Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
1994. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 HATSZÁZEZER?... Újsághír: Hatszázezer magyar zsidó halálára emlékeznek idén a holocaust 50 évfordulóján Magyarországon, különböző rendezvényeken, megemlékezéseken. A magyarországi holocausttal foglalkozó nemzetközi tudományos konferencián Jeszenszky Géza félbeszakította üdvözlő beszédét, mert a résztvevők közül néhányan dübörgéssel és tapssal fejezték ki nemtetszésüket a külügyminiszter hozzászólása kapcsán. A külügyminiszter párhuzamot vont a kommunizmus és a nácizmus között, mondván: mindkettő ordas eszme, amelyel együtt kell elítélni. A jeruzsálemi Jed Vasembert felállított emlékmű héber és angol felirata arról tájékoztat, hogy a holocaust idején a magyarországi és az akkor Magyarországhoz tartozó észak-erdélyi zsidó áldozatok száma 334 ezer volt... SZŰCS ANDRÁS felvétele * Már számtalanszor leírtuk: ártatlan emberek oknélküli legyilkolása, megsemmisítése mindenképp visszataszító szörnyűség, teljesen függetlenül attól, hogy háromnégy az áldozatok száma vagy sokezer. A bűn mértékét és megítélését nem befolyásolja, hogy tíz ártatlan embert pusztítottak el törvénytelenül vagy milliókat. A tett mindenkép elítélendő: ez erkölcsi kérdés, amiben nem lehet engedményt tenni. De az igazságot gyengíti, ha önsajnál- tatás végett egyesek olyan számokkal dobálódznak, melyekről könnyen kiderülhet, hogy légből kapottak. Ilyen az 1944-ben elpusztult magyarországi zsidóság száma, ami hatszázezerként él a köztudatban, legalábbis erről lehet hallani, olvasni mindenütt. Holott ez a megdöbbentően nagy szám nehezen valószínűsíthető. A napokban kezünkbe került egy fénykép, ami a jeruzsálemi Jed Vasem- ben, a Jámborak Kertjében készült és a holocaust idején elpusztult magyarországi és az akkori Magyarorszghoz tartozó észak-erdélyi zsidó áldozatoknak állít emléket. A sírkövön jól olvashatóan látható: 334,000. Tehát három- százharmincnégyezer, ami még mindig döbbenetes adat, de akárhogyan is nézzük ^sak kb. fele a széltében-hosszában terjesztett hatszázezernek. Pedig ha valahol, akkor Jeruzsálemben csak tudják, mi a valódi szám!... Legjobb az egyenes út, hiszen ismerjük a példabeszédet a sánta kutyával... MÁRAI SÁNDOR: Ami a Naplóból kimaradt...-Ez a valóság 1949-benNem árt mérleget csinálni, összegezni. Amikor esztendő előtt megérkeztem Svájcba, Satemus, német fordítóm, azt mondotta, Hallwag, a "Féltékenyek" svájci kiadója, amikor a "Nővér"-t ajánlották neki kiadásra, felkiáll- tott: "Ich will von keinem Ungarn hören..." Innen Milanóba utaztam. Balia itt azt mondotta, egy milánói színház igazgatója, amikor új darabom ajánlották neki - az igazgató soha nem hallotta nevem -, felkiálltott: "Magyarról nem akarok hallani." Aztán Nápolyba utaztam, megírtam az "Egy polgár vallomásai" harmadik kötetét, elküldöttem a zürichi Thomas Verlagnak. A kiadó visszaküldötte a kéziratot, azt írta, kitűnő, de nem akar többé magyartól könyvet kiadni. A Neue Zürcher Zeitung lényegében ugyanazt felelte a Szent István-kéziratra. Magyar író kéziratát egyáltalán nem veszik kézbe külföldön, vagy visszaküldik, mert "magyartól" nem szívesen hoznak a külföldi olvasó számára semmiféle olvasni valót. Más. Félév előtt még Ausztrália is, Chile is - Lajos látta a bizalmas utasítást - kikötötte, hogy az IRO nem küld nekik "zsidó, magyar, vagy keleti - ázsiai - kivándorlót". Az utőlsó hónapokban ez az utasítás a magyarokat illetően kedvezően megváltozott. Más. Tolnay mondja, hogy minden nagy amerikai újság, kiadó, színház és mozigyár környékén ül egy-egy emigráns - legtöbbször Bé-listás pesti zsidó, aki idejében elment a rossz dolgok elől hazulról -, és oldhatatlan gyűlölettel, engesztelhetetlenül fúr-farag minden és mindenki ellen, ami, vagy aki magyar. Otthon a bolsevisták mindent elkövetnek, hogy megsemmisítsék a magyarság öntudatát, nemzeti létét, alkotmányát, múltjára vonatkozó emlékeit, s mindenestől, hamuvá perzseljék a bolseviki katlanban a magyar társadalmat. Ez a valóság, amivel - otthon és a világban -, szembe kell nézni. KÉRJÜK, KIOLVASÁS UTÁN NE DOBJA EL LAPUNKAT, ADJA ÁT ISMERŐSÉNEK, HÁTHA Ö IS MEGKEDVELI ÉS ELŐFIZET RÁ.