával 28.50 dollár. Az előfizetést US-dollárban és USA bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt cikkek a közlésnél előnyben részesülnek. 1920. JÚNIUS 4 EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA Ismét egy gyásznap, ismét egy trianoni évforduló. A hetveneggyedik. 1920 június 4-én írták alá Trianonban azt a békeparancsot, mely megbüntette a magyar népet, amiben sohasem volt vétkes és megfosztotta Magyar- országot területének csaknem háromnegyed részétől és lakosságának kétharmadától. Soha a történelem során népet és országot így meg nem csonkítottak, büntetésként azért, amit el sem követett. A seb azóta sem hegedt be és ha tudjuk is, hogy a "mindent vissza" nem valósúlhat meg, a "nem, nem, soha" mindhalálig hitvallásunk marad. Mert sohasem nyugodhatunk bele Trianon igazságtalanságaiba és nem fogadhatjuk el megváltozhatatlan tényként azt, hogy a világ nem hajlandó orvosolni Trianon bűneit és valamilyen módon, legalább részben nem teszi jóvá, mit ellenünk vétkezett. Tisztában vagyunk azzal, hogy a politikában nincs erkölcs, csak érdek. De a Nyugatnak rá kellett döbbennie, hogy nemcsak az erkölcsöt és az igazságot taposta lábbal Trianonban, de saját érdekei ellen is cselekedett, amikor a közép-európai térségben szétrombolta és meggyengítette Magyarországot. Bízunk abban, hogy a világ számára egyszer még ez meg fog világosodni s ezért sohasem adjuk fel a reményt. És ma, a trianoni diktátum aláírásának 74-dik évfordulóján is így imádkozunk: Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyar- ország feltámadásában. Ámen! 3,2 százalékát, ami a parlamentbe jutáshoz ugyan kevés, de mégiscsak jelent pár tízezer szavazót, a szélsőbal — már eddig — jóval 35 százalék fölött áll az élen. Azért írtam, hogy már eddig, mert a második forduló még hátravan és az minden bizonnyal a baloldal előnyét fogja növelni. Miért? Két okunk is van ezt feltételezni. Az egyik, hogy a 176 egyéni kerületből csak huszonnégynek a sorsa dőlt el az első fordulóban, azaz ennyien kapták egy-egy körzetben a szavazatoknak több mint felét. Ahol ez egyik jelöltnek sem sikerült, ott az első kettő (esetleg az első három) újra megmérkőzik május 29-én. Namármost valamennyi döntésre kerülő 152 helyen az MSZP jelöltje vezet. Nagyon nagy hát a valószínűsége annak, hogy ezek meg is nyerik a mandátumot, ami jelentősen megnövelné az MSZP mandátumainak számát. A másik ok, hogy a magyar választási törvény sajátossága révén a parlamentbe be nem jutott kis pártok töredékszavazatai arányosan a nagy pártok között kerülnek elosztásra, s lévén legnagyobb az MSZP, az számíthat a legtöbb ajándékszavazatra, amelyek újabb mandátumokat jelenthetnek az országos listáról. Mindent összevéve, nagyon könnyen bekövetkezhet az, hogy Hornék elérik, sőt túlhaladják az 50 százalékot s így abszolút többségre tesznek szert. Ez esetben pedig nincs szükségük koalíciós a kormányalakításhoz, hanem többségi pártként ők maguk alakíthatnak kabinetet. Amire még gondolni is rossz, hiszen akkor majdnem olyan helyzet állna elő, mint volt a rendszerváltás előtt: tiszta kommunista kormány az ország élén. Majdnem egypártrendszer... Csak éppen mégis lesz egy kis különbség a régi és a mostani között: míg az előző, négy évtizeden át tartó kommunista rendszernek sohasem volt legitimációja, mert csak a szovjet tankoknak köszönhette létét 1948 után éppúgy, mint 1956 után, addig Horn Gyuláék, a Kádár-rendszer ittmaradt reprezentánsai a törvényesség minden feltételének megfelelnek: a sors fintora, hogy amit Kádár sohasem tudott elérni, pedig mit nem adott volna érte, azt Hornék minden nehézség nélkül megkapták. A mostani választáson legitimitást kaptak a magyar néptől, mégpedig megtámad- hatatlanul szabad és tiszta szavazás révén. Zwack Péter fején találta a szöget, amikor ezt idézte tőle a Washington Post: - Ami a kommunistáknak 45 évig nem sikerült, azt az Antall-kormány négy év alatt megvalósította: népszerűvé tette a szocializmust... Leegyszerűsítve a dolgokat így is lehet mondani. De én inkább azt a tanulságot szűröm le a hajdani kommunisták pártjának sikeréből, hogy - és ezt már jónéhány- szor leírtam volt a Kádár-rendszer végvonaglása idején, mert már akkor számtalan jelből lehetett erre következtem —, hogy a 45 évig tartó kommunista uralom mentalitása olyan mélyen beivódott az emberek leikébe, annyira átformálta és megfertőzte őket, hogy generációk kellenek ahhoz, hogy a fertőzés elmúljon és a mérgező anyagok eltávozzanak a szervezetekből. A fiatalabb nemzedékek a kommunizmusban nőttek föl, annak a levegőjét, szellemét és ideológiáját szívták magukba, ezen pár év alatt nem lehet változtatni. A nyolcszázezer volt párttag — mint éppen
